HamPLÓ

Idén rendesen meg akartam magamnak nézni a Kékszalagot, úgyhogy szabadságot vettem ki. A csütörtök reggeli indulást karnyújtásnyi távolságból néztük édesapámmal a Jókai nosztalgiahajó fedélzetéről. Ezután autóval eredtünk a tókerülő verseny nyomába, és hamar kiderült, hogy az ember vagy az első 7-8 hajót követi, vagy a mezőny maradékát, mert ezek már az elején se nagyon férnek rá egy képre, aztán pedig szó szerint egy-másfél napnyi távolságba kerülnek egymástól. A természetesen feliratozott videó Füreden, a starttal kezdődik, az első 5 helyezett kapásból látszik is, ahogy elhúz, aztán legközelebb Tihanyréven láttuk őket, ami az egyetlen hely, ahol szárazföldről is közelről lehet figyelni őket. Ezután egy közel egynapos Balaton-kerülő túra következett sok fagylaltozással és egyéb hidratálással, mert a szél elállt, és nem tudtunk elég lassan menni ahhoz, hogy ne fussunk túlságosan előre. Mindezt érzésre hatszáz fokos hőségben, nagyon nem irigyeltem a hajósokat! Délután három órát ültünk a fonyódi Szaplonczay sétányon, és alig láttunk olyan hajót onnan, amit nem láttunk már a rajtnál - igaz, egy részük már visszafele jött Keszthely felől, míg a többség még csak oda tartott. Másnap megint lementem a tóhoz, reggel tíz körül Tihanynál még csak az első 40 helyezett ment át, tehát több mint 24 óra alatt összesen ennyi hajónak sikerült megtennie a majdnem teljes távot! Ennél megdöbbentőbb volt, hogy délután hatkor Keszthelynél még mindig láttunk versenyzőket, igaz, épp visszafordultak Füred felé. Csak hogy el tudjuk időben helyezni a két végletet: az első befutó az első nap, azaz csütörtök este tíz után futott be a célba 13 óra 27 perces idővel, az utolsó pedig szombat reggel kilenc előtt 8 másodperccel! Nem vagyok elég képzett a statisztikához, de ha jól számolom, a versenyre nevezők 45%-a nem ért be a 48 órás szintidőn belül, vagy adta fel valami miatt a harcot. Elég kemény verseny volt!