Azt, hogy le lehetett sétálni a Margit híd középső pillérje alá, sok helyütt úgy tálalták a neten, mintha valami különleges alkalom lett volna, pedig néhány évente elő szokott fordulni. Még én is többször jártam odalent, pedig igazán nem vagyok egy kimondott hegyikecske. Mi több, a blog valaha volt legolvasottabb bejegyzése is konkrétan egy ott tett látogatásról szólt. Most már talán ha lassan is, de elkezdett emelkedni a Duna vízszintje, úgyhogy kevésbé érződik katasztrófaturizmusnak, ha felrakok még pár képet az elmúlt hetekből :)

Ez a hármas hídtalálkozó drámaiabban néz ki, amikor teljesen körbeveszi a víz, most viszont itt lehetett száraz lábbal lejutni a szigeti bejárónál levő pillér mellé. Érdekes, hogy a szigetre vezető szárnyhíd huszonvalahány évvel a híd átadása (1876) után épült, mi több, a sziget eredetileg nem is ért le idáig. Az pedig mókás, hogy a pillér felső részén látszik a betömött aluljáró kijárata, ahol a gyalogoslépcső feljött a közút szintjére.


Most olyan sokan voltak lent, hogy esélytelen volt emberek nélkül lefotózni ezt a furcsa alagútszerűséget a pillérben. Régebben lehetett, úgyhogy itt egy régi kép róla, csak úgy:
Ennek a kőlyuknak nincs lényegi funkciója: a pillért két darabban alapozták, majd a két részt egy boltozattal kötötték össze a felszínen. Állítólag a két parti hídfő is ugyanígy néz ki, csak ott az átboltozást eltakarja a rakpart.


Régen is előfordult, hogy valaki egymásra pakolt kisebb köveket a vízparton, de most mintha valami TikTok-trend lett volna, minden tele lett velük. Rendkívül eredeti dolog, szinte művészet - büszke lehet magára mindenki, aki megcsinálta, ti mind egyéniségek vagytok :)

Azért jól nézett ki ez a tömeg a vízpartokon, kár, hogy az emberek többsége csak ilyen extrém történésekkor veszi észre, hogy van itt ez a folyó, aminek le lehet menni a partjára, le lehet mellé ülni, nézni a vizet, a hajókat, az elúszó dinnyehéjat...

Ez megy most