A múltkor a Jaguar E-Type egy igen szép példányát láttuk, de voltak kevésbé látványos gépek is a füredi oldtimer találkozón. Mondanám, hogy most a "low-end" következik ezek közül, de ez is szép és érdekes autó, csak egy másik világ szülötte:

A keletnémet VEB Automobilwerke Zwickau (AWZ) 1955-ben mutatta be olcsó kisautóját, mely a P70-es jelzést kapta. Csak részben volt új szerkezet, mert az IFA F8-as típusára épült, ami a háború előtti DKW F8-as keleten továbbgyártása volt. Fa váza volt, de a kocsiszekrény fém helyett textillel erősített fenolgyanta lemezekből készült, melyeket megfelelő alakúra préseltek. Ez volt a duroplast, amit később a Trabantnál gúnyosan papundeklinek csúfoltak, pedig ez valami teljesen más.

A kocsiszekrény szerintem kimondottan csinosra sikerült. Igaz, voltak kompromisszumok, az ablakok például az első modellnél nem voltak nyithatók (később is csak eltolható táblát kaptak), a csomagtartót pedig csak bentről, a hátsó ülés ledöntésével lehetett elérni, kívülről nem.

Von Lothar Spurzem - Eigenes Werk, CC BY-SA 2.0 de, Link

Fontos leszögezni, hogy a műanyag kasztni nem NDK jellegzetesség volt, a "belső határ" nyugati oldalán a Lloyd próbálkozott ugyanezzel néhány évvel korábban, de a Chevrolet Corvette első generációja is hasonló technikát használt, bár kétségtelenül stílusosabban. Ők - gondolom - a tömeg csökkentésére mentek rá, a németeknél ezen túl az olcsóság is fontos volt, hiszen ekkor még keleten és nyugaton is meglehetősen nagy volt a szegénység és az acélhiány. (Aztán ez nyugaton elég gyorsan elmúlt.)

Az utastér és a műszerfal nem nagyon különbözik attól, amit később a Trabantokban láthattunk. Kicsit még talán a jellegzetes "Trabant-szagot" is éreztem rajta! A csomagtartó már említett csak belülről elérhetősége elég nyakatekert dolog volt, hiszen a hátsó ülést eleve csak az első ajtókon át (hátsók nem voltak) lehetett elérni.

A motor még valami teljesen más volt, mint a Trabantoknál. Például vízhűtéses volt. Alapvetően az F8-as erőforrását tuningolták, így kemény 22 ló kijött a kétütemű vadállatból.

Ha jobban megnézzük, a hűtő alatt a futómű keresztben elhelyezett laprugója is látszik. A P70-ről már az elején tudták, hogy nem lesz belőle népautó, mert még mindig túl drága volt a gyártása, de a stílus, az utastér elrendezése és a kocsiszekrény anyaga ki lett próbálva benne, és ezek a tapasztalatok aztán felhasználásra kerültek az ekkor már évek óta tervezés alatt álló első Trabantnál, a léghűtéses, fémvázas P50-esnél. 

A műanyag szekér szemből. Érdekességként elmondható, hogy a kombi változatnak műbőr teteje volt, a kupénak pedig fém karosszériája.

Eddig csak egyszer hallottam P70-est járó motorral, Lipcsében. Mire felkaptam a fejem, már el is ment, csak az maradt meg, hogy a motorhang kicsit hasonlított a Trabantéra, de azért eléggé más volt. Ezt most kicsit alaposabban is megtapasztalhattam. Ami furcsa, hogy itthon nem láttam P70-est gyerekkoromban, pedig a jelek szerint árulták őket, és hallottam olyan családról, akiknek ilyen volt. Ennyire hamar tönkrementek, vagy miért tűntek el már a hetvenes évek végére?