HamPLÓ

A múltkor a Jaguar E-Type egy igen szép példányát láttuk, de voltak kevésbé látványos gépek is a füredi oldtimer találkozón. Mondanám, hogy most a "low-end" következik ezek közül, de ez is szép és érdekes autó, csak egy másik világ szülötte:

A keletnémet VEB Automobilwerke Zwickau (AWZ) 1955-ben mutatta be olcsó kisautóját, mely a P70-es jelzést kapta. Csak részben volt új szerkezet, mert az IFA F8-as típusára épült, ami a háború előtti DKW F8-as keleten továbbgyártása volt. Fa váza volt, de a kocsiszekrény fém helyett textillel erősített fenolgyanta lemezekből készült, melyeket megfelelő alakúra préseltek. Ez volt a duroplast, amit később a Trabantnál gúnyosan papundeklinek csúfoltak, pedig ez valami teljesen más.

A kocsiszekrény szerintem kimondottan csinosra sikerült. Igaz, voltak kompromisszumok, az ablakok például az első modellnél nem voltak nyithatók (később is csak eltolható táblát kaptak), a csomagtartót pedig csak bentről, a hátsó ülés ledöntésével lehetett elérni, kívülről nem.

Von Lothar Spurzem - Eigenes Werk, CC BY-SA 2.0 de, Link

Fontos leszögezni, hogy a műanyag kasztni nem NDK jellegzetesség volt, a "belső határ" nyugati oldalán a Lloyd próbálkozott ugyanezzel néhány évvel korábban, de a Chevrolet Corvette első generációja is hasonló technikát használt, bár kétségtelenül stílusosabban. Ők - gondolom - a tömeg csökkentésére mentek rá, a németeknél ezen túl az olcsóság is fontos volt, hiszen ekkor még keleten és nyugaton is meglehetősen nagy volt a szegénység és az acélhiány. (Aztán ez nyugaton elég gyorsan elmúlt.)

Az utastér és a műszerfal nem nagyon különbözik attól, amit később a Trabantokban láthattunk. Kicsit még talán a jellegzetes "Trabant-szagot" is éreztem rajta! A csomagtartó már említett csak belülről elérhetősége elég nyakatekert dolog volt, hiszen a hátsó ülést eleve csak az első ajtókon át (hátsók nem voltak) lehetett elérni.

A motor még valami teljesen más volt, mint a Trabantoknál. Például vízhűtéses volt. Alapvetően az F8-as erőforrását tuningolták, így kemény 22 ló kijött a kétütemű vadállatból.

Bár történetesen tegnap is jártam Pozsonyban, ez most egy januári beszámoló. A fényvillamosukat megnézni mentünk ki, és bár mást is csináltunk, fotózni szinte csak a LED-ekbe oltöztetett Tatrát fotóztam. Meg néhány aranyos cicát egy kávézó kirakatában :) Hatalmasat fejlődött az itteni tömegközlekedés az elmúlt tizenegykét évben, bár a főpályaudvaron igazán megcsinálhatnák a jegyautomatát, hogy lehessen kártyával fizetni... 

Fényvillamosozás Pozsonyban
... meg némi cukiság és egy vonat :)

Nem kell megijedni, nem művészi életképek következnek, csak a szürkületben az akkori digi fényképezőgépem olyan torz színeket produkált, hogy okosabbnak láttam szürkeárnyalatosra konvertálni a fotókat :)

2007 januárjának egy borult délutánján Almár Ákos barátommal elmentünk kéregjegyet vadászni a váci vonal mentén. Akkor már elég ritka dolog volt ez a régimódi karton jegy, és úgy rémlik, hogy Istvántelek megállóhelyen nem is mindig volt nyitva a pénztár, ami ilyet árusított, de meg kellett próbálni. Természetesen vonattal mentünk, egy elég szakadt ingavonattal.

Soha nem fogom megérteni azokat, akik visszasírják ezeket a kocsikat a KISS-hez vagy Flirthöz  képest! Tudom, nem az utasteret kell nézni, hanem a tájat, de néha ez se működött :)

A kocsi, amiben leültünk, sötét volt, nyirkos, és bár a hűvös időjárás miatt nem állt fent a veszély, hogy odasülünk a műbőr üléshez, abszolút nem éreztem úgy, hogy a XXI. században vagyunk. Tudom, ma is közlekedik még ilyen kocsi, elég nagy baj ez.

A régi, felújítatlan ingavonatok mellett a "Hernyó" becenevű Ganz motorvonatok is eltűntek mára a váci vonalról, pontosabban továbbköltöztek Miskolc környékére. Amikor ezek a vonatok megjelentek a rendszerváltás körül, nagyon tetszettek, ...

... de 2007-ben már rettentő lepukkantak voltak. És igen, azokból az ablakkeretekből tényleg hiányoznak az üvegtáblák. Igazi gettóhangulata volt az utazásnak!

Néhány budapesti hajó új festést kapott, és egyre gyakrabban lehetett arról hallani, hogy megszűnik a magyar szárnyashajózás. Ez végül nem történt meg, de azért nem bánom, hogy néhány délutánon kimentem a rakpartra elkapni valamelyik Bíbicet. És ott voltak a régi kedvencek is: az Attila, a Pannónia, a Margitsziget, és persze az egyszerre kopottnak és elkophatatlannak tűnő Moszkvák. Ezen az oldalon 2025 második felének néhány dunai életképét örökítettem meg:

2025 második fele a Dunán (de főleg Budapesten)
Szárnyashajózás, ex-csavargőzös, komp és tűzoltóhajó

Nagy meglepetésre múlt szombaton a "Siófok" katamarán dolgozott a Tihany - Balatonszemes járaton. Érdekes volt Szemesen látni ezt a nagy hajót, de persze a látszat ellenére nem túl kicsi neki ez a kikötő, hiszen a dupla Z-hajtásnak köszönhetően sokkal könnyebben megfordul benne, mint a szokásos ex-szovjet hajók. És pláne könnyebben, mint régen az egymotoros reverzálható gépek.

2026 májusának utolsó hétvégéjén a régi(módi) vonatoké voltak a Szentes környéki sínek. Én csak vasárnap tudtam lemenni, és ezen a videón inkább csak hangulatokat örökítettem meg:

Amikor Mariannal az eső elől a mélygarázsba menekített öreg vasakat nézegettük Füreden, kicsúszott belőle, hogy szépek, szépek, de azért egy Jaguar E-Type még szebb lenne..! Aztán a következő állásban ott figyelt egy 1969-es Jaguar E-Type. Hasznosabb lett volna, ha inkább egy lottó ötöst kíván, de ez van, ezzel kellett dolgoznunk.

Ez a masina nem is autónak néz ki, inkább olyan, mint a harmincas évek versenyrepülőgépei: elkezdődik a motorral, aztán folytatódik a motorral, aztán még mindig tart a motor, és csak jelzés értékkel van ott az utastér. Pedig ez a hosszabbított, 2+2 üléses változat!

XJS-ben már ültem, de az egy szögletes valami volt ehhez a csepp alakú csodához képest. Mondjuk abból alig tudtam kikászálódni a 190 centimmel, szóval lehet, hogy ezt se rám szabták.

Őrületesen jó kontrasztot alkotott a fehér külsővel a belső (bőr)borítás!

A kormánykerék a burkolata ellenére valahogy komikusan spártainak hatott ebben a környezetben.

Fogalmam sincs, hogy tényleg szükség volt-e arra, hogy a sima motorháztető helyett az egész orrát fel lehessen nyitni, de az ilyen részletektől még érdekesebb a konstrukció.

A 2026 májusi alföldi retróhétvége egy véletlenül elkapott pillanata Újváros közelében. Balra egy BCmot 1928-ból, jobbra egy Ikarus 266-os:

Téved, aki azt gondolja, hogy unalmas dolog levonatozni a Balatonhoz, hajózni egyet, aztán hazavonatozni, mert ez a következtetés azt feltételezi, hogy a hajó és a vonat mindig jár, amikor kell neki. Idén ugyanis rögtön a szezonnyitón megtörtént, hogy bár mi ott voltunk, a hajó nem, és hazajönnünk is nehézkes volt, mert a déli parti vasút úgy döntött, hogy lefekszik pihenni. Ez azt jelenti, hogy aki vonatos oldalt akar olvasgatni, annak is érdemes ideklikkelni :) Azért szerencsére nem általános a probléma, mert már most egy rakat szép emléket begyűjtöttem - igaz, a most következő beszámoló csak az év első néhány hónapjáról szól, amikor jéget törtünk a komppal, és méteres hullámokon át jutottunk el Keszthelyre:

Balatoni életképek 2026 elejéről
Jég- és hullámtörés, régiségek és kimaradt vonatok

Tavaly véletlenül estünk be Füreden a Concours d’ Elegance veteránautó-szépségverseny résztvevőibe, és imádtuk. Mivel egy ideje minden májusban lemegyünk sétálni egyet a Tagore sétányon, idén igyekeztem a rendezvényhez időzíteni a látogatást. A versenyzők közt megtaláltam új kedvenc autómat, amiről már írtam korábban, most mutatnék pár további képet.

Szombati partraszállásunkkor olyan rossz idő volt, hogy az autók elbújtak a belvárosi mélygarázsba, ahol elég nehézkesen lehetett fotózni - de persze azért megpróbálkoztam vele. Ez a torinói rendszámú szépség egy Moretti 750 TDM Spyder 1958-ból. Őszintén szólva legalább egy tizessel fiatalabbnak gondoltam első látásra.

Ez az utastér se az 1950-es évek általános közép-európai hangulatát és lehetőségeit tükrözi. Színtévesztőként a kocsi színében nem vagyok biztos, de stílusosnak látom az egészet. Persze azért a Kishonda szebb :)

Ez a FIAT Nínó Karotta facebook oldala szerint a felesége autója, de a képek alapján úgy láttam, hogy igazából magának vette :) Kicsit sajnálom, hogy zsigerileg utálok vezetni (rég lejárt a jogsim, a gyakorlatom meg még régebben), mert el tudom képzelni, hogy van egyfajta hangulata, amikor az ember egy ilyennel robog végig a tihanyi parti úton...

Volt pár lapos (=sportautó) résztvevője a versenynek, Mariann mondta is, hogy "szépek, szépek, de azért egy E-Type szebb lenne náluk"... aztán két hellyel arrébb ott állt ez az E-Type :) Kis koromban volt egy ilyenem műanyagból, de így élőben szebb.

Steyr-Puch Pinzgauer. Szerintem ez ott volt a két héttel korábbi tapolcai Ikarus-találkozón is.  

Irtó öregnek éreztem magam, amikor tudatosult bennem, hogy a Bálnamerci kupé változata, a 600SEC már oldtimer rendszámot tud kapni.