A Budapesten járkáló hajók közül egy ideje az Attila ex-csavargőzös a kedvencem, de van még egy balatoni múlttal rendelkező régiség, aminek mindig megörülök, ha látom:

A ma Pannónia névre hallgató jármű 1927-ben ugyan Óbudán épült, de balatoni megrendelésre, Szigliget néven. Ha jobban megnézzük, hasonlít is egy a mai napig a magyar tengeren közlekedő nosztalgiahajóra:

... mégpedig a Csobáncra, mely mostanában nyaranta Balatonfüreden sétahajózik. A két hajót ugyanakkor, ugyanott és ugyanoda építették. 

Ahogy addig több balatoni hajónál, a gyártás itt is a fővárosban történt, ahol csak ideglenesen rakták össze a testet, hogy lássák, minden illeszkedik-e, majd szétszedték, levitték Siófokra, és ott komplettírozták:

A testvérhajók a balatoni személyhajózás közepes méretű résztvevői voltak egészen 1945-ig, amikor is a visszavonuló németek felrobbantották őket. 1946-ban kiemelték a roncsokat, és a hajók egy kisebb átépítés után '49-től folytatták a munkát:

Bár ez a két hajó már eleve motorosnak épült, nem gőzösnek, tehát nem volt végtelenül elavulva, a Mahart a hetvenes években már az utódok beszerzésén dolgozott. Eredetileg több szovjet hajót is be akartak szerezni, végül csak egyet sikerült, a Lelle nevűt, de ez is elég volt ahhoz, hogy a Szigliget feleslegessé váljon. 1978-ban még a tavon dolgozott, '79 nyarán viszont már Mohácson volt, ahol a Pannónia nevet kapta.

'89/90-ben egy ideig a Balatonon dolgozik, majd visszatér Mohácsra, ahonnan '93-ban kerül Budapestre, ahol először Duna-vár, majd újra Pannónia néven használják. A kétezres években megszélesítették a fedélzetét, és lezárták a hátsó, addig nyitott részt; ha jól értem (sajnos soha nem jártam rajta), azóta úszó gourmet étteremként szolgál. Mindenesetre ha látjuk a Dunán, gondoljunk arra, hogy ez a lassan százéves hajó nem csak Tolnát-Baranyát járta meg, hanem a Balaton fenekét is!

A bejegyzésben olvasható információk nagyrészt a hajoregiszter.hu oldalról származnak. Szintén köszönetet szeretnék mondani Várkonyi Ádámnak a kiegészítésekért.