Tudnivalók

Egy Földön ragadt humanoid űrlény benyomásai az őt körülvevő világról, különös tekintettel Budapestre, a villamosokra, vonatokra, repülőgépekre, zenékre. Meg minden másra.
 
Ha tetszenek a bejegyzések, ajánld a blogot/bejegyzést ismerőseidnek - ha csak egy-egy képet mutatnál meg másoknak belőlük, akkor is kérlek, írd oda mellé a készítő nevét, és hogy hol találtad (mondjuk link formájában)! Köszönöm! (A tartalmak publikálása, pláne kereskedelmi célú felhasználása értelemszerűen a készítő(k) engedélyéhez van kötve)
 
A kommentek tartalma nem feltétlenül egyezik meg a blog írójának véleményével. Sőt, néha még a bejegyzéseké sem ;) A trollok/spam/túlzott offolás pedig ki lesz moderálva, ha úgy látom jónak.

  Gyorslinkek:
Hampage.hu frissítések
Énblog
Égitársaság
Zene
Saját zene

Naptár

március 2019
Hét Ked Sze Csü Pén Szo Vas
<<  < Archív
1 2 3
4 5 6 7 8 9 10
11 12 13 14 15 16 17
18 19 20 21 22 23 24
25 26 27 28 29 30 31

Ez megy most

Top 5

  1. Megtalált sínek: a Margit híd régi vágányainak darabjai a DunábanÉveket töltöttem Budapest elvesz(t)ett vágányainak felkutatásával, most azonban - kivételesen - megtalált sínekről fogok mesélni! Száraz időszakokban néha előfordul, hogy a Margit-sziget déli...
  2. Végállomás, leszállás!Ez itt a bevezető hűlt helye. Normál esetben nyakatekert módon kellene felvezetnem, hogy mi a bejegyzés témája, és miért az, ami, de most egyszerűen csak pár érdekes régi képet szeretnék mutatni Ab...
  3. BUMM nincs, de (majdnem) minden más abból a korszakból itt van :)A jelek szerint az elmúlt hónapokban egy kő alatt éltem (esetleg szatyorban), mert teljesen elment mellettem, hogy az archive.org nem csak elkezdte összegyűjteni az univerzum összes C64-es programját,...
  4. Komárnótól Komáromig, avagy az erőd velünk van II.Előzmény: (Rév)Komárom, és az ő naponta kétszer látogatható erődje A komáromi erődrendszer a ma a szlovák oldalon levő Öreg- és Újvárból, a Vág torkolata körüli sáncokból és bástyákból, és három...
  5. A nürnbergi Colosseum és a Birodalmi Pártgyűlés TerületeAz ember nem mindig csak szép vagy kellemes dolgokat lát utazás közben, hanem néha zavarba ejtőeket is. Életem egyik legfurcsább koncertje volt a nürnbergi Rock im Park, melyen a zenekarok a Harmadik...
  6. Cégérek, táblák és neonok a hetvenes-nyolcvanas évek külvárosi utcáinJó régen nem csináltam már "régi képes" bejegyzést, de a minap valami mást keresve rámjött, hogy folytatást csináljak egy régi képmutogatós írásnak, melyben hirdetésekkel, neonreklámokkal...
  7. Mi az: huszonöt emeletes, és átsüt rajta a nap?Természetesen a nyolcvan méteres pécsi magasház, melynek szomorú érdekessége, hogy 1977-től csak 1990-ig laktak benne, azóta üresen áll: A hatvanas-hetvenes évek fordulóján a magyar városépítőket...
  8. Amikor az utcák keskenyebbek, a villamosok pedig tényleg öregek voltakMúltkor elmeséltem, hogyan kerültem kapcsolatba Tim Boric-kal, most ismét mutatnék néhányat a hetvenes évek második felében készített képeiből. Kezdjük Óbudán, mondjuk a Flórián téren! A...
  9. Kőbánya-Hizlaló: egyről a kettőreAki nem villamosmániás vagy kőbányai lakos, az valószínűleg még sose hallott arról, hogy létezik Budapesten egy "Kőbánya-Hizlaló" nevű vasútállomás. Pontosabban tulajdonképpen már nem létezik, mégis...
  10. Keleti kényelem, nyugati... pályaudvarra megy: MÁV "komfort kocsi"Gyerekkoromban tévéreklám hirdette a MÁV új szolgáltatását, a "Komfort" osztályt. Az akkor még nem retrónak számító faburkolatos közegben nénik és bácsik utaztak, luxusnak tűnő körülmények közt:...

Címkék

103 (7) 1233 (5) 125év (7) 2624 (13) 2806 (5) 41-es (7) 424 (8) abszurd (26) Ab van Donselaar (40) agyhúgykő (61) airway (96) álhír (5) állatkert (11) álom (5) alpok (12) amiga (8) augusztus 20 (6) ausztria (86) autók (73) bach (5) balaton (29) Balt Korthals Altes (5) basel (7) bbc (8) bécs (43) belgium (11) bengáli (19) berlin (154) berlini fal (20) bkv (46) blog (28) brno (9) budai vár (25) budaörs (39) budapest (742) budapesti pillanatok (41) buék (8) busz (74) búvár (9) c50 (10) c64 (15) caf (10) city lights (70) class 56 (7) commodore (17) csak egy kép (36) csak egy videó (251) csehország (31) csehszlovák (9) csörgő (8) cukiság (33) debrecen (25) demó (6) design (5) díszkivilágítás (31) divat (6) doctor who (42) drezda (7) duna (31) életkép (22) életképek (32) életmód (6) elveszett (31) énblog (373) énzene (18) építészet (66) építkezés (22) épület (15) érdekesség (18) erfurt (7) esti városkép (8) ezres (6) fan fiction (12) favázas (11) feldolgozások (11) felhők (26) felső-szilézia (22) felső szilézia villamos (20) fényvillamos (14) ferihegy (30) film (11) firka (5) fogas (7) fogaskerekű (15) fogyasztói (23) fonódó (10) fotó (5) frankfurt am main (9) freddie mercury (6) füsti (6) gary moore (31) geek (7) Geoffrey Tribe (16) gépsárkány (59) gibson (9) gitár (34) gmap (13) gmunden (5) goldtimer (6) gondolatok (10) gőzmozdony (24) gyermekvasút (25) haditechnika (13) hajó (40) hampage (296) hamster (5) hangszerek (11) hármashatárhegy (5) havazás (5) helikopter (11) hév (26) híd (29) (31) hogylehetne (7) hogyvolt (7) house (6) hülyeség (7) humor (116) idegenforgalom (21) ikarus (27) il 14 (9) ipari létesítmények (5) írás (14) it (9) jegyek (5) joe satriani (5) kalef (11) karácsony (9) karikatúra (5) kassa (8) kazetta (6) kecskemét 2010 (6) kelet-berlin (5) kép (6) képek (766) képregény (94) kérdés (7) kirándulás (11) kisföldalatti (11) kiskörút (5) kisvasút (43) ki vagy doki (13) klasszikus zene (5) köd (20) köln (34) kölni dóm (5) közlekedés (334) kritika (71) kulfoldi szemmel (68) lánchíd (7) lanovka (6) last ninja (6) látnivaló (11) lengyelország (37) les paul (6) lhbs (25) linz (8) lipcse (12) li 2 (20) ludmilla (14) m4 (15) maci (6) mackó (6) magas tátra (7) magyarország (7) margit híd (9) már nincs (6) mátyás-templom (6) máv (35) medve (7) metál (9) metró (41) miskolc (24) mittudoménmi (9) mk48 (5) MOD (7) morál (11) morgás (125) mozdonyok (14) mozi (6) mtp (7) muki (10) münchen (25) műrepülés (8) múzeum (46) nagypolszki (6) németország (302) neon (5) nerd (7) nincsmár (9) nohab (43) nosztalgia (211) nosztalgiabusz (21) nosztalgiavillamos (66) nürnberg (20) nyíregyháza (6) nyolcvanas évek (13) nyugat-berlin (6) NZA (8) olaszország (26) oldtimer (80) orgona (5) orkvadászok (11) ostrava (6) osztyapenkó (5) otthoni turista (36) ozzy osbourne (5) pályahiba (6) pályaudvar (29) panoráma (108) paródia (5) pécs (12) Peter Haseldine (11) point n click turista (8) pop (15) popkultúra (116) pozitívum (12) pozsony (24) prága (11) programajánló (26) púpos (13) queen (13) r.i.p. (12) rádió (5) rajz (5) redbull air race (8) rejtvény (10) reklám (21) relax (12) repülés (124) repülőgép (41) repülőgépek (70) repülőnap (34) repülőtér (17) retró (32) rock (71) rocktörténet (5) róma (15) s-bahn (13) semmering (9) sky channel (5) SNL (15) sorozatok (15) soundcloud (12) stuttgart (6) svájc (26) szabadság híd (11) szeged (30) szergej (20) szliács (5) szlovákia (70) sztrájk (21) szünetjelzés helyett (193) társadalom (5) tatra (13) taurus (7) technika (51) technikatörténet (40) tehervonatok (10) tél (13) templom (12) természet (6) tévéműsor (27) thin lizzy (8) Tim Boric (14) tömegközlekedés (341) történelem (29) totalcar (5) trabant (5) trainspotting (59) trolibusz (51) turizmus (19) tűzvonalban (15) tűzvonalban saját (8) tv (87) überzenészek (17) utazás (294) utcakép (158) uv (35) vár (11) várnegyed (8) város (382) városkép (86) városliget (8) vasút (416) vélemény (12) vicinális (13) vidám park (5) videó (703) villamos (624) vlog (7) vonat (5) wachau (5) wuppertal (7) würzburg (5) xi.ker (30) youtube (255) zene (184) zlin (13) zürich (13) Címkefelhő

A vevő vegzálása, mint üzleti modell? Ez komoly?

2015.11.27. 18:00 :: Hamster

Vajon mit szólnának az emberek, ha az autójuk reggel indítás közben elkezdene arról szövegelni, hogy kijött egy újabb modell, vegyük meg azt - és abba se hagyná egész nap. Vagy ha a betűtészta a levesben az "egyél inkább cérnametéltet" karaktersorozatot adná ki. Vagy ha az éjszakai melóhoz rendelt pizza azzal traktálna bennünket, hogy rendeljünk lasagnát is, mert biztos ízlene nekünk. Szerintem hamar megtanulnánk, hogy melyik az ajánlgatós kocsi, és olyat nem vennénk - és nyilván a levesbe csigatésztát tennénk, a pizzéria helyett meg átszoknánk a sarki kínaiba.

És mégis, a legnagyobb szoftvergyártóknál egy ideje bevett szokásnak számít a kifizetett termékük "felhasználói élményét" önreklámmal feldobni. Mert oké, tesztverziónál, bétánál, otthoni használatra ingyenes programnál értem a dolgot. De itt van a Windows, ami fontos frissítésként telepítteti fel magára azt a "funkciót", hogy folyamatosan az újabb verzióra továbblépést hirdesse (és közben letöltsön egy csomó felesleges bájtot). És nincs ám "köszönöm, nem kérem/menj már anyádba" checkbox: mindig újra és újra feldobja. Ha meg zavar, nekem kell keresgélnem, leszednem, újraindítanom, törölnöm, megakadályoznom a "fontos frissítés" újra felrakását. Nem mintha belerokkannék, de emlékeim szerint nem azért adtam pénzt nekik, hogy zaklassanak. Értem, hogy kijött az új verzió, de van más célom is az életben, mint hogy az ő felhasználó-számlálójukat pörgessem. Tudom, hogy az orvostudomány fejlődésének köszönhetően már lábon ki lehet hordani az agyhalált, és az ilyen paciensek szerint normális, hogy a gép memóriáját/diszkjét/processzoridejét kéretlen reklámok fogyasztják, de azért ez igazából nem így van.

18 komment

Címkék: fogyasztói morgás

Brandek és neonreklámok a hetvenes évek budapesti utcáin

2012.10.21. 19:38 :: Hamster

Gyerekkoromban még nem beszéltünk brandekről; a legrosszabb esetben is csak márkákról eshetett szó (én a meggyeset szerettem a legjobban;). Ugyanígy logókat se ismertünk, maximum emblémákat. A megfogalmazástól függetlenül ezek ott voltak körülöttünk, hiszen akkoriban valahogy sokkal nagyobb kultúrája volt a neonreklámoknak. Most pár ilyet mutatnék, Ab van Donselaar fényképei segítségével.

BKV3268+6045+3269_Ln49_3340+6003+3341_Ln47_Marx_ter_19760802_AvD.jpg

Az egyik leggyakrabban használt akkori márkajelzés az ABC-é volt, a személyes kedvencem pedig a Csemege üzletláncé. Ezen a képek a kettő együtt trónol az akkoriban szintén divatos brandnek számító Marx Károlyról elnevezett téren (ma: Nyugati tér). A leghihetetlenebb dolog a fotón persze az, hogy a 47-es és a 49-es villamos idáig járt - pontosabban az a hihetetlen, hogy ezt megszüntették.

BKV3370+5801+3381_Margit_hid_19760802_AvD.jpg

Kicsit arrébb, a Margit híd budai hídfőjénél szintén ott figyelt a két márka, még nagyobb neonhirdetésen. A háttérben ezen túl kivehető, hogy akkoriban a HÉV-nek is volt emblémája, mely a metróéhoz hasonlított, csak zöld volt. És ha engem kérdeztek, a megállótáblák is ikonikusak voltak, nem a mai, nemzetközileg egységesnek mondott, ám valójában nem az (hiszen ha átmegyünk Bécsbe, máris nem ilyet látunk) típusúak.

BKV3284_Ln4_19770805_AEEvD.jpg

Nem is emlékeztem, hogy az Üllői út - Nagykörút kereszteződésben (azóta Corvin-negyed megállóhely) is volt ilyen guruló kerekes casco neon. A "guruló kerekek" itt azt jelentik, hogy este a lámpák váltakozó felvillantásával azt az érzetet keltette a reklám, hogy a felirat jobb és bal oldalán levő abroncsok forognak. Vagy lehet, hogy az itt levők nem is forogtak? Nekem a Kosztolányi Dezső téren levő rémlik, az "forgott" - imádtam is!

57 komment · 2 trackback

Címkék: budapest autók város képek villamos utcakép fogyasztói neon kulfoldi szemmel Ab van Donselaar

Miért csak vackot árulnak?

2011.10.26. 05:30 :: Hamster

Tegnap a menzán halat szerettem volna enni, de csak ez a pangasius nevű... dolog volt. Namármost annyi fajta jó hal van itthon (és ha "tengeri halat" akarnak eladni, akkor is van választék a világban), ennek ellenére mostanában mindenütt ezt a vietnámi mirelit cuccot adják. Biztos ebből is van jó, de ahol eddig próbáltam, nulla íze volt. És olcsó se volt, mert ahhoz képest, hogy menzáról beszélünk, ennyiért szerintem étteremben is kaptam volna valami értelmeset. Tudom, máshol is sláger ez a halpótlék (jónevű halgyorskajáldában is találkoztam már vele), de igazából nem érdekel, ha más is hülye - mi miért engedjük be ezt a vackot?

Pár hete meg Ausztriában jártunk, és egy cukrászda színvonalú pékségben rendeltünk egy kuglófot. Össze se volt hasonlítható az itthon ezen néven ismert száraz kalácsszerűséggel. Persze más hely, más recept, de nem tudom túltenni magamat azon, hogy milyen gyalázatosan rosszak itthon a péksütemények (a vajas krém + puffasztott levegő alapú süteményekről nem is beszélve). Elvileg mezőgazadasági ország vagyunk, mégis mindenféle porból, pótanyagból, ízfokozóból van minden, amit eszünk. Mintha valami űrhajón élnénk, ahol nincsenek valódi alapanyagok, csak porok! Szerintem a nyugatinál rövidebb várható élettartalom nem annak köszönhető, hogy zsírosan és fűszeresen, hanem mert kamu cuccokat eszünk. Illetve talán azért is eszünk mindent zsírosan és fűszeresen, mert a hús íztelen, a zöldség íztelen, hát kell valami a tetejére, hogy ne panírozott zebkendőt együnk :-/ De tényleg, a legalapvetőbb élelmiszer, a kenyér is bárhol jobb a környező országokban, mint itt! Legutóbb talán a nyolcvanas évek elején ettem jó kenyeret itthon. A rendszerváltás óta néhány évente mindig van egy új pékség, amiről mindenki lelkendezik, hogy "hú, ennek jó a kenyerek/zsemléje, ezt vegyél", aztán egy idő múlva már az se annyira jó (nem tudom, hogy azért, mert a terjeszkedés közben ők is elkezdenek homokot és téglaport használni liszt helyett, vagy csak az újdonság varázsa tűnik el). Jó bolti tejet csak Csehszlovákiában ittam gyerekkoromban, itthon már akkor is csak fehér vizet lehetett kapni - és nem mindenhol van a szomszédban szarvasmarha-tartó, hogy át lehessen menni oda egy kübli tejért.

A legrosszabb ebben az, hogy hagyjuk, hogy így legyen: megvesszük az íztelen puffasztott vackokat, amiket úgy gyártanak, hogy minden valódi cuccost kihagynak belőle, puffasztókkal, ízfokozókkal pótolva a tápértéket és ízt, és nem is várjuk el a péktől, cukrásztól, szakácsoktól, hogy rendes dolgokat tegyen elénk. Hogy sokkal drágább nem lenne a valódi, abban biztos vagyok, mert szerintem így is a valódi dolgok árát fizetjük, csak a haszon miatt kapunk kevesebbet és hitványabbat.

43 komment · 1 trackback

Címkék: fogyasztói morgás

Konzumaréna - a berlini Sony Center

2011.10.14. 18:40 :: Hamster

Nem vagyok az a típus, aki csak úgy hasraesik a plázák és irodaépületek üveggyöngy-építészetétől, de ez a berlini Potsdamer Platz-on álló komplexum legutóbb annyira megtetszett, hogy idén is visszamentem egy kicsit nézelődni. Persze a fotókon csak mérsékelten sikerült megörökíteni a látványt, de azt talán így is sikerül érzékeltetnem, hogy elég lenyűgöző épületről van szó:

Tulajdonképpen "csak" arról van szó, hogy egy tizenpár emeletes irodaház/szálloda/étterem/mozi-komplexum ovális belső udvara fölé jókora sátortetőt húztak. Nem bonyolult ötlet, de ez az udvar egy (jó értelemben vett:) "kinn is vagyok, benn is vagyok" érzetet kelt az emberben, amit még érdekesebbé tesz a rálátás a Potsdamer Strasse túloldalán levő BahnTower-re (a felhőkarcolóra a kép közepén). Érdekes ez: ha csak simán kint állunk a szabadban, nem foglalkozunk a fejünk felett tornyosuló Világegyetemmel, de ha egy épületben vagyunk, akkor egy ilyen belső udvar olyan térérzetet ad, hogy nem győzzük nem észrevenni, milyen kicsik is vagyunk :)

És persze, hogy még érdekesebb legyen a dolog, a térérzetet nyakon öntötték folyamatosan változó díszkivilágítással, és egy számítógép vezérelte szökőkúttal. Az ember csak áll a hatalmas tető alatt, és bár tudja, hogy ilyen szökőkutat, illetve változó színű világítást bárki építtethet magának, összességében mégis le van nyűgözve. Ez a "pláza" tehát saját jogán turistalátványosság, és forgalmának egy részét valószínűleg pont az adja, hogy aki a fotózgatás-videózgatás közben megéhezik-megszomjazik, itt ül be valamelyik sörözőbe vagy étterembe. Mint mondjuk én. Hozzáteszem, hogy kilenc euróért degeszre vacsoráztam magam (májgombócleves + valami tészta édesség + almafröccs) a legelső sörözőben, ahol találtam egy üres asztalt, tehát nem is drága hely. Konkrétan szerintem ennyiért a jóval kevésbé élményszámba menő Ma...sztodonban se laktam volna jól... ami eléggé röhej, ha jobban meggondolom.

Ez itt a mozi ki-bejárati része az udvarban - talán az emeletek nagyságából lehet sejteni, mekkora lehet a tető. Nagy - sokkal nagyobb, mint amit a gépem objektívje be tudna fogni :)

11 komment

Címkék: videó berlin képek építészet fogyasztói

Langy music

2011.01.28. 16:00 :: Hamster

A céges menzán az elmúlt hónapokban fontos újítást vezettek be. Nem, nem lettek ehetőbbek a kajáik, nem kapok ritkábban hasmenést tőlük, illetve sótartóból is még mindig csak minden negyedik asztalra jut - viszont zeneszóra étkezhetünk. Pontosabban hangok szólnak a terem sarkaiban elhelyezett hangszórókból. Egyetlen ok jut eszembe, hogy ezt miért találták ki: hogy zenés felárat számíthassanak fel, mert egyébként nem sok hála van benne...

A zeneszerű hangminták - ha jól sejtem -, megegyeznek azzal, amit lounge music-nak neveznek - de lehet, hogy smooth jazz, vagy valami hasonló parasztvakító névvel kellene illetni. Szétfolyó, különösebb tempóval nem rendelkező, jórészt hagyományos jazz-hangszerekkel előadott, néha elektronikus zajkeltéssel kiegészített, 90%-ban női énekhanggal kísért unalom. Mivel én a konkrét tempóval és/vagy lüktetéssel rendelkező, valahonnan valahová tartó, valamiről szóló zenéket szeretem (ez a leírása a jobbfajta rockzenéknek), az ilyenfajta semmitmondó muzsikáktól falra tudnék mászni!

Külön idegesítő, hogy a magyar zenei élet tele van ilyesmit, illetve hasonló tingli-tanglit játszó formációkkal, melyek összeállítása jellemzően a következő: aranyos énekes csajszi, képzett zenészek (esetleg egy önjelölt zseni elektronikussal, mint zenekarvezetővel kiegészítve), plusz egy hülye hangzású (de legalább értelmetlen) együttesnév. Egy bizonyos rétegben e recept alapján a siker garantált, hiszen a jazz a kifinomult zenei ízlést jelenti, tehát ha valaki jazzes zenék iránt rajong, akkor az illető biztosan kifinomult ember - még akkor is, ha nem ;)

Namármost az a legrosszabb, amikor más stílusú slágereket herélnek ki. A minap például Nancy Sinatra These boots are made for walkin' című darabját sóhajtozta valaki, aki vagy Michael Jackson volt leszedálva, vagy pontosan olyan hangja van, mint Michael Jacksonnak lehetett leszedálva. A maga stílusában szinte dinamikusnak mondható szám le volt lassítva, gitáron pöntyögték a kíséretet, és olyan unalmas volt, hogy  szinte még a dobos horkolását is hallani lehetett a háttérben. Borzasztó volt. De a döbbenet csak ezután jött: a rákövetkező szám teljesen szétfolyó swing jellegű klisé volt, a dobost pedig egy 1930-akárhanyas jazzlemezről kivágott hangminta ismételgetése pótolta. Csak pár szó tűnt ismerősnek, és vagy egy percig oda kellett figyelnem, mire rájöttem, hogy a Grease című film főcímdalát hallom (a kvázi-Bee Gees szerzemény, ami alatt a rajzfilmes stáblista megy). Pontosabban a szövegét, mert a zenének semmi köze sem volt hozzá. Unalmas volt, és semmi pluszt nem adott az eredetihez - viszont minden jót elvett belőle. Az remélem sejthető, hogy ezek a zenék amúgy nem kifejezetten a kedvenceim, de attól még a saját koordinátarendszerükben korrekt darabok. Miért jó az, ha megpróbálnak szenvedős balladát csinálni belőlük?

Az igazán rossz egyébként nem is az, hogy ezt kell naponta húsz percig hallgatnom - mert azt ki lehet bírni -, hanem hogy magukat zenésznek való emberek ezért pénzt kapnak. Remélem, azért titokban érzik, hogy ez a valóságban nem komolyabb zene, mint a mulatós vagy a grindcore. Ha már a rajongóik nem veszik ezt észre :)

Persze ez csak 1 azaz egy darab magánvélemény...

15 komment

Címkék: énblog zene fogyasztói morgás menza

A céltalan cukiság ismét lecsap, álcázásból

2010.08.25. 23:31 :: Hamster

Küldöm a fentebbi, nyugtató jellegű videót "mindenkinek, aki szereti", illetve a gazdasági világ-úgynevezett-rendszer üzemeltetőinek és haszonélvezőinek, akiknek köszönhetően a több mint másfélszeresére nőtt törlesztőrészletem nagy eséllyel tovább fog nőni, hiszen már nem csak az amúgy is krónikus beteg forinthoz képest emelkedik állandóan a frank:

"Történelmi mélypontra került a forint a svájci frankkal szemben. A frank eddigi csúcsárfolyamát 218,98 forinton érte el az idén július elsején, ma délután fél három tájékán azonban egészen 219,07-ig erősödött a hazai valutával szemben. " / Index /

Szóval a videót nekik küldöm - őket meg a feslett erkölcsű felmenőik különféle testnyílásaiba. Mert az egy dolog, hogy egy közép-kelet-demenciai országban ki mit közösül el, de az anyag- és energiamegmaradás törvényszerűségeinek megfelelően biztosan lehet tudni, hogy semmiből nem lesz valami, ergo amikor zseléshajú brókerek és zsírosfejű örökösök boldogan koccintanak valahol:

"Négynapos veszteségsorozat után ismét emelkedéssel zártak szerdán a New York-i értéktőzsde vezető indexei." / Index /

26 komment

Címkék: videó cukiság fogyasztói gazdasági helyzet agyhúgykő

Fülbemászóka - számok, melyeket szívesen elfelejtettél volna

2010.08.23. 21:00 :: Hamster

Nem tudom, ki hogy van vele, de előfordul, hogy egy-egy számot annyit játszanak a rádióban, hogy egyszerűen nem tudod kikerülni, akármennyire is próbálod. Kikapcsolhatod a rádiót a kocsiban, berakhatsz otthon egy CD-t, de ha lemész az éjjelnappaliba, a pénztáros ezt hallgatja, ha elmész sétálni a Balaton-partra, ezt sodorja a füled felé az esti szellő... És egyszercsak azt veszed észre, hogy az első ütem után a fejedben már magától folytatódik a zaj. Félreértés ne essék, nincs ebben semmi mágia: a slágergyártás is csak egy szakma... illetve sok szakma, hisz rengetegen élnek ebből. De mégis szereted azt hinni, hogy sznob retrockerként rád nem hat az ilyesmi, míg rá nem jössz, hogy egy frászt nem.

Most tehát olyan számok következnek, melyek távolabb aligha állhatnának zenei ízlésemtől, de melyek szövegét több év elteltével is még mindig fel tudom idézni. És tudjátok, mi a furcsa? Hogy ezek a zenék néha összeforrnak slágerségük idején történt kellemes dolgokkal, és ha ma meghallom őket, nem ideges leszek tőlük, hanem eszembe jut, milyen volt az, amikor a csapból is ez folyt...

1997. Rengeteg időt töltök haverokkal, aztán a tömegközlekedés hajnali beindulásáig a számítógép előtt múlatjuk az időt. Lovag (gy.k. ez egy nick) barátom két zenét pörgetett különösen sokszor: az egyik a Faithless Insomnia-ja volt, ami hajnali fél háromkor némileg hipnotikus tudott lenni... illetve ezt:

1998. Dolgozó emberként albérletbe költöztem, és bár ekkoriban tutira Pink Floyd-ot hallgattam a legtöbbet, mégis az év nyaráról az alábbi szám jut eszembe. Tíz perccel ezelőttig fogalmam se volt róla, kik játszották, mi a címe, illetve hogy Fat Slim remixelésében lett világhírű, mégis megvannak még a kiállások is az emlékeimben:

78 komment

Címkék: zene youtube popkultúra fogyasztói fülbemászóka

Részlet egy hatszáz év múlva megjelenő történelemkönyvből

2010.07.08. 18:01 :: Hamster

"A XX. század végétől, XXI. század elejétől a bölcs emberek immár nem külső elnyomás miatt hallgattak, hanem saját döntésükből kifolyólag."

(a "Globalizáció, média és internet" című fejezet első bekezdése)

4 komment

Címkék: kritika gondolatok fogyasztói jövőbeli történelemkönyv

A pénzügyi világrendszer működésének bemutatása röviden

2010.05.05. 18:39 :: Hamster

Megfizetem az árát annak, hogy vezetőink hülyék voltak.

Megfizetem az árát annak, hogy a nagy vízen túl hülyék voltak (biztos csak "voltak"?).

Meg fogom fizetni az árát annak, hogy a görögök hülyék voltak.

Kicsit nem akarja valaki átvenni tőlem a mindenért megfizetés nemes feladatát? A változatosság kedvéért most én szeretnék egy kicsit felelőtlenül költekező barom lenni.

2 komment

Címkék: énblog fogyasztói morgás röviden

Miért halt meg Hűvösvölgy?

2009.08.22. 04:25 :: Hamster

Korábban írtam már arról, hogy Budapest milyen ügyesen herdálja el jó adottságait. Eddig elsősorban idegenforgalmi példák jutottak eszembe, de felebarátforgalmi elherdálásra is van ám példa: gyakorlatilag az egész Budai-hegység.

Egy ilyen hegység pedig szerintem jó a háznál: tiszta levegő szívására, pihenésre ad lehetőséget, anélkül, hogy túl messze kellene menni otthonról. Nem hogy nem kell órákat autózni, de a kék busz, a sárga villamos és a piros fogaskerekű is kivisz oda (lehet, hogy egyesek szemében pont ezért zsenánt?). Nem minden városnak jut ilyen - nekünk jutott, úgyhogy sikeresen el is hanyagoltuk... Kiskoromban még csak Zugliget volt ilyen, ami pedig egy kis Svájc lehetett fénykorában; mára romtemető lett belőle - méghozzá nem is akármilyen :( Hűvösvölgy akkoriban még egész jól vegetált: a Nagyréten lehetett ringlispilezni, célbalőni, az erdőben lehetett kirándulni, a villamosvégállomásnál lehetett lángost enni. A jelek szerint ezek proli szórakozásnak minősültek, mert a rendszerváltás után nem hogy fejlődött volna a környék, de egyenesen visszafejlődött. Aki ma Hűvösvölgyben leszáll az 56-os villamosról, ilyesmi látvánnyal szembesül:

A Balázs vendéglő egyfajta rejtőjenői jelenség volt gyerekkoromban: mindenki tudta, hol van, mindenki egyfajta letűnt dicsőség emlékeként emlegette - és mindenki tudta, hogy nem működik, mert leégett. Aztán felújították, és ma ismét régi fényében...

... nem működik.

64 komment

Címkék: budapest kritika képek fogyasztói hűvösvölgy otthoni turista