Őszintén szólva amikor júniusban megvettem a Sárospatak - Tokaj jegyet, nem tudtam, hogy ilyen komoly hajós élet van a Bodrogon: indulás előtt Sárospatakon láttunk egy szlovák vízibuszt, útközben láttunk egy ex-német sétahajót, Tokaj előtt pedig ott állt egy rakás jégtörő. Azt hittem, hogy egymagunkban fogunk pöfögni a végtelen ártéri erdők közt, ehhez képest hajómániásként is volt mit néznem!

Mi vele mentünk: a Sellőt 1960-ban Mohácson építették, a nyolcvanas évekig Iluska néven közlekedett, többek közt Budapesten is. Elképzelhető, hogy utaztam is vele a BKV színeiben.

A nagyjából háromórás Sárospatak - Tokaj út sokkal jobban tetszett, mint gondoltam volna: egyrészt a Bodrog komolyabb folyó, mint emlékeztem, másrészt folyamatosan kanyarog, úgyhogy mindig változott a táj: mindig máshonnan sütött a nap, mindig kicsit mások voltak a színek. Ráadásul az ártéri erdőkön és vízimadarakon kívül még olyan közlekedésbarát bónuszok is szembejöttek, mint az 1980-ban megszűnt Hegyközi Kisvasút 1913-ban épült hídja!

Olaszliszkánál hajtűkanyart dob a folyó, az utána levő egyenesben működik (?) ez a komp, melytől jó rálátás esik a Nagyboldogasszony-templomra. Sajnos nem sokat tudok az épületről, az interneten található összes leírás mintha ugyanannak a szövegnek a másolata lenne, de ha hinni lehet nekik, a tornya eredetileg katonai őrtoronynak épült, bár jelenlegi bástyaszerű kinézetét csak a XIX. században kapta. 

A tipikus evezős csoportokon túl néha elég komoly (én a "kajütös-emeletes" jelzővel illetném őket) motorcsónakok is elmentek mellettünk, aztán szembejött velünk a Danuvia, egy német eredetű sétahajó. Óriásnak tűnt ebben a közegben, és az jutott eszembe, hogy pár óra alatt több komoly gépet láttam itt, mint Szegeden negyed század alatt. A háttérben a Kopasz-hegy magasodik a tokaji tévétoronnyal.

Erre az útra Jazzcool cimborám beszélt rá; eredetileg tavaly mentünk volna, de akkor családi tragédia miatt le kellett mondanom, és majd' egy évvel később még mindig kicsit rossz érzés volt elindulni Sárospatakra. Ráadásul rettentő meleg is volt, Tokajból pedig pótlóbusz ment Szerencsre vonat helyett. Mindezek ellenére csodálatosan éreztem magam, mi több, már most ősszel vissza akartam menni még egy körre, csak a vízállás miatt nem járt a hajó. Furcsa az egész, mert kétszer is jártam Sárospatakon, de abszolút nem rémlik, hogy láttam volna hajót, emiatt fel se merült bennem, hogy érdemes lehet hajózni is eljönni ide. Mindenesetre videóztam kicsit az utat, az eredményt pedig alaposan feliratoztam, szerintem érdemes megnézni!