A csehszlovák gyártású Tatra T5C5 villamosok a nyolcvanas évek elején új korszakot nyitottak a budapesti villamosok történelmében. Megkockáztatnám, hogy a "Tátra" volt az első jó villamos a városban: nem rázta ki az ember lelkét, gyors volt és világos belső terű, és főleg volt fűtése, ami a második világháború után teljesen kiment a hazai divatból. Ráadásul sok hely volt benne, bár ennek az volt az ára, hogy nagy(obb) szélessége miatt nem járhatott mindenütt. Ez a korlátozás a mai napig megvan, ezért nem tudják leváltani velük a Szabadság hídon és a pesti Duna-parton közlekedő, utazási minőségben rosszabb Ganz csuklósokat. Persze ideális esetben már egyik típusnak se kellene közlekednie, de ez van, ezt dobta a gép...

Az elmúlt 25 évben a budapesti Tatrák túlnyomó részét modernizálták, csak néhány maradt meg az eredeti vezérléssel, és most elkezdett lejárni az idejük. Szerencsére nem kohóba mennek, hanem nosztalgiaállományba és tartaléknak, a modernizáltak pedig értelemszerűen mind maradnak. A "klasszikus" korszak elmúlásának tiszteletére 2026 tavaszán több vonalon is tiszteletét teszi néhány modernizálatlan kocsi, illetve vasárnaponként az első időszakban használt szóló, illetve "AB-AB csatlású" formában közlekednek az 59-esen - egyik vasárnap így, másikon úgy. Azért így, mert 1980-ban az első hónapokban nem csak a ma is használt módon, fenékkel egymáshoz csatolva (AB-BA csatlás) jártak, hanem szólóban is:

... illetve úgy, hogy mindkét kocsi eleje a menetirányba nézett. A dolog úgy működött, hogy a szerelvények a ma is ismert, fenékkel egymás felé néző módon indultak el a kocsiszínből. A reggeli csúcs után a kocsikat szétválasztották, és szólóban jártak, ahogy itt fent látjuk. A délutáni csúcshoz aztán megint összekapcsolták őket, de úgy, hogy a vezetőállások egy irányba néztek (AB-AB csatlás), tehát a szerelvény végén nem volt vezetőfülke. Este aztán megint szétkapcsolták őket, és ismét szólóban jártak. Állítólag a személyzet utálta ezt a hercehurcát, hamar fel is hagytak ezzel a gyakorlattal.

2026. március 1-én a 4200-as és a 4349-es pályaszámú kocsi szólózott az 59-esen. A szélvédő fölött még a mostanában használatos LED-es kijelzők láthatók, de már dolgoznak azon, hogy visszakapják az eredeti tekerős vászonszalagos szerkezetet, ami annak idején hatalmas újdonság volt a fix táblák helyett.

A hátsó ablakba viszont már most visszakerült a rég eltűnt viszonylatszámtábla! Ezek tartói még a szóló üzem megszűnte után is sok éven át ott szomorkodtak, aztán eltávolították őket.

A világban még járnak pár helyen szólóban hasonló kinézetű Kockatatrák, de a budapesti T5C5 típus egyedi volt mind vezérlésében, mind abban, hogy mindkét oldalán vannak ajtók - emiatt lehet őket fenékkel egymás felé kapcsolni, ami eredményeként egy kétirányú szerelvényt kapunk.

Március elsejével négy kocsi került különleges (nosztalgia) állományba: a 4000-es, a 4171-es, a 4200-as és a 4349-es. Ezek közül a 4000-es a T5C5 első prototípusa volt, 1978-ban még a csehszlovák fővárosban is közlekedett, ahogy a fentebbi képen láthatjuk - ha valakit érdekel, itt járunk. A típus első szériája 1980-ban érkezett, az utolsó a 4171-es volt. A második, egyben utolsó széria 1984-ben jött meg Prágából, az első közülük a 4200-as, az utolsó a 4349-es volt. A két sorozat nem volt teljesen egyforma, emiatt nem jártak egymással "alacsony" és "magas" pályaszámtartományba tartozó kocsik; nem tudom, hogy ez a korlátozás megvan-e még.

Én annak idején lemaradtam a szóló üzemről, csak évfordulók idején láttam ilyet, úgyhogy különleges alkalom volt ez! És két hét múlva megint lesz ilyen, most vasárnap pedig az egy irányba csatolva fog egy szerelvény járni.