HamPLÓ

Az "Új Főutca" program részeként épült a Szabadság tér déli végébe ez az interaktív szökőkút, melynek sikerült az a médiatörténeti jelentőségű bravúr, hogy még az Index újságírói is csupa jót írtak róla ;) És nem véletlenül: ez a "közel megyek a vízhez, ami erre szétnyílik előttem - vagy mégsem?" dolog élőben még jobb poén, mint azt elképzeltem! Ennek megfelelően nem csak gyerekek rohangásznak ki-be a vízzel körbevett négyszögből/-be, azt próbálgatva, hogy át tudnak-e ugrani a vízfalon, még mielőtt az teljesen lehúzódik előttük, hanem a felnőttek is: turisták, fiatal párok, kamasz galerik, középkorú arrajárók - gyakorlatilag mindenki megáll itt, és csak az egyéni bátorságtól függ, hogy az illető megelégszik más sportteljesítményének szemlélésével, vagy maga is megpróbálja-e :)

Egyelőre még neve sincs a látványosságnak, ami persze nem baj, bár marketing szempontból jó az, ha tudni lehet, milyen néven kell érdeklődni a járókelőktől, merre találják. Viszont a poén név nélkül is működik; ennél több érdeklődőt talán el se bírna egyszerre, mint ami már most is mindig ott játszik. És ez azt jelzi, hogy nem csak szerintem lenne szükség több ilyen jópofa, nem valakinek vagy valaminek emléket állító dologra a pesti köztereken!

Újabb "majdnem elveszett, de aztán mégse"-videó, szintén Svájcból, közelebbről Zürichből. Svájc egyik legfontosabb városaként egy időben itt is elhitték a hatvanas évek dogmáját, miszerint metró nélkül nem lehet egy város világváros. El is kezdtek volna mindenfele ásni meg betonozni, de aztán kiszámolták, hogy nem éri meg (mégiscsak svájciak, szóval megnézik, mire adnak ki pénzt, nincs nekik olyan sok belőle, mint nekünk). Végül csak pár föld alatti betondoboz épült: a főpályaudvar ("Zürich HB" - nem ám "Hbf", mint a németeknél, hanem "HB"!) előtti tér alattiban (nem véletlenül írtam így: maga a pályaudvar alatt egy másik alagútban a "sima" S-Bahn állomása van) a SZU végződik, ami nem egy már nem létező ország rövidítése, és nem is holmi fában lakó rovar, hanem a "Sihltal-Zürich Uetlibergbahn" kódja (és ha már itt tartunk, egy újabb svájci szokás: nem szívesen használják az umlautos magánhangzókat nagybetűként (Ö, Ü), lásd Oerlikon, Uetliberg).

A másik alagút egy autóút alá épült, és 1986-ig kihasználatlanul állt, amikoris az ott porosodó kettőhöz építettek még egy megállót, és bekötötték a villamoshálózatba. Érdekessége, hogy középperonnal épült; a zürichi villamosoknak viszont csak a jobb oldalán van ajtó, ezért az alagút két végénél felcserélődik a két irány, hogy a megállókban az utasoknak ne az alagút falára kelljen leszállniuk :)

Alapvetően ez a videó se nagy szám, viszont a végén, amikor végre megáll a szerelvény, érdemes megfigyelni, hogy félhalkan zene szól. Nem tudom, ez default szolgáltatása-e a megállóknak, ottjártunkkor mindenesetre folyamatosan szólt valami liftzene - talán azért, hogy kicsit kellemesebbé tegyék az amúgy durván barátságtalan állomásokon való tartózkodást...

Kíváncsiságból megrajzoltam a múltkori mackós jelenetet úgy, ahogy az eredeti, 3x4 centis vázlaton elképzeltem. Vélemény?

Valamikor korábban írtam már, hogy ráleltem huszonvalahány rövid videóra a saját (!) Youtube profilomban. Ezeket anno feltöltöttem, de valamiért nem tettem láthatóvá - valószínűleg elfelejtettem őket, vagy a feltöltéskor azt gondoltam, majd ha elkészül hozzá egy bővebb, képes oldal, akkor belinkelem oda..? Nem tudom. Mindenesetre hirtelenjében nem találtam nyomát annak, hogy később (ismét feltöltve - volt már ilyen is) bemutattam volna őket. Ha mégis, hát sorry :)

Naszóval, pár éve Lausanne-ban átadtak egy metrónak keresztelt gumikerekű (részben-)földalattit. Ennek egy része a belváros és a Genfi-tó partja közt 2006-ig fogaskerekűként üzemelt, két vágányon. Az egyiken a régi (Beszkártos) svábhegyi Fogaséhoz hasonló kis mozdony által tolt-vontatott-fékezett kocsik jártak a tó és a belvárosi dombtető közt, a másikon a főpályaudvar és a belvárosi dombtető közt ingázott egy fogaskerekű motorkocsi. Róluk mutatnék most három röpke videót. A vasút amúgy a fogaskerekű üzem megszüntetésével nem először változtatta meg jellegét, hiszen eredetileg drótkötéllel vontatott sikló volt... Akit bővebben érdekel a régi üzem, kattintson ide!

Az első videón a fogas motorkocsiban ülünk, amint megpróbálja utolérni a nagyobbik járgányt az alagútban. Néha szabályosan olyan volt, mintha versenyeznének :) Eredetileg csak fotózni akartam, de annyira megtetszett, hogy csináltam pár snittet is. A rövidséget az okozta, hogy a gépem csak 30 másodpercet volt hajlandó felvenni egyszerre. Ma már a rövid snitteket inkább összevágnám valami könnyebben emészthető filmecskébe, de akkor egy kis tömörítgetés után feltöltöttem őket úgy, ahogy voltak.

A izlandi vulkán miatt nemsokára nálunk is becsukják egy időre a repterek a kapuikat (teljes légtérzárlat - vajon mikor volt utoljára ilyen Magyarországon?), a 41-es villamos önálló szakaszán meg egyátalán nincs forgalom kábeltolvajok miatt - de még a Fehérvári úton is 30 km/h-s sebességkorlátozást rendeltek el a lopás miatt:

"A kábellopás miatt zárlat esetén közvetlen tűzveszélyes helyzet alakulhat ki. A lopás miatt a 18-as és 47-es villamos a Fehérvári úton csak harminc kilométeres sebességgel közlekedhet." / Index /

Saját tapasztalat alapján érezni a lassulást a villamosok tempóján a Fehérvárin (tegnapig a megállók közt biza rendesen felgyorsítottak 50-ig), ráadásul a villamos az összes szabad jelzést elbukja, illetve a nem védett kereszteződésekben is állandóan eléhajtanak a kanyarodó autósok.

Hogy kicsit megnyugodjak, itt a címben szereplő "amint fent, úgy lent" kitétel Yngwie J. Malmsteen megfogalmazásában:

Úgy nézem, mostanában nem csak a Doctor Who hogyvoltokat tünteti ki figyelmetlenségével a Nagyérdemű, hanem úgy általában az egész blogot. Sebaj, legalább én is aludhatok egy kicsit (sokat) a megfelelési vágyam kiélése helyett :)

Azt viszont el kell újságoljam, hogy a Nagyvásárcsarnokban véletlenül (ill. csak részünkről, mert amúgy bolgár napok voltak - mi jártunk arra véletlenül) sikerült csubricát venni, ezt a fűszert, amit tizenkevés korom óta hiányolok a melegszendvicsekről. Az az érdekes, hogy elvileg ez azonos a csomborral/borsikafűvel, ami nálunk is megterem, mégis valahogy mindenki Bulgáriához köti. És nem csak én örültem meg annak, hogy tudtunk ilyet venni, hanem Mariannom, illetve amikor hallották, a szülei is. Tehát nem csak nekem nem sikerült ilyet találnom hosszú évek óta! Valaki nem tudja, a bolgár borsikafű tényleg jobb, mint az itthoni, vagy csak mi nem tudtuk éveken át, hogy elég lett volna ezen a néven keresni?!

Ja, közben elkezdődött az új Doctor Who évad. Új Doktorral, új útitárssal, új producerrel, és új főcímmel:

Meglepően könnyed darab, már-már komolytalan; érdekes ellenpontozása a Russel T Davies-korszak - a végén már túlságosan túltúlspilázott - bombasztikusságának.

Amennyire bejegyzésekben bővelkedő volt a múlt hét, annyira nem volt erőm/időm/kedvem írni a mostanin. Igaz, néha aludni is kell... állítólag egészséges :) Most azonban megint péntek van, úgyhogy ismét benyúlok a családi fényképesdobozba, ezúttal olyan fotók után, melyek a korábbiakkal ellentétben (Budai Vár, Pécs, Budai Vár 2.) már bőven az én életemben készültek. A régies hangulat azért itt is megvan: az ORWO diafilmet a jelek szerint gyárilag régiesítő funkcióval látták el annak idején :)

Már írtam itt a blogban arról, hogy Magyarország egyik legszebb kastélya, és _a_ legszebb kastélyparkja - szerintem - Martonvásárban található. Mivel Pesten kívül gyakorlatilag csak itt voltak rokonaink, kiskoromban sokat jártunk ide; később Beethoven-emlékkoncertre jöttünk, majd csak úgy, "itthoni turistaként". Mindig jó élményekkel tértem haza innen - ilyen hely se sok van!

A színek és formák kicsit szürreálisnak tűnhetnek a képen, de persze az is igaz, hogy valóban nem mindennapi növényekkel van benépesítve a park. Manapság a falra felfutó zöldség már hiányzik, pedig bevallom, nekem tetszett - még vadregényesebb volt tőle az összkép.

Ennél "bióbb" épületet el se tudnék képzelni :) Mondjuk az MTA Mezőgazdasági Kutatóintézetéhez illett is ez a speciális kinézet... Mint egy film díszlete!

Bár beszédes tény, hogy az ilyen átlinkeléseimhez nem nagyon szoktak kommentek jönni, csakazértis belinkelem ide :)

Ki vagy, Doki? NS1x05 "A harmadik világháború"

Némi kihagyás után megint hogyvoltoztam egyet, egy komolyan még jelentős erőlködés árán sem vehető dupla epizód első részével:

Ki vagy, Doki? NS1x04 - "A londoni ufó"

Így pénteken ismét kikapcsolódás jelleggel vésnék fel valamit ezekre az elektronból készült lapokra. Például egy korábbi, a Budai Vár utcáival foglalkozó post folytatását.

Induljunk el mondjuk Hadik András szobrától! Majdnem azt írtam, hogy az "Arany Tök szobortól", ugyanis a ló heréit a diákság régen szerencsehozó jelleggel tisztogatta fényesre. Illetve minek a múlt idő: tisztogatja ma is, amiben az a furcsa, hogy a babona kialakulásakor a régi pénzügyminisztérium Szentháromság téri épülete még a BME kollégiuma volt (talán van, aki nem tudta, miért hívják a Schönherz Kollégium diszkóját Új Vár Klubnak - hát ezért), ahová ez a szobor közel esett, de vajon ma ki jön fel ide szidollal és törlőkendővel? Az autómániások közben elkezdhetnek agyalni azon, hogy a kép jobb szélén belógó FIAT-jellegű valami vajon Zastava vagy Steyr-Puch :)

A budai Herrengasse, azaz az Úri utca. Az utca végével elvágólag szemben levő Hadtörténeti Múzeum itt még "osztráksárga", ami mára megváltozott, ellenben nem lepődnék meg, ha a jobboldali épületen (egykori klarissza kolostor, később a Királyi Kúria, majd a Helytartótanács használta, ma pedig a remek Telefónia Múzeum (is) van benne) azóta is ugyanez a vakolat lenne fent.