Naplemente idején a Rákóczi híd fölött

Egy olyan hajóról lesz szó, amit többször is távol sodort az élet Budapesttől, de százöt év és néhány kényszerű leállás után most megint a fővárosban rója a köröket. "Ő" a Bakony motoros.

Indulásra készen az Akadémiánál

A modern, egyre kevésbé hajószerű járművek közt régi időket idéz fel ez a gép, bár vízre bocsátása óta azért megváltozott rajta ez-az. Eredeti kinézetét a lentebbi képen láthatjuk, a távolabbi hajó az:

Az LI-es egy kisebb csavargőzössel, a III-assal a Bem térnél 1960 körül

Az "LI" számjelzésű csavargőzöst a Ganz és Társa, Danubius Gép-, Vagon- és Hajógyár Rt. építette 1921-ben egy hat hajóból álló sorozat első tagjaként. A sorozatot eredetileg egy görög hajózási vállalat rendelte, de az első világháborút követő kavarodásban végül nem vette át, így a járművek a Magyar Folyam- és Tengerhajózási Rt.-hez kerültek, mely a korábbi évtizedekben számos kisebb magyar társaságot magába olvasztva a Duna hazai szakaszának fő hajózási társasága lett.

Az Újpesti-öbölben 1936-ban: a jobb oldali sorban ott pihen a sorozat hat hajójából öt

A sorozat életútja nem volt egyszerű: a hat hajóból négy elsüllyedt a második világháború során, ezek közül kettőt nem is állítottak helyre. Az LI-es szerencsére megúszta ezt, viszont hadiszolgálatra beosztva a mai Ausztria területére került, ahol a szovjetek hadizsákmánnyá nyilvánították, és Tbiliszi néven használták (apró megjegyzés, mert itthon talán nem is tudják az emberek, de 1945 és 55 közt Ausztria és Bécs - Németországhoz hasonlóan - négy megszállási zónára volt osztva, ezek közül az egyiket a szovjetek felügyelték). A furcsa külszolgálat végeztével 1955-ben került haza, ahol visszakapta eredeti jelzését. Néhány évvel később került sor a hajó legnagyobb átépítésére, melynek eredményeként létrejött a harmadik állapot az alábbi rajzon, 1963-ban ugyanis selejtezték a csavargőzöst, majd az eredeti hajótest vendégtestekkel való megszélesítése után '64-ben dízel hajtással helyezték üzembe:

Kádár Zoltán rajza az átalakításokról

Ekkor a sorszám helyett rendes nevet kapott: Ercsi. Az új életre kelt hajó a hatvanas évek végén felhajózott a Balatonra, és 2005-ig ott dolgozott. Közben további változtatások is történtek rajta: a hetvenes évek végén Siófokon NDK gyártásúra (SKL 6NVD36A-1U) cserélték az addigi Láng motort, a felső fedélzet hátsó részét pedig zárttá alakították: 

A hajó 1998-ban Tihanyban. Kosztolicz Péter felvétele

1991-ben új nevet kapott: a Balatonhoz nem kapcsolódó Ercsi helyett immár Bakonynak hívták. Számomra kicsit furcsa, hogy 22 tavon töltött év után nevezték át, de van ez így néha.

Nagyjából ugyanez a nézet 2026-ban az Akadémiánál

A hajót 2005-ben selejtezte a Bahart, ezután átvontatták a Dunára, majd éveken át Megyeren állt, míg 2012-ben fel nem újították. Ekkor "tetőteraszt" kapott a zárt fedélzet tetejére, ami érthető kereskedelmi szempontból, hiszen jó a kilátás, többen elférnek a hajón, de a felépítmény arányai megváltoztak, főleg, hogy a kémény is eltűnt (a kipufogógázokat egy nagy cső vitte hátra a hajó oldalán). 2013-tól közlekedett így, az eléggé rendhagyó "A Boss" néven. Valamikor 2017 körül a zárt tér ablakait nagyobbakra cserélték, ami szerintem jót tett az összképnek. Aztán a COVID okozta pangás miatt 2020-ban leállították.

Szerencsére nem ez lett a történet vége, mert egykor Gulács nevet viselő testvérével ellentétben ezt a hajót nem vágták szét, sőt: idén jelentősen felújítva, új festéssel, és korábbi nevén, ismét Bakonyként bukkant fel a budapesti városnéző forgalomban. A Balatonon szerintem nem találkoztam vele annak idején, és Budapestre visszakerülése után se utaztam vele, úgyhogy most végre el kellett kapnom!

Kicsit még hideg volt, de szerintem megérte fent maradni

Bár április elején még nem kimondottan dunai szélben ücsörgős az időjárás, azért befizettem egy körre, és a teljes utat fent töltöttem. Odalent a zárt térben büfé is volt, de én inkább a várost néztem, mivel a tetőfedélzetről 360 fokos körpanoráma adódik. Azonnal megértettem, hogy miért építették át ilyenre: nem sok hajóról lehet szó szerint minden irányba kilátni! Ráadásul a kormányállás hátsó ablakán át a hajóvezetőt is figyelni lehetett; eközben tűnt fel, hogy milyen nagy kormánykereke van ennek a jószágnak:

Balszélen a motor vezérlőkereke, középen a kormány

Bár a jármű fel van vértezve mindenféle modern dologgal: AIS-szel, kamerákkal, orrsugárkormánnyal, a fő kezelőszervek régimódiak maradtak. A kormánykerék funkciója valószínűleg mindenki számára világos, a bal oldalon levő kerék viszont szokatlan volt számomra: ezzel a motort lehet vezérelni. De nem úgy, mint egy modern mikrokapcsolós alapjeladóval, ahol előretolva gyorsítasz, hátrahúzva lassítasz! Ha jól értelmezem, a kerék előretekerése növeli a motor töltését, azaz a fordulatszámot, hátrafele forgatása viszont leállítja, majd az ellenkező irányba elindítja. Itt ugyanis nincs irányváltó: hátramenethez a motor leáll, a vezérműtengely átmozog egy másik állásba, hogy a kerék továbbforgatásakor a motor immár az ellenkező irányba induljon el - már úgy értve, hogy a főtengely (és így a hajócsavar) a másik irányba forogjon. A hatvanas években ez viszonylag modern megoldás lehetett, én pedig imádom, akárcsak a '79-ben kapott NDK motor lassú pöfögését. Igazi dízelpunk szerkezet!

Amióta megláttam, hogy újra közlekedik, több délutánt kint töltöttem a Duna mentén, hogy meghallgassam az SKL motor lassú pöfögését, és figyeljem, milyen jól néz ki, amikor a távolban méltóságteljesen megfordul a karcsú jármű. Azt hiszem, hogy jelenleg ez az egyik kedvenc hajóm :)

A bejegyzés elkészítéséhez adott segítségükért köszönetet szeretnék mondani Várkonyi Ádámnak, Kádár Zoltánnak, Kosztolicz Péternek és a hajoregiszter.hu-nak.