Eredetileg úgy akartam kezdeni a bejegyzést, hogy "ha nemrég írtam a balatoni hajózási szezon megnyitójáról, akkor most írnom kell a budapestiéről is", de az az igazság, hogy a fővárosban a hajózási csúcsidény egyre kevésbé különböztethető meg a csúcsidényen kívüli időszaktól. Persze a jégzajlás idejére megállt az élet, de karácsony környékén nem nagyságrendekkel kisebb a városnéző hajók száma, mint nyáron. Természetesen kevesebben vannak, akárcsak az utasok, de nem áll meg az élet; a turisták már rég nem csak június és augusztus közt vannak itt. És nem véletlen, hogy az egyórás városnéző sétahajózás szinte kötelező program számukra, mert tényleg hatalmas élmény!
Több évnyi leállás után az idei szezonban visszatért a városnézők közé a Bakony motoros. Bár az 1970-es években kapott hátsó zárt fedélzet, illetve a 2010-es években az annak tetejére kapott "tetőterasz" megváltoztatta a vonalait, szerintem felismerhető rajta, hogy egyike annak a négy motorhajónak, amit az 1920-as években épített csavargőzösökből alakítottak ki a hatvanas években. A legtöbben talán a Balatonról emlékezhetnek rá, ahol sokáig Ercsi néven futott.
A Rákóczi motoros a Mahart nagy hármasának (Táncsics, Rákóczi, Hunyadi) másodikként gyártott tagja. Az elmúlt években őt sikerült a legtöbbször elkapnom, de tavaly ritkán láttam. Szerencsére nem futotta ki magát, mint a Táncsics, ami évek óta áll, sőt: márciusban felküldték parti szemlére a révkomáromi hajógyárba, ahonnét hamar visszatért, a húsvéti hétvégén pedig már esti sétaköröket csinált. Szerintem ez egy olyan hajó, amihez több generációnyi budapestinek kötődnek emlékei, úgyhogy jó látni!
A Bíbic I ugyan nem klasszikus öreg hajó, de a húsvéti hétvégén felbukkanása mégis örömteli volt, mert azt jelentette, hogy a tavaly ősszel elterjedt hírekkel ellentétben mégse tűnt el teljesen a magyarországi szárnyashajózás. Ha nem is jár októberig minden hétvégén, mint tavaly, havonta egyszer valószínűleg lesz pár nap, amikor kipróbálhatja a szárnyasozást az, aki eddig nem tette. Meg az is, aki már megtette, csak nem volt elég neki :)
A Margitsziget 1966-ban a Fővárosi Kishajózási Vállalat három új vízibuszának egyikeként kezdte pályafutását, ma már magánkézben dolgozik. Őszintén meglepett, hogy a nem kimondottan forró nyári idő ellenére mindig tele volt a hajó eredeti formavilágát szerintem eléggé megtörő "tetőterasz".
A Laguna viszont nem csak az eddig látott nagyöregekhez képest fiatal: tavaly készült el, és bár az év vége felé már láttam néhányszor, az idei lesz az első teljes éve. Nagyon formás kis hajó, a Gondola újabb, kicsit keskenyebb tesója. Bár az eddigiekből valószínűleg kiderült, hogy imádom a régi gépeket, azért az igazi az lenne, ha egyre több szép új magyar hajó jönne, és eltűnnének a nyugatról másodkézből vásárolt teknők, a régi masinák pedig közel múzeumi állapotban járnának nosztalgiaüzemben!
A tavaszi délutánok-esték még nem optimálisak a fotózásra, úgyhogy sokat videóztam, és megpróbáltam dinamikusabban elkapni a hajókat a szokásos "álló képen balról jobbra átmegy egy hajó" stílusnál.
Ez megy most