Tudnivalók

Egy Földön ragadt humanoid űrlény benyomásai az őt körülvevő világról, különös tekintettel Budapestre, a villamosokra, vonatokra, repülőgépekre, zenékre. Meg minden másra.
 
Ha tetszenek a bejegyzések, ajánld a blogot/bejegyzést ismerőseidnek - ha csak egy-egy képet mutatnál meg másoknak belőlük, akkor is kérlek, írd oda mellé a készítő nevét, és hogy hol találtad (mondjuk link formájában)! Köszönöm! (A tartalmak publikálása, pláne kereskedelmi célú felhasználása értelemszerűen a készítő(k) engedélyéhez van kötve)
 
A kommentek tartalma nem feltétlenül egyezik meg a blog írójának véleményével. Sőt, néha még a bejegyzéseké sem ;) A trollok/spam/túlzott offolás pedig ki lesz moderálva, ha úgy látom jónak.

  Gyorslinkek:
Hampage.hu frissítések
Énblog
Égitársaság

Naptár

december 2018
Hét Ked Sze Csü Pén Szo Vas
<<  < Archív
1 2
3 4 5 6 7 8 9
10 11 12 13 14 15 16
17 18 19 20 21 22 23
24 25 26 27 28 29 30
31

Ez megy most

Top 5

  1. Megtalált sínek: a Margit híd régi vágányainak darabjai a DunábanÉveket töltöttem Budapest elvesz(t)ett vágányainak felkutatásával, most azonban - kivételesen - megtalált sínekről fogok mesélni! Száraz időszakokban néha előfordul, hogy a Margit-sziget déli...
  2. Végállomás, leszállás!Ez itt a bevezető hűlt helye. Normál esetben nyakatekert módon kellene felvezetnem, hogy mi a bejegyzés témája, és miért az, ami, de most egyszerűen csak pár érdekes régi képet szeretnék mutatni Ab...
  3. Komárnótól Komáromig, avagy az erőd velünk van II.Előzmény: (Rév)Komárom, és az ő naponta kétszer látogatható erődje A komáromi erődrendszer a ma a szlovák oldalon levő Öreg- és Újvárból, a Vág torkolata körüli sáncokból és bástyákból, és három...
  4. A nürnbergi Colosseum és a Birodalmi Pártgyűlés TerületeAz ember nem mindig csak szép vagy kellemes dolgokat lát utazás közben, hanem néha zavarba ejtőeket is. Életem egyik legfurcsább koncertje volt a nürnbergi Rock im Park, melyen a zenekarok a Harmadik...
  5. Cégérek, táblák és neonok a hetvenes-nyolcvanas évek külvárosi utcáinJó régen nem csináltam már "régi képes" bejegyzést, de a minap valami mást keresve rámjött, hogy folytatást csináljak egy régi képmutogatós írásnak, melyben hirdetésekkel, neonreklámokkal...
  6. Mi az: huszonöt emeletes, és átsüt rajta a nap?Természetesen a nyolcvan méteres pécsi magasház, melynek szomorú érdekessége, hogy 1977-től csak 1990-ig laktak benne, azóta üresen áll: A hatvanas-hetvenes évek fordulóján a magyar városépítőket...
  7. Amikor az utcák keskenyebbek, a villamosok pedig tényleg öregek voltakMúltkor elmeséltem, hogyan kerültem kapcsolatba Tim Boric-kal, most ismét mutatnék néhányat a hetvenes évek második felében készített képeiből. Kezdjük Óbudán, mondjuk a Flórián téren! A...
  8. Kőbánya-Hizlaló: egyről a kettőreAki nem villamosmániás vagy kőbányai lakos, az valószínűleg még sose hallott arról, hogy létezik Budapesten egy "Kőbánya-Hizlaló" nevű vasútállomás. Pontosabban tulajdonképpen már nem létezik, mégis...
  9. Keleti kényelem, nyugati... pályaudvarra megy: MÁV "komfort kocsi"Gyerekkoromban tévéreklám hirdette a MÁV új szolgáltatását, a "Komfort" osztályt. Az akkor még nem retrónak számító faburkolatos közegben nénik és bácsik utaztak, luxusnak tűnő körülmények közt:...
  10. Tanmese a terepjáró villamosokról (dr. Németh Zoltán Ádám írása)NZA barátom ráérzett a műfajra, ami nem is annyira baj, mert a héten nem nagyon volt időm blogot írni :) Beavis and Butthead így kezdené: höhö, höhö... terepjáró villamos? Nos, a villamosvasúti...

Címkék

103 (7) 125év (7) 2624 (13) 41-es (7) 424 (8) abszurd (26) Ab van Donselaar (40) agyhúgykő (61) airway (96) álhír (5) állatkert (11) alpok (12) amiga (8) augusztus 20 (6) ausztria (83) autók (71) bach (5) balaton (29) basel (7) bbc (8) bécs (43) belgium (11) bengáli (18) berlin (148) berlini fal (20) bkv (46) blog (28) brno (8) budai vár (25) budaörs (38) budapest (739) budapesti pillanatok (41) buék (8) busz (74) búvár (8) c50 (10) c64 (14) caf (10) city lights (70) class 56 (7) commodore (17) csak egy kép (36) csak egy videó (249) csehország (30) csehszlovák (9) csörgő (8) cukiság (33) debrecen (25) demó (6) design (5) díszkivilágítás (31) divat (6) doctor who (43) drezda (7) duna (31) életkép (22) életképek (31) életmód (6) elveszett (31) énblog (362) énzene (18) építészet (66) építkezés (21) épület (15) érdekesség (17) erfurt (7) esti városkép (8) ezres (6) fan fiction (13) favázas (11) feldolgozások (11) felhők (26) felső-szilézia (22) felső szilézia villamos (20) fényvillamos (14) ferihegy (30) film (11) firka (5) fogas (7) fogaskerekű (14) fogyasztói (24) fonódó (10) fotó (5) frankfurt am main (9) freddie mercury (6) füsti (6) gary moore (31) geek (7) Geoffrey Tribe (16) gépsárkány (59) gibson (9) gitár (34) gmap (12) gmunden (5) goldtimer (6) gondolatok (10) gőzmozdony (23) gyermekvasút (24) haditechnika (12) hajó (40) hampage (293) hamster (5) hangszerek (11) hármashatárhegy (5) havazás (5) helikopter (11) hév (26) híd (29) (28) hogylehetne (7) hogyvolt (7) house (6) hülyeség (7) humor (117) idegenforgalom (21) ikarus (27) il 14 (9) ipari létesítmények (5) írás (15) it (9) jegyek (5) joe satriani (5) kalef (11) karácsony (9) karikatúra (5) kassa (7) kazetta (6) kecskemét 2010 (6) kelet-berlin (5) kép (6) képek (752) képregény (94) kérdés (7) kirándulás (11) kisföldalatti (11) kiskörút (5) kisvasút (43) ki vagy doki (14) klasszikus zene (5) köd (20) köln (33) kölni dóm (5) közlekedés (332) kritika (72) kulfoldi szemmel (66) lánchíd (7) lanovka (6) last ninja (6) látnivaló (11) lengyelország (37) les paul (6) lhbs (25) linz (5) lipcse (12) li 2 (20) ludmilla (14) m4 (15) maci (6) mackó (6) magas tátra (6) magyarország (7) margit híd (9) már nincs (6) mátyás-templom (6) máv (35) medve (7) metál (9) metró (41) miskolc (24) mittudoménmi (9) mk48 (5) MOD (7) morál (11) morgás (125) mozdonyok (14) mozi (6) mtp (7) muki (10) münchen (25) műrepülés (8) múzeum (46) nagypolszki (6) németország (295) neon (5) nerd (7) nincsmár (9) nohab (43) nosztalgia (210) nosztalgiabusz (21) nosztalgiavillamos (64) nürnberg (20) nyíregyháza (6) nyolcvanas évek (13) nyugat-berlin (6) NZA (8) olaszország (26) oldtimer (78) orgona (5) orkvadászok (11) ostrava (6) osztyapenkó (5) otthoni turista (36) ozzy osbourne (5) pályahiba (6) pályaudvar (26) panoráma (108) paródia (5) pécs (12) Peter Haseldine (11) point n click turista (8) pop (15) popkultúra (116) pozitívum (12) pozsony (24) prága (11) programajánló (26) púpos (13) queen (13) r.i.p. (12) rádió (5) rajz (5) redbull air race (8) rejtvény (10) reklám (21) relax (12) repülés (124) repülőgép (41) repülőgépek (70) repülőnap (34) repülőtér (17) retró (31) rock (70) rocktörténet (5) róma (15) s-bahn (12) semmering (9) SNL (15) sorozatok (15) soundcloud (12) stuttgart (6) svájc (26) szabadság híd (11) szeged (30) szergej (20) szlovákia (68) sztrájk (21) szünetjelzés helyett (192) társadalom (5) tatra (13) taurus (7) technika (50) technikatörténet (40) tehervonatok (10) tél (13) templom (12) természet (6) tévéműsor (27) thin lizzy (8) Tim Boric (14) tömegközlekedés (336) történelem (29) totalcar (5) trabant (5) trainspotting (57) trolibusz (49) turizmus (19) tűzvonalban (15) tűzvonalban saját (8) tv (87) überzenészek (17) utazás (292) utcakép (156) uv (34) vár (11) várnegyed (8) város (380) városkép (86) városliget (8) vasút (410) vélemény (12) vicinális (13) vidám park (5) videó (693) villamos (615) vlog (7) vonat (5) wachau (5) wuppertal (7) würzburg (5) xi.ker (30) youtube (252) zene (182) zlin (13) zürich (13) Címkefelhő

Egy kis Bohém rapszódia

2018.11.11. 07:00 :: Hamster

A hazai bemutató napján megnéztem a Freddie Mercury/Queen-filmet, és még egy héttel később se tudom, hogy velem van-e baj, hogy nem idegesített annyira, mint a kezdeti hírek és kritikák alapján gondoltam, hogy idegesíteni fog :)

Szögezzük le, hogy nagyon mellélőni nem tudott a film, hiszen a zenéje miatt mindenképp lett volna mit élveznem rajta - mondhatni alapnak adott volt a valaha létezett legjobb soundtrack. A kérdés inkább az volt, hogy szükség volt-e erre a filmre, illetve hogy mit akarnak mondani vele. Az első válaszom az, hogy szerintem nem, de azért persze Freddie megérdemelt ennyit, a második pedig az, hogy mondanivaló nem sok volt benne azon túl, hogy néha a gazdag és sikeres emberek is rosszul érzik magukat. Maradt tehát az, hogy puszta szórakoztatásról van szó - ezen a téren viszont elég jól teljesített a film.

Persze a valósághoz nem sok köze van, inkább egy népmesét látunk, amelyben a szereplők valós emberek neveit viselik. Freddie ugyanis nem így találkozott a többiekkel, nem így találkozott élete szerelmével (az megvan, hogy előtte Brian is randevúzott Mary Austinnel?), nem így váltak meg a menedzserüktől, nem akkor növesztett bajuszt, amikor a filmben látjuk, nem így vált meg a személyi menedzserétől, nem így találkozott utolsó élettársával, nem évekkel a Live Aid előtt játszottak utoljára együtt, és nem akkor tudta meg, hogy AIDS-es, amikor a filmben. Mondhatni fogtak valós dolgokat, és beledobták őket egy turmixgépbe egy csomó regényírói fordulattal. Hiteles? Nem. Szórakoztató? Meglepően az.

Egyébként érdekes, hogy bizonyos dolgokban mennyire a hitelességre törekedtek, pár pillanattal később pedig mennyire elengedik a valóságot. Például Brian egy időben a saját építésű gitárja mellett egy Les Paulon is játszott koncerteken, ahogy azt látjuk is, aztán mégis felcsendül a "Fat bottomed girls" évekkel korábban, mint hogy a valóságban megírták. Vagy perceket töltenek azzal, hogy hogyan keletkezett a "We will rock you", de az ott látható Freddie akkor még nem is úgy nézett ki (hosszú haja volt, bajsza pedig még nem). A legfurcsább azonban természetesen az, hogy a történet szerint évekkel korábban megtudja, hogy halálos beteg, csak hogy drámaibb legyen a film befejezése. Ugyanakkor persze megértem, hogy a minden szempontból kiemelkedő Live Aiddel fejeződik be a mozi, és nem azzal, hogy a főszereplő négy éven keresztül haldoklik...

11 komment

Címkék: zene kritika film mozi rock popkultúra queen

Mielőtt slágerré váltak volna...

2018.10.30. 07:00 :: Hamster

Többször írtam már arról, hogy imádok a youtube-on híres számok kezdeti verzióira, demóira rákeresni. Nem is tudom hirtelen, melyik esetet szeretem jobban: amikor a dal embrionális változata alig hasonlít a végeredményre, vagy amikor valami teljesen hasonlót hallhatunk, apró különbségekkel...

Ez itt például Michael Jackson "Beat it"-jének az énekdemója. A vokálok gyakorlatilag már össze vannak rakva, de mégis eléggé más a hatásuk Steve Lukather gitártémái nélkül (Eddie van Halen "csak" a szólót játszotta fel). Jackson zenéje általában nem az én világom, de hogy énekelni tudott, és a harmóniákhoz is értett, az biztos.

És ugorjunk át a zenei paletta átellenes sarkára egy kis Motörheadre! Ez a verzió ugyanazzal a zajos, "dirty" hangzással bír, mint az ikonikus metálsláger (és biztos van is, akinek jobban tetszik annál), de valahogy hiányzik belőle az a sodró lendület, ami a híressé vált változatot jellemzi.

Ugyanez a gondom az AC/DC-féle "Heatseeker" ezen változatával. Hiába, a tempóválasztás feljavíthat, de el is ronthat egy számot - szerencsére ezt Angusék is tudták, és még dolgoztak rajta egy kicsit. Egyébként a szám imént belinkelt klipje volt az első vizuális élményem a zenekarról a nyolcvanas évek végefelé (talán a Sky Channelen) - teljesen kivoltam tőlük :)

És hogy ne veszítsem el teljesen azokat, akik a kevésbé kőevő zenéket szeretik :) itt egy Prince szám, amit nem így ismertünk meg...

4 komment

Címkék: zene pop youtube rock motörhead queen demó

Mielőtt slágerré váltak volna

2018.03.20. 19:00 :: Hamster

Ismét youtube-szöföltem egy sort: rákerestem valamire, aztán az ajánlott videók alatt ajánlott videók ajánlójaival folytattam, míg össze nem jött pár érdekes találat...

A kiindulási pont az volt, hogy valaki említette, hogy a Guns N' Roses "November Rain" című száma sokkal régebbi, mint a '92-es lemez, amin megjelent. És valóban, állítólag már '83-ban létezett az alapja, amit Axl folyamatosan csiszolgatott - zongorán. A fentebbi videón viszont gitárkísérettel hallhatjuk a későbbi slágert, amit naaaagyon utáltam, amikor aktuális volt :)

Az előzővel ellentétben a Fal című Roger Waters szólólemez Pink Floyd album dalainak demói ismerősek voltak számomra; a majdnem teljes lemeznyi anyagból a "Comfortably Numb" egy kezdeti verzióját emelném ki, részben azért, mert ez nem csak Waters száma, részben pedig azért, mert ez a kedvencem. Érdekes, hogy Waters részei mennyire túljátszottan hátborzongatóak; kimondottan jót tesz a darabnak, hogy felbukkan benne "normális hangként" David Gilmour.

A youtube-on fent van egy demó ezeknek a "normális részeknek" a kezdeményével - eredetileg ez a demó volt a dal alapja, ehhez tette hozzá a magáét (nem keveset) Waters. Érdekes, hogy két ennyire ellentétes figura ellentétes hangulatú részleteiből össze tudott egy ilyen hatásos szám jönni - állítólag voltak is nagy veszekedések, míg összehozták :) Örülök, hogy a youtube kidobta ezt a videót, különben lemaradtam volna róla!

Szintén nem tudtam arról, hogy a Waters nélküli Floyd legnagyobb slágere a lemezen játszó egyik session zenész ötletén alapszik. Nem is kicsit, a hangulatot egyértelműen ez a lüktetés adja meg, bár a hátborzongatáshoz azért itt is dolgoztak rajta egy sort.

A Thin Lizzy hattyúdalának legjobban sikerült darabja a "Stone Cold Sweat", ennek a demóját is kidobta a youtube. Annyira nem különbözik a végleges verziótól, de kellett valami kemény a bejegyzésbe, mielőtt...

4 komment

Címkék: zene youtube rock pink floyd queen demó thin lizzy

Első nekifutások a Queentől is

2015.08.13. 18:00 :: Hamster

A minap mutattam pár ABBA demót, most mutatnék kettőt a Queentől. Csak remélni tudom, hogy még nem voltak :)

A Sail away, sweet sister egy édesbús dalocska Brian Maytől, aki nem csak megírta, de fel is énekelte azt.  Érdekes, hogy ebben a kezdeti változatban mintha vidámabb lenne az összhatás; valószínűleg nem véletlenül alakították át - a végleges verzió jobban illik a szöveghez. Igaz, a demó idején még csak kamu (halandzsa) szöveg volt, lehet, hogy nem is tudták, mihez kellene alkalmazkodni? :)

A második felvétel ugyan elég borzasztó minőségű, de azért jól felismerhető, hogy az Under pressure embrió változatát halljuk. Meg az is, hogy az a bizonyos basszusmotívum milyen sokat javított az önmagában nem túl jellegzetes darabon. De persze kellett David Bowie is ahhoz, hogy sláger lehessen belőle - legalábbis szerintem a két különböző énekhang adja a kész dal drámai hatását.

7 komment

Címkék: zene youtube rock queen demó

Mielőtt sláger lett volna belőlük: néhány Queen szám demója

2013.09.20. 16:00 :: Hamster

Nem tudom, ki hogy van vele, de én mindig félelemmel vegyes érdeklődéssel kattintok rá kedvenc zenészeim interneten felbukkanó demóira. A zenekarok korai időszakaiban az ilyen darabok általában zseniálisak, bár legtöbbször kicsit nyersek - ha azonban már befutott együttesről van, gyakran kimondottan kiábrándítóak tudnak lenni. Régen ilyesmit az ember csak külföldre/fan clubba gyakran járó ismerősöktől kaphatott, manapság a youtube-on százszámra beléjük akadhatunk, érdekes betekintést kapva a kreatív folyamatokba, melyek végén egy kész szám/album áll.

Itt van például a Queen első lemezének első száma, a Keep Yourself Alive még demóként, 1971-ből. Kicsit puhább a gitárhangzás, mégis keményen szól az egész - a basszus lüktetését a verze alatt meg egyenesen imádom! Valahogy az egész jobban szól, mint a lemezen - persze ez már egy remasterelt változat, lehet, hogy remasterelve a lemez is jól szól? Mert hát a korai Queen lemezek sajnos elég vacakul szólnak...

Ez itt a meglehetősen közismert Kind of Magic egy közepesen korai demója. Tudom, keménymagos Queen rajongók ennek az albumnak a létezését is szívesen elfelejtenék, de nekem ez volt az első saját rock lemezem, pontosabban az első olyan album, amit tudatosan kértem a szüleimtől (mert hát korábban volt Süsü, a sárkány, meg Micimackó, Óz, a nagy varázslóPéter és a farkas meg persze több Halász Judit is, de az most nem számít:). Nem is a kezdetleges hangszerelés a legfurcsább a demóban, hanem hogy nincs még meg szöveg: Freddie részben (többek közt) a One vision soraival hozza az énekdallamot! Nagyon durván nyolcvanas évek szintipop hangulata van, pedig a végleges dal se egy metálhimnusz :)

19 komment

Címkék: énblog zene youtube rock queen demó

Füst a vízen

2012.07.10. 16:00 :: Hamster

Vonatozós-villamosos túrát csinálni klassz dolog, de azért alapjában véve nem igazán rock'n'roll, ezért amikor jósorsom Intersziti és czzf50 társaságában Lausanne-ba sodort, javasoltam, hogy ugorjunk át az onnan csak huszonpár kilométerre levő Montreux-be, utazzunk egyet a Genfi-tó partján járó helyközi trolibusszal, és nézzük meg a keskeny nyomtávú hegyivasutak végállomását. Is:)

montreaux2.jpg

Aki még nem járt arra, annak elmondom, hogy a Genfi-tó környéke - más svájci tóparti üdülőhelyekhez hasonlóan - igazából egy alaposan eltévedt mediterrán tengerpart, buszos turisták és hőség nélkül, viszont cserébe több ezer méter magas hegyekkel körülvéve. A települések ennek megfelelően olyanok, mint Franciaországban és Olaszország északi részén, csak tisztábbak és rendezettebbek. Meg drágábbak.

montreaux5.jpg

Mivel január volt, nem strandolni jöttem, csak megnézni a vizet. A képen látható köd rögtön emlékeztetett arra, hogy miért rock'n'roll hely ez - ha füstöt képzelünk a helyére, megkapjuk a világ egyik leghíresebb számát: Smoke on the water. Már hogy a Deep Purple-től:

25 komment

Címkék: utazás rock képek freddie mercury svájc popkultúra deep purple queen montreux

Freddie Mercury ma 19 éve távozott közülünk

2010.11.24. 10:00 :: Hamster

Annak idején, amikor még gimnáziumba jártam, reggelente korán keltem, és elindulás előtt tévét néztem: általában az MTV-t, ahol ebben az idősávban még viszonylag normális zenék, mentek (és néha CNN-t). Egyik reggel későn ébredtem, és kimaradt a tévézés, viszont a konyhában a rádió ment. Ott mondták, hogy Freddie Mercury sajtószóvivője bejelentette: az énekes AIDS-es. Szomorú voltam, mert a Queen zenéjét szerettem; bár az aktuális lemez depressziós hangulatát nem bírtam. Egyszerűen nem értettem, mi ez a sötét hangulat, és inkább vidámabb, rockosabb dolgokat szerettem volna hallani tőlük. Ehhez képest a Show must go on ment mindenütt (pár héttel korábban adták ki a kislemezt). Utáltam.

A nap eltelt, hazaérve az ebédeléshez bekapcsoltam az MTV-t. Éppen híreket mondtak, talán Steve Blame volt a műsorvezető, talán Pip Dann, csak a szokásosnál kisebb vigyorral. A hang le volt véve - már nem tudom miért, úgyhogy nem értettem, miért van a képre az "1946-1991" felirat kitéve. Basszus... oké, bevallotta, hogy AIDS-es, de máris temetik? Hang fel, és akkor szembesültem azzal, hogy reggel a Danubius még az előző napi hírekből szemlézett, de délutánra már az volt a hír, hogy Freddie meghalt.

Másnap reggel az iskolarádió az első óra előtt a Show must go on-nal indított, és máris jobban becsültem a számot, hiszen már tudtam, miről szól. Még aznap megkértem Levente barátomat, hogy adja kölcsön a régi Queen kazettáit. Akkor kattantam igazán rá az együttesre.

19 évvel ezelőtt óriást vesztettünk el: a legjobb énekesek egyikét, sé egy utolérhetetlenük szuggesztív előadót. Freddie személyisége és életvitele miatt más volt az esemény kicsengése, mint annak, amikor John Lennont lelőtték (arra is jól emlékszem, még a tévéhiradóban is percekig foglalkoztak vele, anyuék meg eléggé döbbentek voltak), de azért mindenkit lesújtott. Belinkelt videónak viszont a legtöbb bloggal ellentétben nem balladát szeretnék mutatni, pláne nem a Queen utolsó éveiből! Inkább valahogy így kellene emlékezni rá ma, erősnek és dinamikusnak:

3 komment

Címkék: zene youtube freddie mercury popkultúra queen r.i.p. überzenészek

A Queen B-oldala

2010.10.02. 00:02 :: Hamster

Nem sok kedvem van bármit is csinálni... pontosabban semmit sincs kedvem csinálni. Ez viszonylag ritkán fordul elő velem, a blogban mégis sokat olvashattok ilyesmit, és ez arra utal, hogy ha nincs kedvem semmihez, akkor blogot szoktam írni :) Nem kell megijedni, a "nincs kedvem semmihez" biztosan jelzi, hogy nem fogok túlságosan mélyreható dolgot írni, inkább csak belinkelek ide pár videót, kedvenc együttesemtől.

Az biztosan állítható, hogy nem az 1989-es The Miracle című album volt a Queen pályájának csúcsponja, de azért voltak rajta jó pillanatok. Az első Queen lemezem a '86-os A Kind of Magic volt, ami szintén nem volt "Queen-i" értelemben progresszív, de nagyon kellemes poplemez volt, a nyolcvanas évek laza hangulatával, plusz pár keményebb darabbal (melyek minden idők lejobb Zs-kategóriás filmjéhez, a Highlander-hez készültek). Ehhez képest a Miracle még poposabb lett, így nem is nagyon figyeltem oda arra, amikor állandóan reklámozták a Sky One-on. A "vonatozós klip" persze tetszett, kellemes tempó, gőzmozdony, mi kell még a boldogsághoz? A lemezt magát csak Freddie halála után vettem meg, és kicsit levegőben lógónak találtam - igaz, akkor már sejtettem, miért volt az.

A legjobb számok szerintem azok voltak rajta, amik nem lettek slágerek, vagy amik csak kislemezen, illetve később CD verzióban értek utól. A legmegkapóbb darab a Was it all worth it?, részben a szöveg miatt ("megérte ez az egész?"), részben azért, mert ez egész progresszív volt. Volt stuktúrája, még ha kicsit másfajta is, mint a hetvenes évek zseniális számai esetén, voltak benne zenei poénok. Szomorú, hogy nincs hozzá klip, csak amit rajongók vágtak össze utólag:

Kicsit olyan a szöveg, mintha a Show must go on előszava lenne: már tudja, hogy nagy a baj, de míg ott már gyakorlatilag múlt időben foglalja össze az életét, itt még csak gyűjti az emlékeket, benyomásokat, hogy a végén végre kimondja: "Yes, it was a worthwhile experience / It was worth it".

5 komment

Címkék: énblog zene youtube queen magyar posta überzenészek

Live Aid - de rég volt!

2010.07.14. 19:15 :: Hamster

Ma van 25 éve, hogy életem egyetlen úttörőtábora elkezdődött, Balatongyörökön. Azért tudom ilyen biztosan, mert emlékszem, hogy az utazáshoz dukáló korai kelés ellenére anyuék előző este megengedték, hogy sokáig fennmaradjak - tévézni. A tévében ugyanis a Live Aid ment - ha nem is élőben, de mégis szinte az "élőség" érzetét keltve. Az eredeti műsor Londonban még délben kezdődött, a kiskirályi tévé emlékeim szerint a hiradó után kezdte adni, és nem folyamatosan, hanem összefoglaló jelleggel, vágva.

Amennyiben kiderülne, hogy csak napokkal később adták le a műsor felvételeit itthon, akkor vegyük úgy, hogy a bevezető az írói szabadság jegyében fogant ;)

Emlékszem, hogy bár akkoriban még nem érdekelt annyira a zene, mint pár évvel később (tízévesen viszonylag kevesen rendelkeznek ugyanazzal az ízléssel, mint felnőtten, és ez szerintem jól is van így), nagyon érdekesnek találtam, ahogy sorra jönnek a híres arcok, akiknek egy részéről még én is tudtam, hogy kicsodák. Leginkább egy atlétatrikós-bajszos figura és bandája fogott meg, vélhetően itt kezdődött a Queen iránti rajongásom. Nem sokat tudtam arról, hogy mi az a stadionrock, de ahogy az a figura irányította a Wembley-ben hullámzó hatalmas tömeget, az hatalmas volt! Ugrált, pózolt, énekeltette a tömeget, játszott a mikrofonnal... és hát a zene is jó volt :) Csak sok évvel később tudtam meg, hogy nem csak szerintem, de az általános vélekedés szerint is a világ legerősebb élő rockzenei fellépése volt (amihez előtte pedig a tagok szkeptikusan álltak, hiszen nem tudtak rendesen beállást csinálni, nem voltak fények, nem a saját színpadjuk volt). Hát, lehet, hogy technikailag nem volt tökéletes, de feelingre tuti! (ejj, épp szórakozik a Youtube... remélem, azért látszanak a videók!)

Aztán emlékszem még Mick Jaggerre, ahogy majomkodik, meg letépi a ruhát Tina Turnerről (bár az is lehet, hogy ezt csak utólag mutatták, de mindegy is).

11 komment

Címkék: zene tv youtube rock nosztalgia popkultúra queen

Egy kis régi Queen, hogy jól induljon a nap

2009.04.07. 05:19 :: Hamster

Felébredtem hajnalok hajnalán, és kicsit csavarogtam a Youtube-on unalmamban. A végére meg rájöttem (nagyon sokadszorra:), mekkora szám is ez:

Aztán itt van az Ogre Battle egy másféle verziója, mint ami lemezre került:

Mit a túrót fogunk mi, álmatlan netes zenemániások csinálni, ha esetleg földbe áll a Youtube? :-/

12 komment

Címkék: zene youtube rock queen