Tudnivalók

Egy Földön ragadt humanoid űrlény benyomásai az őt körülvevő világról, különös tekintettel Budapestre, a villamosokra, vonatokra, repülőgépekre, zenékre. Meg minden másra.
 
Ha tetszenek a bejegyzések, ajánld a blogot/bejegyzést ismerőseidnek - ha csak egy-egy képet mutatnál meg másoknak belőlük, akkor is kérlek, írd oda mellé a készítő nevét, és hogy hol találtad (mondjuk link formájában)! Köszönöm! (A tartalmak publikálása, pláne kereskedelmi célú felhasználása értelemszerűen a készítő(k) engedélyéhez van kötve)
 
A kommentek tartalma nem feltétlenül egyezik meg a blog írójának véleményével. Sőt, néha még a bejegyzéseké sem ;) A trollok/spam/túlzott offolás pedig ki lesz moderálva, ha úgy látom jónak.

  Gyorslinkek:
Hampage.hu frissítések
Énblog
Égitársaság
Zene
Saját zene

Naptár

július 2019
Hét Ked Sze Csü Pén Szo Vas
<<  < Archív
1 2 3 4 5 6 7
8 9 10 11 12 13 14
15 16 17 18 19 20 21
22 23 24 25 26 27 28
29 30 31

Ez megy most

Top 5

  1. Megtalált sínek: a Margit híd régi vágányainak darabjai a DunábanÉveket töltöttem Budapest elvesz(t)ett vágányainak felkutatásával, most azonban - kivételesen - megtalált sínekről fogok mesélni! Száraz időszakokban néha előfordul, hogy a Margit-sziget déli...
  2. Végállomás, leszállás!Ez itt a bevezető hűlt helye. Normál esetben nyakatekert módon kellene felvezetnem, hogy mi a bejegyzés témája, és miért az, ami, de most egyszerűen csak pár érdekes régi képet szeretnék mutatni Ab...
  3. BUMM nincs, de (majdnem) minden más abból a korszakból itt van :)A jelek szerint az elmúlt hónapokban egy kő alatt éltem (esetleg szatyorban), mert teljesen elment mellettem, hogy az archive.org nem csak elkezdte összegyűjteni az univerzum összes C64-es programját,...
  4. Komárnótól Komáromig, avagy az erőd velünk van II.Előzmény: (Rév)Komárom, és az ő naponta kétszer látogatható erődje A komáromi erődrendszer a ma a szlovák oldalon levő Öreg- és Újvárból, a Vág torkolata körüli sáncokból és bástyákból, és három...
  5. Cégérek, táblák és neonok a hetvenes-nyolcvanas évek külvárosi utcáinJó régen nem csináltam már "régi képes" bejegyzést, de a minap valami mást keresve rámjött, hogy folytatást csináljak egy régi képmutogatós írásnak, melyben hirdetésekkel, neonreklámokkal...
  6. A nürnbergi Colosseum és a Birodalmi Pártgyűlés TerületeAz ember nem mindig csak szép vagy kellemes dolgokat lát utazás közben, hanem néha zavarba ejtőeket is. Életem egyik legfurcsább koncertje volt a nürnbergi Rock im Park, melyen a zenekarok a Harmadik...
  7. Mi az: huszonöt emeletes, és átsüt rajta a nap?Természetesen a nyolcvan méteres pécsi magasház, melynek szomorú érdekessége, hogy 1977-től csak 1990-ig laktak benne, azóta üresen áll: A hatvanas-hetvenes évek fordulóján a magyar városépítőket...
  8. Amikor az utcák keskenyebbek, a villamosok pedig tényleg öregek voltakMúltkor elmeséltem, hogyan kerültem kapcsolatba Tim Boric-kal, most ismét mutatnék néhányat a hetvenes évek második felében készített képeiből. Kezdjük Óbudán, mondjuk a Flórián téren! A...
  9. Egyessel Etele feleTöbb mint négy év után ismét "első villamoshoz" gyülekezhettünk Közepesen-Dél-Budán: először gördült végig tuja az 1-es hosszabbításán a Fehérvári úttól az Etele térig. Kezdjük a rövid képes...
  10. Kőbánya-Hizlaló: egyről a kettőreAki nem villamosmániás vagy kőbányai lakos, az valószínűleg még sose hallott arról, hogy létezik Budapesten egy "Kőbánya-Hizlaló" nevű vasútállomás. Pontosabban tulajdonképpen már nem létezik, mégis...

Címkék

103 (7) 1233 (6) 125év (7) 2624 (13) 2806 (7) 41-es (7) 424 (8) abszurd (26) Ab van Donselaar (40) agyhúgykő (61) airway (96) álhír (5) állatkert (11) álom (5) alpok (12) amiga (8) augusztus 20 (6) ausztria (88) autók (74) bach (5) balaton (29) Balt Korthals Altes (5) basel (7) bbc (8) bécs (43) belgium (11) bengáli (20) berlin (158) berlini fal (20) bkv (46) blog (28) bp nosztalgia (10) brno (9) brüsszel (5) budai vár (25) budaörs (39) budapest (756) budapesti pillanatok (41) buék (8) busz (78) búvár (10) c50 (10) c64 (16) caf (10) city lights (70) class 56 (7) commodore (17) csak egy kép (37) csak egy videó (254) csehország (31) csehszlovák (15) csörgő (8) cukiság (33) debrecen (25) demó (6) design (5) díszkivilágítás (31) divat (6) dízel (7) doctor who (42) drezda (7) duna (31) életkép (22) életképek (32) életmód (6) elveszett (31) énblog (378) énzene (18) építészet (66) építkezés (22) épület (15) érdekesség (18) erfurt (7) esti városkép (8) ezres (6) fan fiction (12) favázas (11) feldolgozások (11) felhők (26) felső-szilézia (22) felső szilézia villamos (20) fényvillamos (14) ferihegy (33) film (11) firka (5) fogas (7) fogaskerekű (15) fogyasztói (24) fonódó (10) fotó (5) frankfurt am main (9) freddie mercury (7) füsti (6) gary moore (31) geek (7) Geoffrey Tribe (16) gépsárkány (60) gibson (9) gitár (34) gmap (14) gmunden (5) goldtimer (6) gondolatok (11) gőzmozdony (26) gyermekvasút (25) haditechnika (13) hajó (41) hajtóművek-motorok (5) hampage (301) hamster (5) hangok (5) hangszerek (11) hármashatárhegy (5) havazás (5) helikopter (11) hév (27) híd (29) (32) hogylehetne (7) hogyvolt (7) house (6) hülyeség (7) humor (116) idegenforgalom (21) ikarus (28) il 14 (9) ipari létesítmények (5) írás (15) it (9) jegyek (5) joe satriani (5) kalef (11) karácsony (9) karikatúra (5) kassa (8) kazetta (6) kecskemét 2010 (6) kelet-berlin (5) kép (6) képek (785) képregény (94) kérdés (8) kirándulás (11) kisföldalatti (11) kiskörút (5) kisvasút (43) ki vagy doki (13) klasszikus zene (5) köd (20) köln (34) kölni dóm (5) közlekedés (337) kritika (71) kulfoldi szemmel (70) lánchíd (7) lanovka (6) last ninja (6) látnivaló (11) lengyelország (37) les paul (6) lhbs (25) linz (9) lipcse (12) li 2 (20) ludmilla (14) m4 (15) maci (6) mackó (6) magas tátra (7) magyarország (7) margit híd (9) már nincs (6) mátyás-templom (6) máv (35) medve (7) metál (9) metró (41) miskolc (24) mittudoménmi (9) mk48 (5) MOD (7) morál (11) morgás (125) mozdonyok (17) mozi (6) mtp (7) muki (10) münchen (25) műrepülés (8) múzeum (48) nagypolszki (6) németország (306) neon (5) nerd (7) nincsmár (9) nohab (43) nosztalgia (214) nosztalgiabusz (22) nosztalgiavillamos (70) nürnberg (20) nyíregyháza (6) nyolcvanas évek (13) nyugat-berlin (6) NZA (8) olaszország (26) oldtimer (88) orgona (5) orkvadászok (11) ostrava (6) osztyapenkó (5) otthoni turista (37) ozzy osbourne (6) pályahiba (6) pályaudvar (30) panoráma (108) paródia (5) pécs (12) Peter Haseldine (11) point n click turista (8) pop (16) popkultúra (116) pozitívum (12) pozsony (30) prága (11) programajánló (27) púpos (13) queen (14) r.i.p. (12) rádió (5) rajz (5) redbull air race (8) rejtvény (10) reklám (21) relax (12) repülés (124) repülőgép (42) repülőgépek (72) repülőnap (34) repülőtér (18) retró (32) rock (72) rocktörténet (5) róma (15) s-bahn (14) semmering (9) skoda (6) sky channel (5) SNL (15) sorozatok (15) soundcloud (12) spotting (18) st.pölten (5) stuttgart (6) svájc (26) szabadság híd (11) szeged (30) szergej (20) szliács (5) szlovákia (77) sztrájk (21) szünetjelzés helyett (195) társadalom (5) tatra (15) taurus (7) technika (52) technikatörténet (43) tehervonatok (10) tél (13) templom (12) természet (6) tévéműsor (27) thin lizzy (8) Tim Boric (15) tömegközlekedés (345) történelem (29) totalcar (5) trabant (5) trainspotting (59) trolibusz (56) turizmus (19) tűzvonalban (15) tűzvonalban saját (8) tv (87) überzenészek (17) utazás (297) utcakép (160) uv (35) vár (11) várnegyed (8) város (386) városkép (86) városliget (8) vasút (423) vélemény (13) vicinális (13) vidám park (5) videó (716) villamos (639) vlog (7) vonat (5) wachau (5) woltersdorf (5) wuppertal (7) würzburg (5) xi.ker (32) youtube (258) zene (186) zlin (13) zürich (13) Címkefelhő

Az utolsó villamos

2019.05.27. 07:00 :: Hamster

János bá' öreg bútordarab volt a villamosüzemnél. Kezdő járművezetőként még sokéves tervek mondták meg neki, milyen lesz a szebb jövő, miközben telente halinacsizmában vezette a tuját az ajtó nélküli, nyitott peronon állva. Ilyen teleken csak akkor volt melege, amikor a kalauzlány a végállomáson csókot adott neki. Ugyanez a kalauzlány később a felesége lett. Három gyerekük volt, később nyolc unokájuk is. Aztán hat évvel ezelőtt elvitte az asszonyt a trombózis. János bá' azóta csak munkájának élt, de egy nyugdíj előtt álló villamosvezetőnek ez nem valami fényes távlat, pláne, hogy már semmilyen tervek sem ígértek szebb jövőt neki. Bizonytalannak érezte magát; már nem szeretett utasokat vinni, sokkal jobban élvezte a műszaki hibás, vagy éppen javítás után levő tuják vezetgetését. Most is egy ilyet kellett átvinnie Észak-Pestről Dél-Pestre.

Az újpesti hajnalok nyirkosan csípősek tavasszal; János bá' fázósan húzta szorosabbra a sálat a nyakán. Régen is ugyanebből a remizből indult mindennapi útjára a recsegő-ropogó, faborítású, imbolygó futású kocsikkal. Mennyivel kényelmetlenebbek, primitívebbek voltak azok annál a cseh négytengelyesnél, amivel a lakástól idáig jött! Például nem volt bennük fűtés. Igaz, ebben a villamosban, amit most át kell vinnie Ferencvárosba, sem volt. Öreg csotrogány ez - akárcsak ő. Nem tudta, mit keresett ebben a remizben ez a régiség, de végül is magáról sem tudta ugyanezt.

Gépiesen tekergette a menetszabályzó kart, mellyel ő mondta meg az alatta-mögötte elhelyezkedő sok-sok tonnának, hogyan viselkedjen. Ez még majdnem ugyanolyan érzés volt, mint a fiatalkori villamosokon annak idején. Ez a kocsi egyébként már létezett akkor, amikor villamosvezető lett. Tizenhat éves volt, amikor először láttott ilyet - vidéki gyerekként a Duna-parton -, és rögtön tudta, hogy ez lesz a hivatása. Akkor még valaki volt a villamosvezető, nem köphette le akármilyen kis ágrólszakadt suhanc a kisablakon keresztül, mint manapság. Akkor úgy érezte, ő mozgatja a várost, és ha ezt nem kellően ügyesen teszi, leáll az élet - és az emberek is hasonlóan éreztek: tiszteletben tartották őt, hiszen ő vitte őket iskolába, munkahelyre, temetőbe, kórházba, a rokonokhoz, vagy éppen haza.

Nagyon megváltozott a világ azóta: akkor még bárhonnan el tudott bárhova jutni vaskerekű járművével, most pedig ebből az irányból csak úgy tudott Pesten a megfelelő irányba továbbmenni, hogy előbb átment Budára. Bánfalvy bácsi, hajdani oktatója valószínűleg a földhöz csapta volna szárnyaskerekes tányérsapkáját, ha látta volna, hogy ennyit kell feleslegesen zötyögnie "rossz felé", hogy végre visszafordulhasson a neki tetsző irányba, pusztán azért, mert valahol fent valami közgazdász eldöntötte, hogy spórolni kell a váltókkal. Annak idején a folyamatos közlekedés volt az elsődleges, most viszont néha úgy érezte, a főnöke nem is érti, miért kell két továbbképzés és három meeting közt néha azokkal a "nyavalyás villamosokkal" is foglalkoznia. Mintha nem azért lenne az egész cég, hogy a villamosok elszállíthassák az utasokat! János bá' semmit sem értett a változásokból, de tette a dolgát, mert annak idején erre tanították. Ő csak a villamost irányította, a világ pályájának váltóit más állítgatta.

Közben azon gondolkodott, mit fog majd csinálni két hónap múlva, amikor nyugdíjba küldik. Az egészségével nem volt gond, különben nem is maradhatott volna "tengelyen", ahogy mondani szokták, de mit kezdjen az asszony nélkül? Mit fog csinálni, ha nem köti a szigorú munkarend, mely egész életében megszabta, mikor mit csinálhat?

Megzörrent a rádió. Igen, ma már ilyen is van a villamosokon! Annak idején a kalauz a főbb csomópontoknál elhelyezett tekerős telefonnal tudott beszélni a menetirányítóval, most pedig a diszpécser bármikor rá tudott szólni a központból a vezetőkre.
-Három-kilencvenkettő-nulla, a Thököly kiágazó váltó szabad és járható a Baross tér irányába!-hallotta a távoli hangot. János bá' felvette a beszélőt, és beleszólt:
-Baross tér? Nincs nekem arra semmi dolgom!
Közben azokra az időkre gondolt, amikor a Kelenföldi pályaudvar és a Keleti között ingázott a tizenkilencesen, és csak a Baross téren tudott találkozni feleségével, aki akkoriban legtöbbször a Közvágóhíd felé járó huszonhármason szolgált. Mennyit számolgatták, hogy olyan meneteket járhassanak, hogy egyszerre legyenek a végállomáson, és milyen sokat jelentett kilépni a napközbeni taposómalomból pár perc erejéig!
-Három-kilencvenkettő-nulla, a Thököly kiágazó váltó szabad és járható a Baross tér irányába!-mondta ismét a rádió. János bá' vállat vont. Nem arra volt dolga, de ha a diszpécser azt mondja, hát arra fog menni.

Hangos csikorgással kanyarodott a Thököly útra. Az itteni sínt már hosszú ideje nem használták, így rozsdás volt és koszos, a jármű rángatózva tudott csak haladni. A villamos ugyanis - a közhittel ellentétben - nem csak a felsővezetékhez van kötve, de a sínnek is megfelelő állapotban kell lennie ahhoz, hogy létrejöjjön az áramkör, ami hajtja. Mivel a rozsdás sín nem jó vezető, hatalmas kék és sárga szikrák ugráltak mindenfelé a vaskerekek alól. A még viszonylag üres úton az autósok ijedten próbáltak lemaradni, hogy biztonságos távolságot tudjanak tartani a mennykövet szóró sárga síndöcögénytől. Egy tüzet köpködő villamos - ilyet se láttak még!

János bá' továbbtekerte a kart, és a villamos nekilódult. Nem tudta, mi ütött belé, de valami arra késztette, hogy egyre magasabb fokozatba kapcsoljon. A villamos zörögve ugrált az elhanyagolt vágányon, és hatalmas felhőként verte fel maga köré a sín mellé beragadt port és koszt. Mert hát ebben a városban nem szokták tisztítani a nem használt dolgokat (sem), mert mindig és mindenen spórolnak. Heti két locsolókocsizással tiszta maradhatott volna a villamospálya, de úgy látszik, ez senkinek nem volt fontos.

Egyre gyorsulva robogott el a Cházár András utca sarkán álló templom mellett. Mögötte a Thököly út teljesen eltűnt a porfelhőben, de nem lett sötét, mert a kerekek alól szóródó szikrák kékes fénye bevilágította a környező házak öreg falait. János bá' még feljebb kapcsolt. A motorok sivításától már nem hallott semmit, de ez nem érdekelte, mint ahogy az sem, hogy a felvert por csípte a szemét. Könnyezni kezdett, félig a por miatt, félig azért, mert ifjúsága jutott eszébe. Valószínűleg a fél város megfordult a villamosokon, amiket vezetett, és ez egyfajta fontosságtudatot adott. És ezt nemsokára el fogják venni tőle! Az öreg járgány is, mely kora ellenére meglepően fürgén gyorsult alatta, valószínűleg lángvágó alá fog kerülni néhány hónap múlva, és János bá' most azt kívánta, bárcsak az ő végzete is ilyen egyszerű lenne. Nincsen rá szükség, minek létezzen tovább? Kegyetlen gondolatnak tűnhet ez másnak, de számára az tűnt kegyetlennek, hogy a mindennapjai részét képző villamosokat működőképesen vágták szét ócskavasként a bontóban. Pedig még évekig szállíthatták volna az utasokat, mint ahogy ő is ellenne még a kényelmetlen és fűtetlen fülkében egy ideig... de a dolgok nem így működnek. Senki és semmi nem maga dönti el, meddig végzi azt, ami a dolga az életben!

05030056.JPG

A kétkocsis szerelvény jókora döccenéssel fordult rá a Thököly út utolsó szakaszára a Dózsa György úti kereszteződés után. János bá' kicsit meg is lepődött, hogy ilyen sebességgel be tudta venni az iránytörést, és tovább tekerte volna a kart, de rájött, hogy már nincsen hova. Végére ért a fokozatoknak. Megtörölte a szemét, de csak még jobban elhomályosult a látása. A kerekek hatalmas szikrát vetettek, és a villamost teljesen ellepte a felvert por.

Fél perc múlva a porfelhő eloszlott. Villamosnak nyoma sem volt. Az egykori Baross téri végállomás hűlt helyéről már hiányoztak a sínek, így oda nem is érkezhetett volna meg a szerelvény. Hogy akkor hová lett? Azt a közlekedési vállalat gazdálkodási vezetője is szerette volna tudni, amikor értesítették a hiányról! A remiz vezetőjének ugyan eszébe jutott felhívni János bá' hozzátartozóit, hogy értesítse őket a szokatlan eltűnésről, de aztán elfeledkezett erről, mert megint továbbképzésre kellett mennie.

Csak a Thököly út és a Cházár András utca sarkán hallották még évekkel később is néha az utolsó villamos csengetését...

©Varga Ákos Endre, 2006. február 13. 00:46

Ezt a szösszenetet még a blog előző inkarnációjához írtam, gondoltam, átteszem ide, ne vesszen el.

11 komment

Címkék: budapest város írás villamos

Airway: a kezdetek előtt (Csak erős idegzetűeknek:)

2013.03.22. 01:00 :: Hamster

Mivel kértétek, én meg megígértem, a szót ezennel átadom 14 éves énemnek, 1989-ből - csak aztán meg ne bánjam :)

"A DF-23-as hajtóművei feldübörögtek. A karcsú, változtatható szárnyállású vadászgép rövid nekifutás (4-5 km) után felszállt. Ahogy elhúzott felette, a távvezetékbe gabalyodott vitorlázógép megingott, és lepotyogott. Szerencsére a legközelebbi szénakazal tetején landolt. Pilótája kipattant a fülkéből, és elegánsan lepöckölt egy porszemet jól vasalt azbesztruhájáról. A látóhatáron feltűnő mentő hamarosan mellette fékezett - de csak mert még időben félreugrott. Aztán még egy ugrás jött, a ledőlő távvezeték oszlopa elől.
-Jó napot!-köszönt rá a mentőből kikászálódó orvosra, és kezét nyújtotta.
-Jó napot!-köszönt vissza a doki, és elszállt. Hajából szikrák pattogtak, a levegő pedig erôsen ózonszagú volt körülötte. Legközelebb két nap múlva tért magához."

Valahogy így indult az '89-90-ben íródott, "The DarthFighter-story continues" című, lakásszerte világsikert aratott nagyonkisregényem, ami tulajdonképpen a "Végső visszaszámlálás" című, Magyarországon elvileg be nem mutatott, mégis kultikusnak számító film paródiája volt. A címben szereplő "continues" szó meglehetősen meglepett engem is, ez ugyanis azt sugallja, hogy volt már egy rész előtte, én meg nem így emlékszem. Persze kedvenc trilógiám első része is úgy kezdődött, hogy ki volt írva: "negyedik rész", szóval...

darthfighter.jpg

Egyébiránt nem ez volt az első írásom: valamikor tíz éves korom környékén már írtam egy sci-fit, ami gyakorlatilag a "Csillagok háborúja" (expanded) univerzumban játszódott, egy osztálytársammal és saját magammal a főszereplők közt. Na mindegy, szóval úgy emlékszem, a fentebbi volt az első olyan regény, ahol felbukkant az "Airway - az égitársaság" szereplőinek egy része. A regényke címében szereplő "Darthfighter" szó eredetileg "Dartfighter" lett volna, de Csillagok háborúja-mániásként a kezem nem nagyon állt rá arra a szóra, maradt hát az elírás átirata. És hogy mit rejtett a név? Valamikor 8-10 évesen találtam ki magamnak egy képzeletbeli légibázist, ahol képzeletbeli repülőmúzeumot építettem; később ezt a helyet raktam át a Balaton-felvidékre, múzeum helyett kísérleti bázisként:

"Mucságapásztori: A Balaton-felvidék egyik felkapaszkodott falva (ún. "város"). Jelentős  militarizálására került sor az elmúlt öt-hat évben: ide költözött a Titkos Terroristaelhárító Egység és a Magyar Légierő Titkos Műszaki Fejlesztési és Légvédelmi Bázisa. Egyéb jelentősége: az 1653-as nagy bormérgezés kiindulási helye.                                       (Legújabb Magyar Lexikon)"

A bevezetőből számomra az derül ki, hogy Öcsi/Kölyök bukkan fel a képregény szereplői közül elsőnek, de rögtön a következő jelenetben Feri is előkerül:

"A Mucságapásztori és Balatonberettyentye közötti autóút minősége ugyan aligha volt "minőségnek" nevezhető, de ez nem zavarta a fekete Chevrolet Camaro vezetőjét, aki nyugottan szundikált a volánra dőlve. Mucságaröcsögénél ugyan csörömpölt egy kicsit, amikor elvitte a  tanácselnök Velorexének hátsó részét, de ez se zavarta."

14 komment

Címkék: énblog írás firka

Hogylehetne: Tűzvonalban 4x07: A fogaskerekek lázadása

2009.07.31. 20:03 :: Hamster

Az ilyen írásokat a művelt svédek unauthorised fan fiction-nek hívják. A műfaj célja semmiképpen sem az eredeti alkotók kenyerének elvétele, hanem a tiszteletadás előttük. Meggyőződésem, hogy ha a kreatív elmék ezen csapata pár ezer kilométerrel nyugatabbra talál egymásra, ma nem Bauer ügynökről írnának a világ tévéújságjai, hanem Bordás Attiláról. Ehelyett nálunk a sorozat további sorsa erősen kérdéses. Amíg a helyzet rendeződik, valamikor réges-rég, egy távoli galaxisban az alternatív folytatás tovább gördül.

A fekete Audi csikorgó gumikkal fékezett az angyalföldi rendőrkapitányság előtt. Jobban mondva látótávolságban tőle, mert tovább nem tudott volna menni, lévén az utca le volt zárva.
-Nahát, egy ismerős! Avasson be, mi történik itt!-szólította meg a legközelebb álló alakot a hátsó ülésről meglepő frissességgel kipattanó Kolonics.
-Bomba- és terrorfenyegetés miatt kiürítették és körbezárták a kapitányságot.-válaszolt Alter, akin szokásához híven nem látszott, hogy hivatalból van itt, vagy csak véletlenül járt erre. Mindenesetre most automatikusan elkezdte követni az idős férfit, aki megindult a belső kordon irányába, közben folytatva a kérdezősködést:
-A terrorelhárítók és egyéb speciális szakszolgálatok elfoglalták a helyüket?
-Á, őket már nem engedték be!
Kolonics egy picit lassított.
-Nem engedték be őket? Miért?
-Már mondtam: bomba- és terrorfenyegetés miatt kiürítették és körbezárták a kapitányságot!
-De ha nem ők, akkor kik?
-Bordásék.
Kolonics egy picit megállt, majd továbbindult.
-Azt hittem, Attiláéknak szabadságot adtam.
-Erre jártak, és szolgálatba helyezték magukat.-vont vállat Alter, aki igazából Vida volt.
-De miért nem adták át a terepet a specialistáknak?
-Mert velük csak egy őrnagyot küldtek, Bordás meg kijelentette, hogy ezredesként ő a rangidős, a Különleges Műveleti Csoport portfóliójába belefér az eset kezelése, aki meg mást gondol, keresse meg Bokrost.
-Ez nem normális.-állapította meg Kolonics.
-Az lehet, de nem ő adott saját magának egy majdnem mindenki felett álló különleges egységet.-emlékeztette a titkosszolga.
-Azt lehet tudni, milyen fenyegetésről van szó?
-Telefonosról. Az embereink már dolgoznak rajta, hogy kiderítsék, ki és honnan hívott.
-Miért nincs eredmény, miért csak "dolgoznak rajta"?
-Mert sose fogják tudni azonosítani a mobilomat.

17 komment · 1 trackback

Címkék: írás 18 tűzvonalban fan fiction tűzvonalban saját hogylehetne

Hogylehetne: Tűzvonalban 4x06: Húsdarálóban II.

2009.07.24. 22:07 :: Hamster

Az ilyen írásokat a művelt svédek unauthorised fan fiction-nek hívják. A műfaj célja semmiképpen sem az eredeti alkotók kenyerének elvétele, hanem a tiszteletadás előttük. Meggyőződésem, hogy ha a kreatív elmék ezen csapata pár ezer kilométerrel nyugatabbra talál egymásra, ma nem Bauer ügynökről írnának a világ tévéújságjai, hanem Bordás Attiláról. Ehelyett nálunk a sorozat további sorsa erősen kérdéses. Amíg a helyzet rendeződik, valamikor réges-rég, egy távoli galaxisban az alternatív folytatás tovább gördül.

Az előző rész

-Kovalik, a csörtetésed miatt majdnem lebuktunk!-ingadozott tegezés és magázás közt Bordás, ahogy végre megérkeztek a fedezékdomb mögé.
-Bocs, főnök, én igazán megpróbáltam! Legutóbb akkor osontam ilyen halkan, amikor az építőtáborban egy reggel felébredve rájöttem, hogy mégse álom volt, hogy a púpos Lizivel kuforicoltam lámpaoltás után.
-Te még jártál építőtáborban?-döbbent meg Mike.
-Hát persze: apámék anno lecsapolták a Hanságot, mi meg lecsapoltuk az összes Tuborgot a falu kocsmájában.
-Hülyéskedés helyett inkább azzal foglalkoznátok, hogy miért maradt abba a lövöldözés!-szólt közbe Otyó.
-És ismét egy jó gondolat!-helyeselt Bordás.
-Hiányzik a kerületi kapitányság!-motyogta a félájult Miklós-Miért is nem maradtam meg a kocsmai verekedéseknél, meg a lakásfeltöréseknél?!
-Mert beálltál rendőrnek, és ott ezt nem nézték jó szemmel?-találgatta Juli.
Hirtelen Ilcsik tűnt elő a sötétből:
-Lenindzsáztam a sznájpert a dombtetőről, de a nyomok szerint még van belőlük!-jelentette ki csillogó szemmel.

Főcím.

Bordás hátradőlt, végig a porban. A távolban már világosodott az ég alja. Legszívesebben lóra ült volna, hogy elvágtasson a messzeségbe, de itt lóból csak egy bizonyos alkatrész jutott nekik.
-Norbert, te sejted, kik ezek?-fordult Ilcsik felé.
-Nem, nem sejtem.-jelentette ki komoran amaz-Viszont tudom! Amikor leütöttek, egy pillanatra láttam a főnöküket, régi ismerős a briefingekről.
-Akkor talán felvilágosítanál..?
-Egy Günter nevű őrült és a hülye bandája.
-Günter? Hogy lehet egy gerillavezérnek ilyen hülye neve?
-Szerintem meg a sok szlávos hangzású név után jól jön egy kis sprehhenzídajcs.-vélte Johhny.-Günter Sparhelt orosz-francia nyelvtanár a Karl-Marx-Stadt-i Klausjürgen Wussow általános iskolából. Nem rosszabb, mint egy Jana Kovac vagy egy Malek!
-Kovalik, húzz bőrt a fogadra, Norbi, te meg meséld el, ki ez a fickó, és miért akar megölni bennünket.
-Utóbbit nem tudom.-vont vállat Ilcsik-Amúgy egy szimpla őrült. A tesóját valami piszlicsáré ügy miatt lecsukták, a tárgyalási szakasz alatt rákot kapott, de nem engedték ki az előzetesből, így a börtönkórházban halt meg. Ettől Günter barátunk teljesen bekattant, és átment darkszájdba. Pontos motivációja nem ismeretes, csak azt tudjuk, hogy egy ideig idegenlégiós volt, majd az itthoni alvilág pártatlan, de anyagiakkal bármikor meggyőzhető zsoldosa lett. Aztán Herceg...
-Miaf..?!-rezdült össze Bordás. A többiek arcáról is erősen hiányzott az őszinte mosoly az egy ideje már ritkán emlegetett, de el nem feledett név hallatán.
-Herceg be akarta szervezni, egy nemzetközi fegyvercsempész útvonal leleplezését remélte tőle.
-És mi lett a dologból?-türelmetlenkedett Mike.
-Szerinted Herceg elmesélte nekem?-húzta fel az orrát a titkosszolga-Kicsit segítek: nem.

6 komment

Címkék: írás 18 tűzvonalban fan fiction tűzvonalban saját hogylehetne

Hogylehetne: Tűzvonalban 4x05: Húsdarálóban a Balaton-felvidéken

2009.07.10. 20:50 :: Hamster

Az ilyen írásokat a művelt svédek unauthorised fan fiction-nek hívják. A műfaj célja semmiképpen sem az eredeti alkotók kenyerének elvétele, hanem a tiszteletadás előttük. Meggyőződésem, hogy ha a kreatív elmék ezen csapata pár ezer kilométerrel nyugatabbra talál egymásra, ma nem Bauer ügynökről írnának a világ tévéújságjai, hanem Bordás Attiláról. Ehelyett nálunk a sorozat további sorsa erősen kérdéses. Amíg a helyzet rendeződik, valamikor réges-rég, egy távoli galaxisban az alternatív folytatás tovább gördül:

Az autó teljesen elsötétítve, leoltott fényszórókkal száguldott a Balaton-felvidéki éjszakában.
-Remek ötlet, éjszakai gyakorlat..!-morgott a kormány mögött Mike, arca előtt az éjjellátó készülékkel.-Húsz-harminc kilométerre innen bikinis csajokkal bulizhatnánk valamelyik fesztiválon, ehelyett Delta Force-ot játszunk egy szikkadt lőtéren, ahol a környéken fellelhető egyetlen csaj símaszkot és golyóállót hord bikini helyett!
-Mit primadonnáskodsz, annyira hozzászoktál az irodai munkához, hogy már nem is hiányzik egy kis porban kúszás?-vigyorgott mellette legjobb barátja.
-Figyelj, Attila, én városi kommandós vagyok. Bármikor bemászok egy bérház ötödik emeleti ablakán, és álmomban is rajta tudok ütni cigarettacsempészeken egy külvárosi raktárban. Az ilyen száguldok ezerrel az éjszakában, hogy ismeretlen helyzetet felderítsek és megoldjak dolog a zöldsapkásoknak való.
-Inkább tartsd a távolságot Otyóék kocsijától! Ne felejtsd el, hogy ők nem tudják, hogy itt vagy mögöttük, bármikor nyomhatnak egy satuféket. Aztán meg számolhatunk el a leamortizált kocsikkal Bokrosnál.
-Miért, ezek BRFK-s kocsik?
-Miért, mit hittél, valami szponzor hordja ide őket?
Ekkor valami felvillant a távolban, majd az elől haladó autó motorházteteje hirtelen lángba borult. Mike reflexből az árokba kormányozta a kocsit, és négy másodperccel később már a fűben kúszott az égő jármű felé.

6 komment

Címkék: írás tűzvonalban fan fiction tűzvonalban saját hogylehetne

Hogylehetne: Tűzvonalban 4x04 - Amikor én még kissrác voltam

2009.07.03. 07:38 :: Hamster

Az ilyen írásokat a művelt svédek unauthorised fan fiction-nek hívják. A műfaj célja semmiképpen sem az eredeti alkotók kenyerének elvétele, hanem a tiszteletadás előttük. Meggyőződésem, hogy ha a kreatív elmék ezen csapata pár ezer kilométerrel nyugatabbra talál egymásra, ma nem Bauer ügynökről írnának a világ tévéújságjai, hanem Bordás Attiláról. Ehelyett nálunk a sorozat további sorsa erősen kérdéses. Amíg a helyzet rendeződik, valamikor réges-rég, egy távoli galaxisban az alternatív folytatás tovább gördül:

1981

Az 55-ös villamos rácsengetett a gyerekre, ahogy az átszaladt előtte. Ha a vékony, szőke kissrác kicsit lassabb, netán elbotlik a vágányokat határoló kőperemben, biztosan a kerekek alatt végzi.
-Édes fiam, normális vagy?!-ordított ki a peronról a vezető, de nem állította meg a járművet, hiszen a menetrend az menetrend! A gyerek emiatt nem is törődött vele:
-Úgyse meritek utánam csinálni!-kiáltott át a Váci út túloldalára, ahol a Hajó- és Darugyár épülete előtti szobor mellől két haverja figyelte iménti "hőstettét".
-Azt remélem is, te csibész!-kapta el a grabancát egy egyenruhás alak, aki mintha csak a semmiből termett volna ott.
 

-Atka! Miki! Segítsetek!-váltott segélykérőre az imént még oly bátor kissrác, de barátai szó nélkül kereket oldottak.
-Na, te kis gazember, cserbenhagytak a kis cimboráid?-emelte fel a rendőr az ingénél fogva, hogy szemeik egy magasságba kerüljenek.-Mi ez az úton átszaladgálás? Meg a múltkor az a szögszórás a négyes busz végállomásán? És ha megkérdezném a kisközért pénztárosait, hogy kit láttak akkor, amikor valaki csúzlival kilőtte az ablakokat, vajon nem ismernének rád? Figyellek már egy ideje, nagy gazember vagy!
-De én nem is csináltam semmit!-mondta ki a gyerek az első dolgot, ami az eszébe jutott.
-Persze, én meg rosszul láttam, mi? Rendőr vagyok, nem vak, hoppá!

Azért lassan megenyhült - végülis csak egy gyerekről van szó. Leengedte a földre.
-Tudod, én is balhés kölyök voltam.-emlékezett vissza:-Verekedtem, meghúztam a lányok haját, meg minden. De aztán összeszedtem magam, és nézz rám, valaki lett belőlem! Még fiatal vagy, mennyi lehetsz, tíz éves?
-Tizenegy!-jelentette ki a gyerek dacosan.
-Akkor még bőven összeszedheted magad te is. Akarsz rendőr lenni?
-Nem tudom.
-Hogy lehet ezt nem tudni? Rendőrnek lenni a legjobb dolog a világon!
-De én nem akarok rendőr lenni!-toppantott a kissrác.
-Hát mi akarsz lenni? Betörő? Kasszafúró? Csempész? Mert ha így folytatod, az leszel!
-Miért, mi az a csempész?-ragadt meg az ismeretlen szó a gyerek tudatában.
-Azt te csak ne akard tudni!-húzta fel az orrát a törzsőrmester.-A csempészek semmi jóra nem számíthatnak, ha errefelé járnak. Ne keresd a bajt, inkább menj haza, és gondolkozz el azon, mi vár rád, ha mindig csak a csibészkedésen jár az eszed!
A srác elindult: előbb csak óvatosan, kis lépésekkel, majd amikor úgy gondolta, a rendőr úgyse tudja utólérni, szaladni kezdett.
-Ebből se lesz rendes ember!-fújt egyet mérgesen az egyenruhás.-Legközelebb inkább a cimboráit kapom el, azoknak talán még nincs túl késő.

12 komment

Címkék: tv írás tűzvonalban tévéműsor fan fiction tűzvonalban saját hogylehetne

Hogylehetne: Tűzvonalban 4x03 - A keresztezések napja

2009.06.26. 20:41 :: Hamster

Az ilyen írásokat a művelt svédek unauthorised fan fiction-nek hívják. A műfaj célja semmiképpen sem az eredeti alkotók kenyerének elvétele, hanem a tiszteletadás előttük. Meggyőződésem, hogy ha a kreatív elmék ezen csapata pár ezer kilométerrel nyugatabbra talál egymásra, ma nem Bauer ügynökről írnának a világ tévéújságjai, hanem Bordás Attiláról. Ehelyett nálunk a sorozat további sorsa is erősen kérdéses. Amíg a helyzet rendeződik, valamikor réges-rég, egy távoli galaxisban az alternatív folytatás tovább gördül.

Kicsit korábban.

A tábornok homlokába húzta sapkáját, és átlépett a gyűrűn. Fénylő pontok cikáztak körülötte, majd elérte a féregjárat másik végén levő eseményhorizontot. Kilépett a szubtérből.
-Cameron? Carter? Daniel! Valaki!!-kurjantott körbe, miután a kapu bezárult mögötte.
-Kérjük hagyja el a biztonsági sávot!-hallott egy géphangot. Jobban mondva valami érthetetlen szöveget hallott, majd egy pillanattal később a furcsa nyelven megformált szavak értelme is eljutott a tudatáig.
-Pszt, tábornok!-hallott egy ismerős hangot.
-Mitchell, maga meg mit csinál az oszlop mögött?
-Ha nem lenne egyértelmű: bújkálok. Az előbb ránk támadt egy helyi létforma, és komolyan halálfélelmem lett. Úgyhogy jó nekem itt az oszlop mögött is.
-Mi ez a hely?-nézett körül O'Neill.-Úgy néz ki, mint egy metróállomás.
-Nos, Jack, ez valóban egy metróállomás.-bújt elő egy másik oszlop mögül Dr. Jackson.-Ami persze elég meghökkentő. A legtöbb kapu, amit eddig használtunk, tisztásokon állt, néha templomokban. Metróval eddig nem találkoztunk.
-És azt tudjuk, hol van pontosan ez a metróállomás?
-A műszereink szerint hatszáz fényévnyire vagyunk a Naprendszerünktől.-hallatszott Samantha Carter hangja egy kicsit távolabbi oszlop mögül. -Ugyanakkor amikor az előbb felmerészkedtünk a  felszínre, a telefonom GPS-e hat műholdat is be tudott fogni.
-Ami azt jelenti, hogy..?-ráncolta a homlokát O'Neill.
-Hogy a Tau'rin vagyunk.-segített egy még távolabbi oszlop mögül Teal'c. Azaz inkább csak a hangja.
-Teal'c, te, a jaffa, aki felszabadította népét, egy metróállomás oszlopa mögött bújkálsz?-fakadt ki a tábornok.
-Nyíííííí... ott jön megint!-hallatszott a döbbenetesen rettegő hangon előadott válasz. O'Neill megfordult.
-Jegyeket, bérleteket!-jelentette ki a furcsa lény.

13 komment

Címkék: tv humor sorozatok írás sci fi csillagkapu tűzvonalban fan fiction tűzvonalban saját sg 1 csk 1 hogylehetne

Hogylehetne: Tűzvonalban 4x02 - Móricz László rendőrtiszt

2009.06.19. 20:12 :: Hamster

Az ilyen írásokat a művelt svédek unauthorised fan fiction-nek hívják. A műfaj célja semmiképpen sem az eredeti alkotók kenyerének elvétele, hanem a tiszteletadás előttük. Meggyőződésem, hogy ha a kreatív elmék ezen csapata pár ezer kilométerrel nyugatabbra talál egymásra, ma nem Bauer ügynökről írnának a világ tévéújságjai, hanem Bordás Attiláról. Ehelyett nálunk a sorozat további sorsa is erősen kérdéses. Amíg a helyzet rendeződik, valamikor réges-rég, egy távoli galaxisban az alternatív folytatás tovább gördül:

Bankfiók Angyalföldön. Méghozzá egy, az átlagnál jóval feszültebb légkörrel bíró bankfiók, még a nem éppen idegnyugtató helyként ismert Angyalföldhöz képest is. A feszültségnek természetesen oka van: két suhanc, akik fegyverrel fenyegetik felváltva a pult túlsó oldalán ülő dolgozókat, illetve az ügyfeleket. Bár bizonyos szempontból ők maguk is csak ügyfelek...
-Mindenki meghal, ha nem nyitod ki a széfet!-kiabál egyikük.
-De nem tudom kinyitni, időzáras! Nem érti?-rimánkodik a bankfiók vezetője, egy középkorú nő. Hiába készítették fel céges tréningek alkalmával az ilyen eseményekre, ahogy a földön fekvő biztonsági őr halántékából szivárgó vérre pillant, legszívesebben elájulna, valaki - bárki! - másra hagyva a további tárgyalást.

Az ügyfelek nem néznek oda, sőt: sehova se néznek. Legalábbis a többségük, mert kettő közülük folyamatosan sugdolózik.
-Laci, ne legyen őrült!-könyörög egyikük, egy vörös nő.
-Meg kell tennem, Andrea. Rendőr vagyok, nem nézhetem ezt tovább tétlenül.
-De maga most nem rendőr, hanem valaki, aki csak azért ugrott be a bankba, hogy kivegyen némi pénzt, mielőtt elvisz engem vacsorázni! Maga most civil!
-Andrea, maga ügyvéd, úgyhogy tudja, hogy ez nem így van.
A kopaszodását hajának előrefésülésével álcázni próbáló férfi ezzel lassan elkezd feltápászkodni a padlóról.
-Hé, mit csinál?-fordítja azonnal fegyvere csövét az irányába az egyik bankrabló.-Ne hősködjön, mert mind meghalnak!
-Fiatalember, egyszer mind meghalunk, de úgy gondolom, magának sem áll érdekében ezt siettetni!-emelte fel hangját a férfi.-A nevem Móricz László, rendőrtiszt vagyok. A néma riasztó már valószínűleg útnak indította ide a kommandósokat, szóval azt javasolnám, hogy adják fel, akármit is terveznek, és tegyék le a fegyvert!
Döbbent csend.
-Így enyhébb büntetésekkel is megúszhatják.-teszi hozzá.
És kifejezetten zavarni kezdi, ahogy hirtelen mindenki rá bámul.

Főcím.

10 komment

Címkék: tv írás popkultúra tűzvonalban tévéműsor fan fiction tűzvonalban saját hogylehetne

Hogylehetne: Tűzvonalban 4x01 - Nem ez a nap

2009.06.05. 17:08 :: Hamster

Az ilyen írásokat a művelt svédek unauthorised fan fiction-nek hívják. A műfaj célja semmiképpen sem az eredeti alkotók kenyerének elvétele, hanem a tiszteletadás előttük. Meggyőződésem, hogy ha a kreatív elmék ezen csapata pár ezer kilométerrel nyugatabbra talál egymásra, ma nem Bauer ügynökről írnának a világ tévéújságjai, hanem Bordás Attiláról. Ehelyett nálunk a sorozat további sorsa is erősen kérdéses. Amíg a helyzet rendeződik, valamikor réges-rég, egy távoli galaxisban egy alternatív folytatás kezd kibontakozni.

Otyó még mindig megkövülten állt a rendőrörs kapujában. Kábult volt a géppisztolyok kerepelésének hangjától, a levegőben terjengő lőporszagtól, de fõleg attól, hogy mindezt nem egy filmben látta-hallotta, hanem a munkahelye előtt.
-Otyó, ne ácsorogj ott, hívd a mentőket!-kiáltott rá Bordás-Amikor elkezdtek lőni, fedezékbe löktem Krisztát, és beverte a fejét valamibe.
-Igen, főnök!
Lassan a többiek is kiszivárogtak az épületből.
-Mi volt ez?-fordult Móricz is az ezredeshez, aki lőfegyvere elrakása után a lövöldözés okozta károkat kezdte gyorsan felmérni. Megviseltnek tűnt az épület, és a járda szélén parkoló járőrkocsival is lesz egy kis munkája a karosszérialakatosnak!
-Fagylaltárusok. Ez az új marketingstratégiájuk: ha nem vásárolsz tőlük, szétlőnek. De mi ez a tolongás, nem az óvodában vagyunk! Ha ezek a fickók visszajönnének, röhögve leszedhetnének mindenkit...
-De hát elmentek, nem?-kérdezte Pircsi, miközben letérdelt az ájult Krisztához.
-Mégse hinném, hogy utoljára láttuk őket.
-Miért?
-Mert életben maradtunk.

Főcím.

16 komment

Címkék: tv írás tűzvonalban fan fiction tűzvonalban saját hogylehetne

Atlantisz pusztulása

2009.04.07. 17:33 :: Hamster

Az ókori görögök - mint azt mitológiának nevezett propagandagépezetük azóta is folyamatosan reklámozza - sok mindent tudtak, amit az emberiség csak évszázadokkal később fedezett fel újra. Feltalálták többek közt a matematikát, a demokráciát, az olimpiát - és a leszbikus szerelmet. Mindez figyelemre méltó, de még náluk is többet tudtak az ókori Atlantisz-lakók, kiknek dicsőséges civilizációjáról azért tudunk oly keveset, mert múltjukat és eredményeiket - földrészükkel együtt - elnyelte az óceán. Nem maradtak utánuk romok, arannyal teli amfórák, nincsenek valós vagy vélt örököseik; mégis jelentős fejlettségről tanúskodik a puszta tény, hogy bár semmilyen kézzelfogható bizonyíték nincsen arra, hogy valaha is léteztek, mindenki hallott róluk!

A kevés fennmaradt legenda egyike szerint Atlantisz lakói kezdetben háromlábú lovakon jártak, melyeket főistenüktől, Belpetetanusztól kaptak ajándékba (ti. amiért az ő hívei lettek). Az atlantiszlakók már csak ilyenek voltak: hitük folyamatosan ingadozott az egy- és többistenhit közt. Kezdetben volt Belpetetanusz, az "Egy és Oszthatatlan", majd jött Efretepsz, aki elhozta nekik a tűzgyújtás és a barbecue titkát. Ekkor más istenek is vérszemet kaptak, és sorra halmozták el ajándékaikkal Atlantisz lakóit, hogy inkább bennük higgyenek: Hadriotus például hajókat adott, melyekkel a helybeliek el tudtak jutni a legfelkapottabb üdülőhelyekre (hogy kifosszák azokat), Kolawiger pedig olyan forrást fakasztott, melynek vizétől kisimult a nők arcbőre...

A régi isteneknek még az emléke is elhalványult volna, ha Belpetetanusz nem egyezik meg Atlantisz történelmének leghatalmasabb főpapjával, Cellulitivel. Az alku értelmében az egykori főisten utakat épített és járműveket adott, cserében ő maradt a tíz különböző istenből álló Istentanács örökös elnöke (valamint az utak használati díjából is járt neki nyolc százalék). Atlantisz vallása ezentúl görög típusú többistenhit volt (Belpetetanusz egyébként jelentős jogdíjakat fizetett Zeusznak a vallásrendszer módszertanáért). Úgy tűnt, minden rendben van, csak egy apró kényelmetlenség keserítette meg az atlantisziak örömét: az újból teljhatalommal rendelkező főisten a négysávos utakhoz háromlábú lovakat adott, melyek bár igen tetszetősek voltak és nagy népszerűségnek örvendtek, viszont nehéz volt használni őket. Ennek ellenére az atlantisziak nem háborogtak, mert tudták, hogy nincs joguk utólagos panaszra, így a háromlábú lovakat sokféleképpen hasznosították, például mozgó várfalakat emeltek belőlük. Persze hagyományos célra is felhasználták őket: két lovat összekötve egész jó hatásfokkal lehetett kocsit vagy ekét vontatni. A bátrabbak nyereggel is megülték őket, de sok volt a baleset.

Pár emberöltő múlva a patkóiparban népszerűvé vált az a nézet, miszerint lovanként három patkó nem üzlet: minimum négy patára lenne szükség, de inkább ötre vagy hatra. Kísérletezni kezdtek, végigpróbálták a különböző számú lábakkal rendelkező lovak előnyeit és hátrányait (ebből arra lehet következtetni, hogy az ókori Atlantisz egészen fejlett génsebészettel rendelkezett), végül négynél állapodtak meg. Pár hónap múlva a tehetősebb atlantiszlakók már négylábú lovakon jártak. Belpetetanusz iszonyú haragra gerjedt, amikor ezt meglátta; nagy felindulásában elpusztította Atlantiszt, összes lakójával együtt. Semmi sem maradt a földrészből, a fejlett civilizáció utolsó hírmondójából, a háromlábú lovakból is csak néhány példány maradt fenn a szomszédos szigeteken, aztán kiszorította őket a tricikli.

9 komment

Címkék: humor írás abszurd atlantisz