HamPLÓ

A múltkori nosztalgia villamos fotózós-videózós maratonhoz kapcsolódóan videót csináltam a resztliből is: ami várakozás közben készült, vagy ami csak simán kimaradt. Körítésként feliratként a legfontosabb tudnivalók olvashatók erről a hülyefura hobbiról ;)

Elég a vas- és gumikerekűekből, jöjjenek a vízi járművek - legalábbis pár perc, pár fotó erejéig!

Kezdjük megint a néhai Tatabányával - magam is meglepődtem rajta, de megint találtam egy képet róla. Úgy sejtem, a régi Újpesti vasúti híd bontása előtt mentem át a Népszigetre, eközben láttam.

Itt pedig elvileg a Szabadság híd felújítását akartam megörökíteni, de olyan szépen beleúszott a képbe a két Moszkva, hogy a "kompozíció" ide kívánkozik :)

És ha már Moszkva: Prágában is találkoztam eggyel. A háttérben a Károly híd egyik parti tornya és az Eiffel-torony ;) látható.

Remélhetőleg minden érdeklődő idejében megkapta a hírt, és ki tudott menni tujázni a négy nap valamelyikén. Én lusta disznó voltam, úgyhogy csak kettőn toltam ki magam a napra, de így is azt kell mondjam, igazi dőzs volt a közlekedésmánoknak! Aki valamiért mégis lemaradt volna, a lényeg röviden:

2012 novemberében lesz 125 éve, hogy elindult a város első elektromos üzemű közúti vasútja - azaz a villamos. Ez az évforduló nemzetközi viszonylatban is igen előkelő helyezést jelent, és a BKV, illetve a BKK a jelek szerint igyekszik méltón megemlékezni róla. Előlegként legalábbis négy napon át nosztalgiavillamosok közlekedtek a város különböző részein: a Budapesti Közúti Vaspálya Társaság 611-es pályaszámú kocsija 1908-ból, és a Budapesti Villamos Városi Vasút 436-os számú járműve 1913-ból.

Ezen felül az első nap egy UV szerelvény és két nosztalgia busz (a szentendrei múzeum Ikarus 180-asa és a kabrió 630-as) is tiszteletét tette, plusz kisföldalattis menetek voltak, a negyedik napon pedig egy-egy Mukit és hóseprőt is kivittek a fotósok örömére.

Fotókat majd később rakok fel, addig összefoglalalóként itt van ez a több mint négy és fél perces videó, melynek készítésekor a kézben tartott, remegő, össze-vissza zoomolt jelenetek rögzítése helyett állvány használata mellett döntöttem, és a vágással (és a kivágással) próbáltam mozgalmasabbá tenni az élményt. Na, meg így videót is tudtam csinálni, meg képeket is :)

A kint tomboló, korán jött hőségen pár jeges panorámával szeretnék enyhíteni - bár az érdekesség kedvéért hozzátenném, hogy a képek augusztusban készültek:

A Pasterze nevű gleccser a Grossglockner lábánál terül el, a hegyről elnevezett fizetős útról (mely önmagában is hatalmas élmény) lehet lekanyarodni hozzá. Ez Ausztria legnagyobb gleccsere, és bár lehet, hogy manapság gleccser közelében lenni már nem olyan ritkaság, mint száz éve, nekem ez volt az első, amit közelről láttam.

Aki az előző kép alapján megijedt volna, hogy ez valami hegymászóknak való, vad hely, az nem ismer engem :) Egy teljesen az autós turizmus céljaira kiépített éttermes-kilátóteraszos-kötélvasutas látványosságról van szó, mely a parkolóház (!) tetejéről így néz ki. 1856-ban még itt volt a gleccser teteje, aztán ahogy az olvadással egyre messzebb került az úttól, építették meg a siklót...

... mely a legmeredekebb volt, amin valaha is utaztam. Főleg induláskor néz ki durván, ahogy egyre meredekebben ível lefelé a sínpár, míg el nem tűnik az ember szeme elől. A vasutat 1963-ban adták át, akkor a lenti végállomásnál volt a gleccser teteje; ma onnét még pár száz métert lefelé kell baktatni a köveken.

Itt éppen lefelé sétálunk, ekkor kezdi csak az ember agya befogni a méreteket: minden egyre nagyobb lesz, csak az emberek maradnak kicsik... Meglehetősen furcsa a sziklákkal-kőporral kevert jég tetején sétálni, és közben hallani-látni az alatta csordogáló gleccserpatakokat! A biztonságos helyek természetesen ki vannak táblázva, de egy ponton túl az is, hogy "továbbmenetel csak saját felelősségre". Naná, hogy ott voltak a legtöbben :)

És ezzel az óriásjégkockás fotóval be is fejezném ezt a bejegyzést. Aznap innen visszafelé tartva havazásba is belefutottunk, szóval igazán hűsítő élmény volt a nyárban...

A múltkor sokan nehezményezték, hogy a régi képekhez rögtön a helyszínt is közöltem, ezért most időt hagyok a találgatásra, melyik hol készült. A puszta megfejtésen túl ezúttal is örülnék a személyes emlékeknek, sztoriknak, melyek az itt ábrázolt helyekkel, villamosokkal, vonalakkal kapcsolatosak!

Update: Levettem a kitakarást a táblákról.

Mai "fényképészünk" Tim Boric, ő Hollandiából látogatott hozzánk. A holland közlekedésbarátok nem kicsit szerették (és szeretik) fővárosunkat, egy időben például két pesti nosztalgiavillamos is közlekedett Amszterdamban - Tim képei erről a szeretetről tesznek tanúbizonyságot: messze nem csak a sárga tujákat örökítette meg, hanem az embereket is, ahogy várakoznak, fel- vagy leszállnak. Ezen túl a helyszínek is olyan elevennek tűnnek a fotóin, hogy szinte hallom a hangokat, érzem a szagokat...

Igen komoly zavar támadt a tér-idő kontinuumban: a villamos és a rá váró botos-kalapos bácsi mintha József Attila Budapestjéről jött volna, a közlekedési táblák, a TEFU-s IFA és az UAZ kisteherautó, illetve a sárga szoknyás hölgy pedig néhány évtizeddel későbbről. Merre járunk?

Ez a kép viszont annyira hetvenes évek második fele, hogy Piramis-poszter nő a falra tőle :) A jobb oldali ház ma is megvan, villamos is jár itt a mai napig, de nem pont így, nem pont itt. Hanem hogy?

Hasonló ingek, hasonló színek, masszív "munkaidő vége" hangulattal megspékelve - a síneket és a háttérben látható kéményt manapság ne keressük, nincsenek már meg...

Újabb kanyar, újabb favázas villamos, újabb azóta eltűnt épület. A képről Cseh Tamás stílusában lehetne dalt írni - de azért a helyszín megfejtését is elfogadom válaszként :) Aki mégis nótázni szeretne, a szövegbe szője bele a jobboldalt látható Żuk-ot is, a hátára fekete négyszögbe jókora fehér karakterekkel felfestett rendszámmal együtt!

A fényképekért ezúton is köszönetet szeretnék mondani a fotósnak, Tim Boric-nak!

Tudom, egy igazi vasútbarát nem írna le ilyet, de engem bizony elborzasztott a nyíregyházi kisvasút, amikor 2009-ben végre eljutottam oda. És nem azért, mert pár év alatt lelassultak-lerövidültek a vonatok, hanem mert ennek a vonalnak valószínűleg már 30 éve se volt értelme, csak ottmaradt, és addig járatták, amíg végképp szét nem mállottak a kocsik és a mozdonyok. A települések, melyeken átmentünk, nem voltak rosszabbak a magyar átlagnál - sőt! - de a vasút maga valami szub-indiai színvonal volt (persze nem kihasználtságban). Igaz, erre az érzésre rátett a bozóttűzön (?) áthaladás, meg az eleve 50 perces késéssel indulás (amihez visszafelé még hozzájött 40, úgyhogy eszembe se jutott, hogy megnézzük a másik ágat). Mindenesetre nem csodálkoztam, hogy körülbelül négy hónappal később Herminatanyától kifelé már busszal pótolták a vonatokat, decembertől pedig teljesen szüneteltették a forgalmat. Aki szerint meg a XXI. században így kellene közlekednie az embereknek, az valamiért haragszik rájuk :-/ A videón feliratok formájában további információk és gondolatok olvashatók az élményről:

A minapi nagyváradi villamosos videókon felbuzdulva, most, hogy végre normálisabb minőségben is fel tudom tölteni őket, úgy döntöttem, újraszerkesztek pár régi .avi-t, amit még fényképezőgéppel rögzítettem. Nem akarok nagyon kocka lenni, ezért nem a nyíregyházi kisvasúttal kezdem, hanem a nyíregyházi állatkerttel... Persze úgy is fogalmazhatunk, hogy olcsó trükkel - cukisággal - akarok kattintásokat szerezni ;)

Erről most tényleg fogalmam sincs, hogy pontosan hol készült. Valahol Ausztriában, egy olyan részen, ahol bármerre néztél, képeslaptémát láttál...

Na, nekem ne morogjon senki, hogy miért nem tudott róla: a hosszú hétvégén a  BKK és a BKV szépen rákészül a budapesti villamosüzem 125. születésnapjára, különmenetek formájában. Még a nosztalgia kisföldalatti is fordul pár kört, de aki fel szeretne férni rá, gyorsan jelentkezzen a virtuális szórólapon olvasható címen: