Mint az közismert, imádom Balatonfüredet, a város viszont nem igazán szeretett vissza a májusi hétvégén, amikor a XII. Concours d’ Elegance oldtimer találkozót rendezték. Na jó, a várossal igazából semmi gond nem volt, az időjárással annál inkább. Szombaton csak a közeli mélygarázsban tudtuk a résztvevő járgányokat megnézni, vasárnap viszont kijöttek a... hát nem a nagyfényre, de legalább a felszínre.

Már előző nap is ott állt a Balatonfüredi Yacht Club régi épülete előtt a Vitorlás tér forgalom elől elzárt részén ez a kis ezüst bütyök, és azonnal megtetszett. Vasárnap pedig mozgott is egy kicsit!

A szóban forgó ezüst bogár egy Honda S800 1967-ből. Úgy néz ki, mint egy régi Aston Martin, csak pici.

Nagyon pici. A Honda ekkor még csak néhány éve gyártott személyautókat (az első ilyenjük néhány évvel korábban pont ennek a típusnak az elődje, az S500-as volt), de eléggé odatette magát.

A rossz időnek annyi előnye volt, hogy kevesen jöttek el nézelődni, és közel tudtam mindenhez menni. A típus megnevezésében a 800 arra utal, hogy (majdnem) 800 köbcentis a négyhengeres motor:

Pörög, mint a megveszekedett hercehurca, hogy kijöjjön belőle a 67 ló, állítólag 11000-ig gond nélkül fel lehet menni.

A beltér nincs túlbonyolítva. Cuki, hogy a visszapillantó nem fentről lóg a szélvédő elő, hanem alulról nyúlik fel! A kilométerórán a 200-as szám költői túlzás, mert állítólag "csak" 160 a vége, de azért az se kevés. 

Hátulról azért nem annyira Aston Martin, inkább japánosnak mondanám. Meg cukinak. Ha gyerekkoromban láttam volna ilyet, szerintem állandóan ezt rajzoltam volna.

Ezen a nagyon rövid videón a hangját is lehet hallni, a háttérben a móló végén pedig a Kelén nosztalgiahajó is feltűnhet az indokolatlanul alaposan odafigyelők számára.

Bár Mariannal mindketten rá szavaztunk a közönségszavazáson, sajnos csak a kategóriájában (japán klasszikusok) lett első, a teljes mezőnyben nem, pedig igazán megérdemelte volna. Nem tudják az emberek, mi a jó! Én mindenesetre gratulálok az autó gazdájának!