HamPLÓ

Pár kép még tavalyról - a budaörsi reptér, Li-2-essel és dunakeszii vendégművészekkel:

Li-2, meg ami még arrajárt...

Néha szoktam nosztalgiázni itt a blogban, hogy így a Sky Channel, meg úgy a Sky Channel, de volt egy másik műholdas csatorna is, ami nagy hatással volt rám: a Super Channel (Hofi örökbecsű szösszenete szerint: Szkáj Csenel, Szuper Csenel, Felej Csenel). Ez pár hónappal később jelent meg a lakótelepi kábeltévén, mint a Sky, egy időben a francia nyelvű TV5-tel, amit szerintem nagyon kevesen néztek. Míg a Sky nemzetközibb merítés volt (már csak azért is, mert nagyrészt hollandok csinálták), a Super kicsit angolabb - konkrétan ezen a csatornán találkoztam először az angol tévétörténet két sarokkövével, a Fawlty Towers-szel (alias Waczak Szálló - ráadásul pont a németes részbe futottunk bele öcsémmel legelőször!) és a Doctor Who-val (ráadásul pont a negyedik Doktor, _a_ főcímmel).

De most nem erről akarok mesélni, hanem egy konkrét műsorról. Pontosabban közvetítésről. Még pontosabban - a youtube-ot nézegetve - az az érzésem, hogy több koncert közvetítését is láttam, esetleg több koncert részleteit leadták több részletben 88-89-ben, "az elmúlt évek legjobbjai" jeligére - a Prince's Trust Rock Gala-ról van szó. A Prince's Trust egy Károly herceg által alapított karitatív szervezet; az alapítás tizedik évfordulóját rockkoncerttel ünnepelték meg, és ebből az all-star gálából népszokás lett. Én meg csak néztem, ahogy az akkor (és húsz évre visszamenőleg) elképzelhető legnagyobb sztárok együtt játszották egymás számait... hihetetlen volt! Tina Turner együtt vokálozott Paul McCartney-val, Eric Clapton (megint) együtt játszott George Harrisonnal, Brian May ritmusgitározott a Bee Gees mögött, a Level 42, a Status Quo és a Dire Straits tagjai keveredtek, a dobos általában Phil Collins volt, a zongoránál néha Elton John ült... szóval besz*rás volt. Itt van például McCartney a rockzene krémjével, igen jó hangulatban:

A színpadon az említett neveken kívül Brian Adams is látható - akiről akkor még nem tudtam, kicsoda, illetve Midge Ure - akiről viszont igen. A következő szám is Beatles, abból a kevésből, amit a mai napig szeretek (a Beatles/Illés/Fonográf háromszögben nőttem fel a szüleim révén, és némelyik lemezüket/számukat túl sokat hallottam):

A következő felvételen Joe Cocker mögött a May-Collins-Ure stábhoz csatlakozik a Queenes John Deacon is. Mekkora együttes lenne ez már önmagában is!

A múltkor villamosoztunk egyet Cottbusban, most mutatnék pár képet magáról a városról is. Na nem sokat, mert pár óra alatt még a belvárosból se láttam mindent, de ha már valahova eljutok, szeretem nem csak a síneket követni. Ez a vonatozós-villamosozós túrák során nem mindig jön össze, így például bár többször is jártam Heidelbergben, csak a távolból láttam a várat, nem mentem át az Öreg Hídon, és az óvárosnak is csak a szélén jártam.

Persze Cottbus valószínűleg sosem volt annyira szép, mint Heidelberg, ráadásul a második világháborúban tönkrebombázták, azután pedig a keleti oldalhoz tartozva másfelé fejlődött - ami rögtön látszik is a város központjában álló Stadthallén és annak környezetén.

Ugyanakkor az előbbi helyszínnek háttal állva ez a látvány tárul az ember szeme elé ("Kínai Teaházacska"). Elég hirtelen fordulat :)

Vonat, villamos, metró, luxus személygépkocsik és elektrobusz, csőrös őskövület és csak kicsit újabb áramvonalas csoda, félbevágott villanymozdony és hajóvontató... és ez csak kis része annak, amit láttam!

Ízelítő a berlini Deutsches Technikmuseum kincseiből

Három a magyar igazság*: az év első heteiben megnéztem a szegediek leendő 2-es villamosát, láttam tanulómenetet a miskolci 1-es vonal azóta már megnyitott hosszabbításán, és természetesen elmentem Debrecenbe is, ahol ugyan még kicsit távolabb állnak a megnyitástól, de itt-ott már így is látszanak az új sínek.

Az új 2-es villamos (azért "új", mert régen is volt 2-es villamos Debrecenben (ha nem is hosszú ideig), de ennek semmi köze ahhoz) a város jelenlegi egyetlen villamosvonaláról fog leágazni, és egy túlnyomó részt lakótelepekkel beépített területet fog feltárni. Az útvonala nagyrészt a mai 31-es és 32-es buszokét fedi le, mely vonalak ma csuklósbuszokkal közlekednek, nem éppen ritkán.

Itt láthatjuk a kiágazást, melyet az elmúlt hónapokban építettek be. Aki még nálam is kevésbé ismeri a várost: ha nem lenne levágva a kép, a jobb oldali modern épületen túl a Nagytemplom hátulját láthatná. Eddig a pontig fog az 1-es és a 2-es villamos együtt haladni, a legszűkebb értelemben vett belvároson át.

Vasárnap este nincs kedvem magvasnak vagy viccesnek lenni, inkább csak kattingatok a YouTube-on. Most például a South Park animációs stílusát évtizedekkel megelőző "Stop - Közlekedj okosan" című sorozatot nézem, amiből annak idején gyerekként a KRESZ alapjait tanultuk:

Kellene ma is valami ilyen sorozat a tévében, nem? Mondjuk az előbb említett hasonlóság nyomán Cartman, Stan, Kyle és Kenny adhatná elő a témát. Nyilván Kenny lenne a rossz példa - mindig elütnék, de úgyis feltámadna. És az se baj, hogy a South Parkot nem a gyerekek (haha) nézik, hanem a felnőttek, mert az utcán körülnézve világos, hogy elsősorban a felnőttek viselkednek hülyén, ők szorulnak okításra :-/

Megint egy mamut méretű oldal következik, a Margit híd felújításának folytatásáról (mert ugye korábban is volt egy oldal, a kezdetekről). Terelt villamosok, pótlóbuszok és építési képek százvalahány képen, illetve pár videón, plusz néhány panorámakép az építkezésről és a díszvilágításról. Tessék szépen végignyálazni, sok munkám volt vele ;)

A Margit híd felújítása II-III.

Régebben írtam egy hosszabb bejegyzést a világrendszerek közti átszállóhelyről, a Friedrichstrasse-i pályaudvarról (Bahnhof Friedrichstrasse) - most megmutatnám azt is, hogy néz ki a hely manapság.

De előtte egy kis történelem, a Berlini Fal előttről: az eredeti pályaudvart - még csak négy vágánnyal - 1878 és 82 közt építették. Mivel a kapacitása kevésnek bizonyult, 1914 és 1925 közt több lépésben átalakították és kibővítették; ekkor épült a négyvágányos nagycsarnok mellé a kicsit magasabban fekvő, ma a kelet-nyugati S-Bahn által használt kétvágányos kiscsarnok. 1923-ban nyitották meg a Friedrichstrasse alatti, ma U6-nak nevezett metróvonalat. 

De a metróval még nem volt vége a föld alatti építkezéseknek: 1934 és 36 között épült meg az észak-déli S-Bahn alagút első szakasza, mely a pályaudvar nyugati vége alatt, részben a Spree mellett halad, majd átmegy az U6 alagútja fölött, és a folyó alatt. Az S-Bahn földalatti állomása, az U6 és a pályaudvar közt természetesen összekötő járatok épültek - amikor 1945. május 2-án a németek felrobbantották az S-Bahn alagútjának födémét a Landwehrkanal alatt, ezeken a folyosókon át árasztotta el a víz a metróhálózat egy részét is.

Kelet-berlini idill a nyolcvanas évek elejéről: csuklós Ikarus, IFA-reklám - és kerítések a viadukt átmenő vágányai mentén

A következő fejezet a Berlini Fal korszaka, melyről korábban ugyan már írtam, de azért összefoglalom: a vasúti pályaudvar két vágánya csak Kelet-Berlin felé, két vágánya csak Nyugat-Berlin felé indított S-Bahn vonatokat, két átmenő vágány pedig határállomásként üzemelt a távolsági vonatok számára. A föld alatti állomásokat - mind a metróét, mind az S-Bahnét - nyugati vonalak használták, melyek csak itt álltak meg Kelet-Berlinben, hogy az utasok átszállhassanak a vonalak közt.

A földalatti S-Bahn állomásról felvezető lépcső feletti felirat: a határátkelőhelyhez / az S-Bahnhoz / a távolsági peronhoz

Először nem akartam nagyon eltávolodni Berlintől, de ha már egyszer az aznapi vonatozáshoz vásárolt napijegyem egész Brandenburg tartományra érvényes volt, egészen Cottbus-ig elzötyögtem egy lengyel stokkból összeállított IC-vel. A konkrét választás persze persze már tudatos volt, hiszen villamosos városba akartam menni...

Cottbus, a csüngőhasú (ex-)KT4-esek egyik otthona