Szerettem volna megérteni a Duna apadásakor mindenfelé felbukkanó újkőkorszaki totemoszlopokat, hogy mi a jó abban, amikor egyik követ a másik tetejére pakoljuk úgy, hogy annak se funkcionális, se szépészeti haszna nincs, de nem sikerült. Aztán amikor a napokban felmentünk Kékestetőre, ez fogadott bennünket:

Nem mintha attól félnék, hogy elfogynak a kövek a Mátrából, csak nem értem, hogy miért nem valami kreatívabb dolgot építenek az emberek, ha már elkezdik emelgetni a köveket.

Vagy tulajdonképpen bármit, ami másra is hasonlít, mint egymás tetejére rakott csökkenő méretű kövekre. Már a Monty Python is megmondta, hogy a dolgok egymás tetejére pakolása hülyeség:

Persze megkérdeztem a guglit is, hogy mi a jó ebben a kőpakolászásban, és az az érzésem, hogy ő se tudja, de nem mondhatja, hogy "semmi, szerintem nem vagytok normálisak". Mert lehetne ügyesen egyensúlyozni, vagy szobrot építeni, de csak egymásra dobálni őket... hááát.

A privát sejtésem az, hogy emberek látták az interneten, hogy mások máshol ezt csinálják, úgyhogy gyorsan ők is elkezdték ezt csinálni, nehogy valamiből kimaradjanak. Persze amíg nem bántanak másokat, és a környezetet se károsítják, tulajdonképpen nincs baj az egésszel. 

Vagy mégis? Ez a cetli legalábbis azt sejteti. Hozzáteszem, a "csonka emlékhely" nem azt jelenti, hogy megcsonkították, hanem azt, hogy Csonka László építésznek és mátrai turisztikai vállalkozónak állították.

Aztán persze lehet, hogy tévedek, és a köveket egymásra pakoló turisták csak az ország legmagasabb pontját jelölő emlékművet akarják utánozni :)