A cím a Pokolgép tánczenekar egyik dalára utal, illetve arra, hogy ma már csak Škoda gyártmányú villamosok koptatják a borsodi megyeszékhely vágányait - no meg arra is, hogy képtelen voltam értelmes címet találni ennek a bejegyzésnek :) Még tavaly, tömegközlekedési weboldalam 25. születésnapját ünnepelendő válogattam ki egy rakás régi képet a bloghoz, amik aztán valahogy felrakatlanul maradtak. Most bemutatnék belőlük egy maréknyit, Miskolcról.

1991-ben jártam először Miskolcon, családi tavaszi szünet jelleggel. Láttam ugyan "a villamosokat, amik gyerekkoromban Újpesten jártak", de tömeget csak busszal közlekedtünk, mert az járt ki Tapolcára, ahol megszálltunk. Láttam egy közlekedési táblát, ami a Tiszai pályaudvar felé mutatott, én meg nem értettem, hol lehet az, hiszen a Tisza a várostól elég messze folyik. Aztán kiderült, hogy az eredeti építtető Tiszavidéki Vasútról kapta a nevét. Legközelebb 2002-ben jártam itt, akkor már csuklós Tatrák is jártak a Bengálik mellett, ezek egy része Kassáról, más része pedig Mostból érkezett, újszerű állapotban. A kép az említett Tiszai pályaudvar előtti végállomást mutatja, ahol mindkét villamosjárat - az 1-es és a 2-es - fordul(t).

Ezek a fotók 2002-ben készültek, már digitális fényképezőgéppel, ami akkor még elég nagy szám volt. Jó fagyos idő volt, el is csúsztam egy befagyott tócsán, betonhoz csapva képkészítő kézikészülékemet. Mit mondjak, a mosolyom nem volt őszinte, amikor megláttam, hogy ötből egy képet bír rendesen elkészíteni, a többi csak zavaros pixelhalmaz! De vissza a síndöcögényekhez: a villamosok mögötti üres területen működött 1974-ig a városi villamos kocsiszínje. Azért így írom, mert volt egy másik villamos kocsiszín is, a Miskolc - Diósgyőri Helyi Érdekű Vasúté, ez az Újgyőri főtérnél volt. A kép jobb alsó sarka felé kanyarodó sínpárok pedig a jelenlegi központi telepre vezetnek.

A Széchenyi utcában járunk 2003 őszén, a 150-es bengáli síngyalut látjuk. Minden szerethetőségük ellenére ezek borzalmas jószágok voltak. Egy időben azzal szórakoztunk menet közben, hogy a hátunkat a kocsi falának vetettük, és figyeltük, ahogy a kocsiszekrény mindenfelé nyaklik, eltérő mozgást folytatva, mint a padló, az ülés, vagy a fal következő szekciója. Azon kívül, hogy fűtetlen volt, két további problémája is volt a típusnak: nem nagyon dinamikusan indult, de legalább rosszul fékezett.

A "Vasgyár" név Miskolcon nem csak egy ipari üzemet jelöl, hanem egy egész városrészt, mely városépítészetileg szerintem kiemelkedő emléke egy rég elmúlt kornak. A területen átmenő egyvágányos villamoshurok pedig csodálatos fotólehetőségeket kínál ma is - már amikor éppen jár a tuja.

A Bengálik meglehetősen jól illettek ebbe a környezetbe. Ez a fotó 2004 májusában készült, jelentősen kellemesebb időjárási körülmények közt, mint az előző.

2004 januárjában pár esti képpel is megpróbálkoztam, itt éppen a Tiszai pályaudvar előtt. A háttérben egy 200-as Ikarus is látható, ezek innen sokkal hamarabb elkezdtek eltűnni, mint Pestről.

2004. november 25. fontos dátum a miskolci villamosközlekedés történetében: ekkor küldték nyugdíjba a Bengálikat, világraszóló különmenetezés keretében. A kép az 1-es villamos diósgyőri végállomásán készült, mely azóta a múlté, mert a tuják továbbmennek Felső-Majláthra.

A Bengálik kiváltását Bécsből használtan vásárolt villamosok tették lehetővé, ezeket 2003. március 15-én dobták be az utasforgalomba, mert hát mikor ünnepeljenek osztrák bármit, ha nem az 1848-as forradalom évfordulóján  :)  Az eredeti flottaszínüket megtartó motorkocsik kicsivel később hozzájuk passzoló pótkocsikat is kaptak. Mivel az 1-es villamos imént látott külső végállomásán nem volt hurokvágány, ezek az egyvágányú járművek csak a vasgyári 2-es járaton közlekedhettek; a viszonylattáblájuk fix volt. A végállomások nevétől balra látható nyíl emlékeim szerint akkor világított, ha a kocsira csak az első ajtón volt szabad felszállni.

2015 tavaszán aztán a bécsi villamosok is nyugdíjba mentek, amit a Bengálik búcsújához hasonlóan egy klassz fotómenettel ünnepeltek meg.

Ugyanezen a borús napon sikerült elkapni a meglehetősen szokatlan 0-s villamost is, mely a vasgyári hurokban szaladgált körbe-körbe. Ez - pontosabban a járatnak ez az inkarnációja - annyira átmeneti volt (néhány hónappal a kép készítése után megszűnt), hogy nem csináltak hozzá rendes homlokfali kiírást, csak betekerték a vásznat az 1-es és a 2-es közé.

A Tatrák szintén hamar eltűntek, őket is leváltották a Škodák. Csak tartaléknak - és adventi villamosnak - maradt néhány, a többit eladták Prágának.

Végezetül itt egy Škoda is, ha már ő szerepel a címben; ma gyakorlatilag ez a típus viszi a teljes forgalmat, a megmaradt Tatrák nagyon ritkán bukkannak fel. És ezzel a blogbejegyzés végéhez értünk, remélem, tetszett. Tessék a félkövér betűvel kiemelt linkeket végigkattintgatni, ezek a témába vágó weboldalaimra visznek!