HamPLÓ

Nem csak a nagy eseményeket - átadásokat és első üzemnapokat - kell megörökíteni, hanem a sima pillanatokat is: tereléseket, a véletlenül elkapott nosztalgiavillamost, vagy éppen a Vár kupolájából fényképezett 2-est. Meg a fényvillamosokat, mert 2023 csúcsa számomra a fényvillamosok kirajzása volt. Nem tudom, miért, mert az előző években nem fogtak meg, most viszont a TW6000-es kivételével mindet kipróbáltam, a Fénytatrát meg konkrétan nagyon megszerettem. Persze azért a FényUV-zás is megvolt:

Életképek 57. rész: 2022 decemberétől 2023 decemberéig II.
Fényvillamosok, meg sima villamosok. De főleg fényvillamosok.

A Szántód és Tihany közti kompot jóval többen használják, mint a települések közti "sima" hajókat. Megkockáztatom, hogy a legtöbb magyar ember legalább egyszer utazik vele. Alapjában véve ez egy tömegközlekedési eszköz, de egy olyan, amit a legtöbb utas élvez. Bár maga az út csak nyolc perc, aminél a hajóra feljutás is tovább tart, jópofa, mással össze nem hasonlítható hangulata van. A legtöbben ki is szállnak a kocsiból: nézelődnek, fotózgatnak, és integetnek az ellenirányba tartó másik kompnak.

2023 nyarán csak a négy régi komp üzemelt, a két új még nem volt összerakva. Rendesen pörögtek: autók ki, autók be, és már indultak is. Nem tudom, az új hajókkal mennyire lesz más a tempó, de örülök, hogy még éppen sikerült ezt az állapotot megörökíteni:

A Szántód - Tihany komp 2023 nyarán
Még a két új komp érkezése előtt!

Sokszor felmerül érdekességként, hogy egykor hidroplán-repülőtér működött a Szabadság híd lábánál, de ennél nagyobbat is változott az a környék az idők folyamán:

Ezen az 1870-es évek közepén a Gellért-hegy tetejéről készült képen Ferencváros nagy része még nincs beépítve. Jobbra a háttérben épp csak épül az Összekötő vasúti híd első verziója, és a Duna hatalmas területet foglal el a budai oldalból ahhoz képest, ahogy ma ismerjük.

Ez a fotó néhány évvel későbbi, mert már készen van a vasúti híd, de az oda vezető töltés még mindig a vízen át vezet. Szintén készen áll az 1876-ra elkészült "Kopaszi párhuzammű", ami nagyjából a mai budai Duna-part vonalában választotta le a Lágymányosi-tónak elnevezett részt a folyóról. Ennek a gátnak a megépítésére azért volt szükség, mert a Duna hirtelen kiszélesedő részében fekvő két zátony hajlamos volt a zajló jeget feltorlasztani, ami miatt a folyó Ferencváros felé tört utat, árvizet okozva. Érdemes azt is megnézni, hogy milyen széles a Ráckevei-Duna! Ma egyértelműen a Budafok felőli a főág, de akkor ez nem volt nyilvánvaló. Az árvízveszély miatt az 1870-es években kezdték a soroksári-ráckevei ágat feltöltésekkel leszűkíteni, de csak az 1920-as évekre készült el a ma is látható zsiliprendszer. Azóta az az ág szinte állóvíz a főághoz képest...

A Szent Gellért tértől a vasúti hídig tartó mesterséges tavat a századforduló körül kezdték feltölteni, az így nyert területre épült a mai Műegyetem régi tömbje a Bertalan Lajos utca vonaláig. Ez a fotó 1926-ban készült, és már felismerhető rajta a mai városszövet egy része: a Gellért szálló, a bérházak által szegélyezett Bartók Béla - akkor még Fehérvári - út, a távolban pedig a Kvassay-zsilip az immár keskeny soroksári Duna-ággal. Az is látható, hogy az Összekötő vasúti híd más, mint az előző képeken: ezt a "változatot" 1909 és 13 közt építették - szerény véleményem szerint ez volt a legszebb az összes közül. Még mindig megvan viszont a Kopaszi-zátony a Lágymányosi-tó közepén.

A következő nagy változás az 1937-ben átadott  Petőfi - akkor Horthy Miklós - híd építése volt. Ehhez a tó jelentős részét feltöltötték, nagyjából a túlparton fekvő Haller utca vonaláig. A feltöltés anyaga az akkoriban zajló építkezések közben kitermelt föld, illetve a bontások - állítólag például a Tabáné - törmeléke volt. Sínmániásként érdekes még számomra a szálloda bal sarka mögött sejthető hátsó íves vágány: ez a tétényi és törökbálinti HÉV végállomásához tartozott!

"Földszintes" vasútbarát vagyok: nem mászok se fára, se hegyoldalra a fotózáshoz, pedig ez Szlovákia gyönyörű vonalai mentén nem feltétlenül rossz ötlet. De mászás nélkül is lehet szép dolgokat látni, úgy a vonalak mentén, mint a számos vasúti parádén, amiken szó szerint sokkal közelebb lehet kerülni a gépekhez, mint az itthoni rendezvényeken. Nincsenek túl messze lerakott korlátok, nincsenek mogorván kiabáló biztonságiak, van Kofola, de nem kell inni belőle ;) és mégse hullanak a vasútbarátok. Ennek megfelelően a 2023 májusában megrendezett kassai Rušňoparádán is jó volt nézelődni. Volt pár gőzös, voltak Búvárok, végre feljutottam egy ikermozdonyra, előtte pedig fotózgattam egy kicsit a Hernád völgyében:

Rušňoparáda 2023, Kassa
... előtte pedig egy kis nyílt vonal a Hernád völgyében

2023 gyorsan eltelt. Rettentő érdekességek sajnos nem történtek: nem nyitottak meg új vonalat, de még csak nem is kezdtek ilyesmit építeni. Sőt, még új vonal építésének elkezdéséről se beszéltek. Elindult viszont az újjászületett 23-as villamos, két balesetezett Combinóból építettek egy újat, és végre a CAF-ok is felmehetnek Hűvösvölgybe. Ezen felül megnézzük az elég kopott Váralagutat, és a MOL-toronyból az 1-es villamosra és vasútvonalra eső kilátást is:

Életképek, 57. rész: 2022 decemberétől 2023 decemberéig
Ez még csak az első rész, folytatása következik!

Nem vagyok buszrajongó, úgyhogy eléggé össze-vissza szoktam a régi Ikarusok találkozóit látogatni. 2007-ben ott voltam Tatán, aztán legközelebb a 2018-as tapolcai összeröffenést néztem meg. A következő alkalom jóval hamarabb eljött, mert már három évvel később elmentem a ferihegyi Aeroparkba. Most pedig megint ott jártam. Volt mit nézni, nem is tudom megmondani, melyik gép volt a kedvencem.

V. Ferihegyi Ikarus Találkozó, Aeropark
Szegény repülőgépek fuldokoltak a buszokban :)

A balatoni hajózást tekintve a 2023 előtti húsz év teljesen elment mellettem. A képzeletemben még mindig egy rakat vízibusz és pár katamarán járta a magyar tengert, mint gyerekkoromban, és eme változatlanság illúzióját alátámasztotta, hogy a szántódi kompok körülbelül ugyanúgy néztek ki, mint bármikor előtte.

Aztán amikor 2023 májusában először rándultam ki a siófoki kikötőbe, a medence túlpartján egy mini óceánjáró pihent. Egészen más volt, mint amit errefelé megszoktam!

Később derült ki, hogy néhányszor láttam már ezt a hajót Budapesten, csak akkor még a Kaptan Sevket Iyidere névre hallgatott. Ahogy az sejthető, nem ide gyártották: 2001-ben Törökországban építették, és a Boszporuszon közlekedett, mielőtt 2003-ban Budapestre került. Ilyen távolságból nehéz lenne megmondani, hogy ezen a 2004-es képen még eredeti nevét viseli-e, mert a hajoregiszter.hu alapján még abban az évben átkeresztelték Balaton I-nek, majd egy évvel később felhajózták a névadó tóra. Érdekes, hogy a jelek szerint nem maradtak ilyen hajó nélkül a török vizek: egy meglehetősen hasonló kinézetű, de 2004-ben épült jármű ma is közlekedik ott Kaptan Sevket Iyidere I néven.

A hozzánk került hajót Szent Miklósnak keresztelték el új lakóhelyén. Ahogy a bevezetőben írtam, szerintem olyan, mint egy tengerjáró, szemből látszik is, hogy milyen széles, ...

Akkor fel se tűnt, hogy mennyit vonatoztam 2022-ben, ráadásul 2023-mal ellentétben nem csak a Balatonra, szóval senkit ne tévesszen meg a lentebbi thumbnail :) Annál többet jártam a Gyermekvasúton, a már bemutatott Mk48-as, és a link mögött (valahol) látható gőzös miatt. De van itt minden más is Laminátkától Börtönbézéig, Samutól Taurusig, Szilitől Dácsiáig:

Nincs benne Nohab I-II
A 2022-es év különböző peronokon, a Balaton partján és a Gyermekvasúton

Szeptember-októberi nosztalgiázás még egy kicsit, amíg eljön a tavasz, és újra elindulnak a hajók :) Felirattal jobb, szerintem.

Az utóbbi bő egy évben azt vettem észre, hogy kedvenc csatornáim egyre ritkábban publikálnak videókat, vagy legalábbis olyan videókat, amilyenekkel eredetileg megfogtak. Például saját tartalom helyett gyorsan összedobható reagálós videókat csináltak ("kibírod-e nevetés nélkül", "guitarist reacts to XYZ"). Ez nem volt baj, legalább kevesebb időt bambultam a gép előtt, viszont amikor karácsonykor elkaptam ezt a koronás cuccot, és megint sokat ültem a gép előtt, rájöttem, hogy nem csak képzelem, nem Az_Algoritmus(TM) rejti el előlem kedvenc kontentgenerálóimat, hanem tényleg elkezdték visszafogni magukat. De még mindig nem gondolkodtam el a témán, mert emiatt rábukkantam pár új csatornára.

Aztán Tom Scott bejelentette, hogy neki már kicsit sok ez az elmúlt néhány év, és egy időre abbahagyja. Aztán Adam Neely vallotta be, hogy ő lényegében feladta, és csak lendületből youtube-ozik, Rick Beato pedig azon filozofált, hogy meddig akarja ezt az egészet csinálni. Közös pont ezekben a videókban a végső következtetés, miszerint nem lehet a végtelenségig youtubernek lenni. Bár sokan váltanak pályát, az orvosok többsége orvosként megy nyugdíjba, az írók, költők se mennek el csontkovácsnak, és az informatikusok többsége is megmarad informatikusnak. Viszont a youtube egy minden irányba lejtő pálya: hol van bevétel, hol nem, hol sok képernyőre odateszi a tartalmukat Az_Algoritmus(TM), hol nem, hol sok zavaros elme ír gyalázkodó kommenteket, hol még több zavaros elme ír gyalázkodó kommenteket. Ezek az emberek talán már évekkel korábban abbahagyták volna a youtuberkedést, csak jött a karantén, és felfutott a nézettség, mert mindenki a gép előtt ült. Egyrészt nem nagyon lehetett mást csinálni, másrészt a felfutásra ráugrottak a szponzorok, ezért megérte youtuberkedni. Viszont mostanra nem csak simán elfáradtak, hanem ki is égtek.