Nemrég írtam arról, hogy milyen kellemes dolog a vonatfotózás, ha szép tájakon csinálja az ember, és most ismét erről mutogatnék képeket, vicces módon ugyanonnan, ahol akkor kezdtem: a fonyódi "panorámapartról". Istenbizony nem járok oda rendszeresen (most voltam negyedszerre életemben), de megint ott kötöttünk ki, ...

... ráadásul még hidegebb körülmények közt: konkrétan a jég birodalmában. Amíg jött a fotóznivaló Henschel, volt időm alaposan átfázni, mert szétnyílt a csizmám. Mert mikor menjen bele a hó, ha nem akkor, amikor éppen hosszú ideig kell egy helyben állni :)

Bár mindenütt azt kérték, hogy ne menjen rá senki a jégre, természetesen volt, aki ráment, pedig az olyan sebhelyszerű túrolások (ahol két jégfelület egymásnak feszül és felpúposodik), mint itt a kép közepén látható, nem sok jót ígértek. De az is lehet, hogy ez itt már rianás utáni állapot, sajnos az iskolában mindenféle marhaságot tanítottak, csak balatonológiát nem :)

Ahogy a napfelkeltét eltakarták a felhők, úgy a naplementét is, bár a felhőtakaró változása miatt azért láttunk némi napfényt előtte.

A fények már nem igazán voltak alkalmasak vonatfotózásra, az inkább csak apropó volt, hogy kicsit még itt maradhassunk. Hatalmas élmény volt!