Tudnivalók

Egy Földön ragadt humanoid űrlény benyomásai az őt körülvevő világról, különös tekintettel Budapestre, a villamosokra, vonatokra, repülőgépekre, zenékre. Meg minden másra.
 
Ha tetszenek a bejegyzések, ajánld a blogot/bejegyzést ismerőseidnek - ha csak egy-egy képet mutatnál meg másoknak belőlük, akkor is kérlek, írd oda mellé a készítő nevét, és hogy hol találtad (mondjuk link formájában)! Köszönöm! (A tartalmak publikálása, pláne kereskedelmi célú felhasználása értelemszerűen a készítő(k) engedélyéhez van kötve)
 
A kommentek tartalma nem feltétlenül egyezik meg a blog írójának véleményével. Sőt, néha még a bejegyzéseké sem ;) A trollok/spam/túlzott offolás pedig ki lesz moderálva, ha úgy látom jónak.

  Gyorslinkek:
Hampage.hu frissítések
Énblog
Égitársaság

Naptár

október 2018
Hét Ked Sze Csü Pén Szo Vas
<<  < Archív
1 2 3 4 5 6 7
8 9 10 11 12 13 14
15 16 17 18 19 20 21
22 23 24 25 26 27 28
29 30 31

Ez megy most

Top 5

  1. Megtalált sínek: a Margit híd régi vágányainak darabjai a DunábanÉveket töltöttem Budapest elvesz(t)ett vágányainak felkutatásával, most azonban - kivételesen - megtalált sínekről fogok mesélni! Száraz időszakokban néha előfordul, hogy a Margit-sziget déli...
  2. Komárnótól Komáromig, avagy az erőd velünk van II.Előzmény: (Rév)Komárom, és az ő naponta kétszer látogatható erődje A komáromi erődrendszer a ma a szlovák oldalon levő Öreg- és Újvárból, a Vág torkolata körüli sáncokból és bástyákból, és három...
  3. Végállomás, leszállás!Ez itt a bevezető hűlt helye. Normál esetben nyakatekert módon kellene felvezetnem, hogy mi a bejegyzés témája, és miért az, ami, de most egyszerűen csak pár érdekes régi képet szeretnék mutatni Ab...
  4. A nürnbergi Colosseum és a Birodalmi Pártgyűlés TerületeAz ember nem mindig csak szép vagy kellemes dolgokat lát utazás közben, hanem néha zavarba ejtőeket is. Életem egyik legfurcsább koncertje volt a nürnbergi Rock im Park, melyen a zenekarok a Harmadik...
  5. Cégérek, táblák és neonok a hetvenes-nyolcvanas évek külvárosi utcáinJó régen nem csináltam már "régi képes" bejegyzést, de a minap valami mást keresve rámjött, hogy folytatást csináljak egy régi képmutogatós írásnak, melyben hirdetésekkel, neonreklámokkal...
  6. Mi az: huszonöt emeletes, és átsüt rajta a nap?Természetesen a nyolcvan méteres pécsi magasház, melynek szomorú érdekessége, hogy 1977-től csak 1990-ig laktak benne, azóta üresen áll: A hatvanas-hetvenes évek fordulóján a magyar városépítőket...
  7. Amikor az utcák keskenyebbek, a villamosok pedig tényleg öregek voltakMúltkor elmeséltem, hogyan kerültem kapcsolatba Tim Boric-kal, most ismét mutatnék néhányat a hetvenes évek második felében készített képeiből. Kezdjük Óbudán, mondjuk a Flórián téren! A...
  8. Kőbánya-Hizlaló: egyről a kettőreAki nem villamosmániás vagy kőbányai lakos, az valószínűleg még sose hallott arról, hogy létezik Budapesten egy "Kőbánya-Hizlaló" nevű vasútállomás. Pontosabban tulajdonképpen már nem létezik, mégis...
  9. Keleti kényelem, nyugati... pályaudvarra megy: MÁV "komfort kocsi"Gyerekkoromban tévéreklám hirdette a MÁV új szolgáltatását, a "Komfort" osztályt. Az akkor még nem retrónak számító faburkolatos közegben nénik és bácsik utaztak, luxusnak tűnő körülmények közt:...
  10. Tanmese a terepjáró villamosokról (dr. Németh Zoltán Ádám írása)NZA barátom ráérzett a műfajra, ami nem is annyira baj, mert a héten nem nagyon volt időm blogot írni :) Beavis and Butthead így kezdené: höhö, höhö... terepjáró villamos? Nos, a villamosvasúti...

Címkék

103 (7) 125év (7) 2624 (13) 41-es (7) 424 (8) abszurd (26) Ab van Donselaar (40) agyhúgykő (61) airway (96) álhír (5) állatkert (11) alpok (12) amiga (8) augusztus 20 (6) ausztria (81) autók (69) bach (5) balaton (28) basel (7) bbc (8) bécs (43) belgium (11) bengáli (13) berlin (141) berlini fal (20) bkv (42) blog (28) brno (8) budai vár (25) budaörs (38) budapest (732) budapesti pillanatok (41) buék (8) busz (72) búvár (8) c50 (10) c64 (14) caf (10) city lights (70) class 56 (7) commodore (17) csak egy kép (36) csak egy videó (249) csehország (30) csehszlovák (9) csörgő (8) cukiság (33) debrecen (25) demó (5) design (5) díszkivilágítás (31) divat (6) doctor who (43) drezda (7) duna (31) életkép (22) életképek (31) életmód (6) elveszett (31) énblog (351) énzene (17) építészet (66) építkezés (21) épület (15) érdekesség (16) erfurt (7) esti városkép (8) fan fiction (13) favázas (11) feldolgozások (11) felhők (26) felső-szilézia (22) felső szilézia villamos (20) fényvillamos (14) ferihegy (30) film (10) firka (5) fogas (7) fogaskerekű (14) fogyasztói (24) fonódó (10) fotó (5) frankfurt am main (9) freddie mercury (6) füsti (6) gary moore (31) geek (7) Geoffrey Tribe (16) gépsárkány (58) gibson (9) gitár (34) gmap (12) goldtimer (6) gondolatok (10) gőzmozdony (23) gyermekvasút (23) haditechnika (12) hajó (40) hampage (288) hamster (5) hangszerek (11) hármashatárhegy (5) havazás (5) helikopter (11) hév (25) híd (29) (28) hogylehetne (7) hogyvolt (7) house (6) hülyeség (7) humor (117) idegenforgalom (21) ikarus (26) il 14 (9) ipari létesítmények (5) írás (15) it (9) jegyek (5) joe satriani (5) kalef (11) karácsony (9) karikatúra (5) kassa (7) kazetta (6) kecskemét 2010 (6) kép (6) képek (738) képregény (94) kérdés (7) kirándulás (11) kisföldalatti (10) kiskörút (5) kisvasút (43) ki vagy doki (14) klasszikus zene (5) köd (20) köln (33) kölni dóm (5) közlekedés (329) kritika (71) kulfoldi szemmel (66) lánchíd (7) last ninja (6) látnivaló (11) lengyelország (37) les paul (6) lhbs (25) linz (5) lipcse (12) li 2 (20) ludmilla (14) m4 (15) maci (6) mackó (6) magyarország (7) margit híd (9) már nincs (6) mátyás-templom (6) máv (35) medve (7) metál (9) metró (41) miskolc (24) mittudoménmi (9) mk48 (5) MOD (7) morál (11) morgás (125) mozdonyok (14) mozi (5) mtp (7) muki (10) münchen (25) műrepülés (8) múzeum (46) nagypolszki (6) németország (287) neon (5) nerd (7) nincsmár (9) nohab (42) nosztalgia (206) nosztalgiabusz (21) nosztalgiavillamos (60) nürnberg (20) nyíregyháza (6) nyolcvanas évek (13) NZA (8) olaszország (26) oldtimer (74) orgona (5) orkvadászok (11) ostrava (6) osztyapenkó (5) otthoni turista (36) ozzy osbourne (5) pályahiba (6) pályaudvar (26) panoráma (107) paródia (5) pécs (12) Peter Haseldine (11) point n click turista (8) pop (13) popkultúra (115) pozitívum (12) pozsony (24) prága (11) programajánló (25) púpos (13) queen (11) r.i.p. (12) rádió (5) rajz (5) redbull air race (8) rejtvény (10) reklám (21) relax (12) repülés (124) repülőgép (41) repülőgépek (69) repülőnap (34) repülőtér (16) retró (31) rock (68) rocktörténet (5) róma (15) s-bahn (11) semmering (9) SNL (15) sorozatok (15) soundcloud (11) stuttgart (6) svájc (26) szabadság híd (11) szeged (30) szergej (20) szlovákia (65) sztrájk (21) szünetjelzés helyett (192) társadalom (5) tatra (13) taurus (7) technika (44) technikatörténet (40) tehervonatok (10) tél (13) templom (12) természet (6) tévéműsor (27) thin lizzy (8) Tim Boric (14) tömegközlekedés (334) történelem (29) totalcar (5) trabant (5) trainspotting (55) trolibusz (49) turizmus (19) tűzvonalban (15) tűzvonalban saját (8) tv (87) überzenészek (17) utazás (290) utcakép (154) uv (32) vár (11) várnegyed (8) város (377) városkép (85) városliget (8) vasút (405) vélemény (12) vicinális (13) vidám park (5) videó (684) villamos (607) vlog (7) vonat (5) wachau (5) wuppertal (7) würzburg (5) xi.ker (30) youtube (248) zene (179) zlin (13) zürich (13) Címkefelhő

Egy emeletes remek

2018.10.16. 07:00 :: Hamster

A nosztalgiavillamosok hosszú sora után most egy gumikerekű élmény következik a német fővárosból. A szépséget Büssing D2U-nak hívják, és 1965-ben született:

dsc_0657.jpg

A Büssing neve itthon nem annyira ismert, annak ellenére, hogy a korai budapesti buszközlekedéshez hozzátartoztak a cég gyártmányai. Talán az emblémáját többen ismerik, a braunschweigi oroszlán van benne:

2006 07 15 Wörth 0706 (8586121318) (2).jpgVon Norbert Schnitzler from Aachen, Deutschland, NRW - 2006_07_15_Wörth_0706, CC BY-SA 2.0, Link

Ez így a fentebb látható formában persze az M.A.N. jelképe, akik a céget 1971-ben felvásárolták, a gyártmánypaletta egy részét - és a logót - megtartva. Egy közel hetvenéves történet ért ekkor véget, mely 1903-ban kezdődött Heinrich Büssing, Specialfabrik für Motorlastwagen, Motoromnibusse und Motoren néven, Braunschweigban:

Büssing-Logo.jpgVon Büssing_logo.jpg: Sebastian Wallroth derivative work: Xavax - Diese Datei wurde von diesem Werk abgeleitet: Büssing logo.jpg: , Gemeinfrei, Link

A mindenféle haszongépjárműveket, de főleg buszokat és teherautókat gyártó cég 1929-ben mutatta be Európában újdonságnak számító megoldását, a két tengely közt elhelyezkedő, tehát nem "csőrös" dízelmotoros buszt. A 6 GR "Trambus" jelzésű típus azonban nem került sorozatgyártásba, ezután egy ideig még olyan hagyományos buszokat építettek, mint ez itt:

A cég 1931-ben magába olvasztotta a Magyarországon a MÁVAG-NAG buszok kapcsán ismert NAG-t, és az évtized közepétől már sorozatban gyártotta a padló alatti motoros buszokat (Büssing-NAG 650 TU és 900 TU). Valahogyan a második világháborút is túlélték, bár a fő karosszálóüzemük Lengyelországban maradt, ahonnét a szovjetek jóvátétel címén elszállították a gépsorokat - a felépítményeket ezért ezután gyakran más cégek (Kässbohrer, Emmelmann, Ludewig, Orenstein & Koppel, DÜWAG, Vetter) gyártották.

1 komment

Címkék: videó berlin busz németország képek technikatörténet nosztalgiabusz

Trabant-történelem a berlin Trabimúzeumban (és itt a blogban)

2018.09.19. 07:00 :: Hamster

Ha már (megint) Berlinben jártam, megnéztem pár retró jellegű turistalátványosságot is, például a Trabi Múzeumot:

dsc_0661.JPG

A gyűjtemény egy ház földszinti üzlethelyiségében működik, és ezt a teret annyira betölti a Trabik jellegzetes illata (szaga?), hogy egyből visszarepültem 35 évvel ezelőttre, amikor nekünk is 601-esünk volt.

dsc_0630.JPG

A háromdimenziós történelmi tablót egy DKW F8-as nyitja, orrán az Auto Union - ma már az Audit jelző - négy karikájával. Ezt a kéthengeres kétüteműt eredetileg a második világháború első éveiben gyártották a szintén a cégcsoporthoz tartozó Audi zwickaui gyárában. Az üzem Németország legyőzése után a szovjet megszállási zónába került, és 1948-ban újra gyártani kezdte a modellt, immár IFA F8 néven.

Trabant P50Von Stahlkocher - Eigenes Werk, CC BY-SA 3.0, Link

Az NDK politikai vezetése az ötvenes évek közepétől kezdve többek közt az egyéni közlekedés mákonyával igyekezett élhetőbbé tenni a rendszert, felszólítva az ország autógyártóit egy műanyag karosszériás kisautó létrehozására. Az 1955-től Automobilwerk Zwickau (AWZ) néven futó üzem egy P50 jelzésű, ötszáz köbcentis csodával nevezett, ami ugyan elég cukin nézett ki (itt fentebb a kombi változat látható), de túl kicsi és kiforratlan volt.

AWZ P70 LimousineVon Torsten Maue - DSC_0898 Uploaded by High Contrast, CC BY 2.0, Link

A következő lépés az volt, hogy a karosszériát átmeneti megoldásként ráerőltették az F8-as vázára, és elnevezték P70-esnek. A "kicsit Trabant-hangú, de igazából mégse" autót 1955 és 59 közt gyártották, néhány tízezer példányban.

dsc_0629.JPG

Sajnos limuzin kivitelű P70-es nem volt a múzeumban, ott állt viszont a modell kupé változata, ami szerintem a legszebb NDK gyártású gépjármű. Még a gömbölyű Wartburgnál is jobban tetszik, pedig az se csúnya, pláne a roadster verzió!

dsc_0646.JPG

Az AWZ közben elkezdte az ős-P50-es motorjára épülő nagyobb, és immár fémvázra rögzített karosszériájú P50-es tervezését. 1958-ra többé-kevésbé elkészültek vele, és fantázianevet is találtak neki: Trabant, azaz "Útitárs", az azonos jelentésű szovjet Szputnyik műholdak után. Az első sorozat még AWZ logóval gördült ki a gyárból, majd '58-ban az AWZ-t összevonták a Horch egykori zwickaui gyárával, ezután jelent meg a Sachsenring "S" betűje által dominált embléma. Az ismertebb nevén "500-as" Trabantból 130 ezret építettek.

15 komment

Címkék: énblog autók berlin autó németország trabant ndk technikatörténet

Repülőgép-keresztelő a ferihegyi betonon

2018.09.10. 08:37 :: Hamster

Szeptember második hétvégéjén ismét Ferihegy felé vettem az irányt, a Légiközlekedési Kulturális Központ ugyanis bensőséges hangulatú "régi repülőgépes" eseményre hívott meg.

dsc_0189-2.JPG

A Malév első Tu-154-esének keresztelőjéről volt szó: a HA-LCA lajstromjelzésű "Nagyvas" felvette a típus - és később a vállalat - egykori főpilótájának, dr. Fülöp Andrásnak a nevét.

dsc_0144_kicsi.JPG

Fontos tudni, hogy a gépet nem csak úgy a semmiből rántották elő, és még véletlenül se nézett ki mindig olyan szépen, mint a fenti képen (mely egyébként kattintásra megnő). Az 1973 és '91 közt az utazóközönséget szolgáló, majd két éven át teherszállításra használt gép ugyanis bár a szétbontást megúszta, ...

img_3356.JPG

... de ezután egy ideig kommandósok gyakoroltak rajta, majd ott hagyták a repülőtér szélén, a természeti elemeknek kitéve. Ezt a fotót 2007 májusában készítettem róla, akkor már 12 éve állt a senki földjén.

img_3749_kicsi.JPG

2014 márciusban valami megmozdult az ügyében: a gépet átvontatták a nagyhangárok előtti műszaki előtérre, azzal a céllal, hogy bemutatható állapotba hozzák. Ezután ismét szünet következett; a fentebbi kép idén július végén készült, ehhez képest lenyűgöző a változás:

1 komment

Címkék: énblog repülés képek múzeum nosztalgia ferihegy repülőgép technikatörténet tu-154

Tatra T2

2018.07.03. 07:00 :: Hamster

Amikor áprilisban Pozsonyban jártam, nem csak azzal a furcsán magasépítésű batárral sikerült utaznom a "Város Napjai" rendezvény kapcsán, hanem ezzel a szépséggel is:

img_1503.jpg

Ez az áramvonalasan bukta alakú síndöcögény egy Tatra T2-es. Bár a budapesti Tatrák a hetvenes-nyolcvanas évek szögletes formavilágát tükrözik, a ČKD Tatra alapvetően ehhez hasonló gömbölyded járművekkel vált a világ valószínűleg legtöbb villamosát legyártó cégévé. A történet a negyvenes-ötvenes évek fordulóján kezdődött, amikor a csehszlovák ipar egy korszerű villamostípus teljesen nulláról való kifejlesztése helyett az Egyesült Államokból vásárolt korszerű technológiát.

Horváth József felvétele

Ez a technológia a PCC villamos volt, melynek kifejlesztését 1929-ben határozta el  az Electric Railway Presidents' Conference Comitee nevű ernyőszervezet, ami közlekedési vállalatokat és gyártókat egyesített. A cél az volt, hogy egy olyan villamoskocsit hozzanak létre, amely képes felvenni a versenyt az akkoriban robbanásszerű fejlődésen átmenő gumikerekű járművekkel. A "PCC-k" fémépítésű, áramvonalas négytengelyesek voltak, irányított utasáramlásra optimalizált belső térrel, vezetésük pedig pedállal történt, egy "akcelerátor" névre keresztelt szerkezet segítségével. A látványos és gyors járművek az amerikai villamosüzemeket sajnos nem tudták megmenteni, de így is óriási hatással voltak a tömegközlekedési eszközök fejlődésére (formatervezési szempontból is).

Tramvaj Tatra T1 a nove budovane sidliste Dubina Ostrava 1985

PCC jellegű villamosok készültek Amerikán kívül Olaszországban, Belgiumban, Svédországban, Franciaországban, és 1950-től immár a csehszlovák Českomoravská–Kolben–Daněk prágai gyárában is, Tatra néven (a cégnek semmi köze nem volt az azonos nevű autókhoz). Az első típus T I, majd T1 jelzéssel épült 1951 és 1958 közt, egy ilyet láthatunk a fentebbi képen. Elsősorban csehszlovák villamosüzemek kaptak belőle, de két példány Lengyelországba került, ahol a Konstal gyár ezután nem sokkal - licensz vagy engedély nélkül - elkezdte gyártani a saját verzióját 13N jelzéssel.

img_1510.jpg

A Tatra család következő tagja az 1955-től gyártott T2-es lett. Ez nehezebb építésű volt elődjénél, és 2500 milliméter széles. Bár gyártását 1962-ben befejezték, tudtommal Liberecben még mindig közlekedik belőle egy szerelvény, tehát elég jól sikerült járgány...

16 komment

Címkék: énblog szlovákia képek technika nosztalgia tatra villamos pozsony technikatörténet nosztalgiavillamos

Explorer és Flying V: még két "sikertelen" hangszer

2018.03.29. 07:00 :: Hamster

Előzmények: Gibson Les Paul - a világ legsikeresebb sikertelen hangszere

A Gibson manapság azzal került címlapra, hogy csődközelben jár, és persze a nagyérdemű közönség rögtön tudja is az okát, hogy miért: mert nem fejlesztettek eleget, leragadtak a régi időkben. Legalábbis a gitárosok egyik része ezt mondja, a másik meg azért haragszik a cégre, mert súlykönnyített testekkel, önmagát behangoló kulcsokkal és hasonló fejlesztésekkel "szentségtelenítette meg" a klasszikus típusokat. Hiába, nem egyszerű a vevők kedvében járni! Pedig túl azon, hogy Gibson szabadalom a nyakmerevítő pálca, illetve hogy náluk találták fel a humbucker hangszedőket, a különleges kinézetű gitárok közül a leggyakrabban másoltak formái is hozzájuk kötődnek!

1958 elvileg jó év volt a cég számára, ekkora állt össze a tökéletes Les Paul receptje a hangszedőkkel és sunburst festéssel. Ezzel együtt a végeredmény egy régimódi hangszer volt, mely elavultnak tűnhetett a konkurens cégek kínálatához képest, a cég elnöke, Ted McCarty ezért papírra vetett pár futurisztikus formát is, hogy a piacnak ezt a szeletét is ki tudják szolgálni.

1958 Gibson Flying V guitar. Vintage goodness Made in the USA of Korina musical tone wood. 1959 Gibson Explorer and Moderne EVH

A fejlesztés még '57-ben kezdődött, ekkor három új típust kísérleteztek ki a Kalamazoo-i gyárban. A leglátványosabb a beszédes nevű Flying V volt. Az ember beleláthat szuperszónikus vadászgépet, űrhajót, de az biztos, hogy rendhagyó forma. Ma is az, milyen lehetett '58-ban?!

Néhány zenész - például a fentebb látható Albert King - ugyan hamar megszerette a fura kinézetű hangszert, de az eladások nem mentek, így '63-ban abbahagyták a gyártását. Nyugodtan kijelenthetjük, hogy azért volt sikertelen, mert ekkor még nem volt "feltalálva" az a zene, amihez igazán illett: a hard rock és a heavy metál!

Gibson Flying V Classic White (2015-05-04 07.49.33 by Monika Fischer Flickr).jpgBy Monika Fischer - ASH_2015_FlyingV01, CC BY-SA 2.0, Link

A típust '67-ben feltámasztották, más faanyaggal (korina helyett mahagóni), másfajta híddal, nagyobb fedlappal, de a formát mások is átvették, így a V alak az általános "gitáresztétika" részévé vált.

 

Volt aki hűbb maradt az erdetihez, mások tovább és tovább ragozták, mindenesetre egy ilyen hangszerrel ma is feltűnést lehet kelteni.

Gibson explorer.jpgBy Ozone Ferd from Dallas, USA - Gibson Explorer, CC BY 2.0, Link

Míg a Flying V kinézete akár praktikus szempontokkal is indokolható volt (balkezesek is játszhattak rajta, illetve oda lehetett támasztani a falhoz és stabilan megállt;), a Futura nevű modell alakja teljesen absztrakt volt. Ebből csak pár bemutató példány épült, majd '58-ban kicsit módosítva már Explorer néven mutatták be.

7 komment

Címkék: zene gitár youtube blues technikatörténet hangszerek gibson

Gibson Les Paul - a világ legsikeresebb sikertelen hangszere, harmadik rész

2018.02.08. 07:00 :: Hamster

Előző rész: a Fekete Szépség és az olcsó modellek

A világ egyik leghíresebb gitárjáról szóló sorozatban a Goldtoptól eljutottunk a Customig, de a leghíresebb változat még csak most következik!

A "Burst", a gitárok Szent Grálja

1957 végére már együtt volt minden, ami a Les Paul model jó hangzásához kellett: a megfelelő anyagok, a nyak és a test által bezárt szög, a megfelelő húrláb, és persze a PAF hangszedők. Az 1958-as idény újítása tulajdonképpen kozmetikai volt: a Standard néven elhíresült változat egyszínű festés helyett sunburst fényezést kapott, amit itt egy utánépített példányon láthatunk:

Gibson Custom 50th Anniversary 1959 Les Paul Standard (body) edited.jpgBy Gibson Custom 50th Anniversary 1959 Les Paul Standard (body).jpg: Ethan Prater derived work: Clusternote - This file was derived from  Gibson Custom 50th Anniversary 1959 Les Paul Standard (body).jpg: , CC BY-SA 4.0, Link

Az áttetsző fényezés alatt láthatóvá vált a fa mintázata, ami a hegedűkhöz hasonlóvá tette a hangszert; a fa kinézetére ekkor még nem figyeltek annyira, mint manapság, ezért nem egyformán látványosak a "lángok", sőt: az első néhány sunburst Les Paul fedlapja még nem két, hanem három darabból állt! A hangszer jól szólt, remekül nézett ki, és a fejlesztése se állt le: a nyakak egyre vékonyabbak, ezáltal könnyebben játszhatóak lettek. Csak annyi baj volt, hogy ez a vásárlókat nem érdekelte: 1958 és 1960 közt összesen 1700-valahány "burstöt" készítettek, majd a sikertelenség miatt befejezték a gyártást. Bizony, a ma is egyik leggyakrabban látható (és legtöbbet másolt) rock hangszert sikertelensége miatt kukázták!

Azonban míg a Gibson a ma SG néven ismert modellel próbálta meghódítani a piacot, a zenészek lassan felfedezték maguknak a Les Paulokat, és így a Standardeket. Különösen Angliában lett a blues és rock harcosainak választott fegyvere: az első sztár, akit ilyen gitárral lehetett látni, Keith Richards volt, az első igazán ikonikus burst játékos pedig...

... Eric Clapton, aki John Mayallhoz való csatlakozásakor vásárolt egy szintén '59-es évjáratú (bár sokan '60-asnak hiszik) burstöt. A "fehér blues" és blues-alapú rock elkezdett összeforrni a hangszerrel: Jeff Becknek is volt, Paul Kosoffnak is volt, ...

... és a Bluesbreakersbe Eric Clapton helyére beugró, majd Fleetwood Mac néven saját bandát alapító fiatal gitárosnak, Peter Greennek is volt. Érdemes megjegyezni, hogy Les Paul eredetileg egy csilingelően tiszta hangú hangszert akart magának, ez a sok fiatal pedig általában torzítva használta a sajátját. A másik furcsaság, hogy a használt sunburstök a hatvanas években pár száz dollárért cseréltek gazdát, manapság viszont több százezret is megérnek, sokszor még akkor is, ha sose használta őket híres zenész. Emiatt aztán nagy részüket nem is használják: széfekben, múzeumokban állnak, tulajdonosaik sokszor befektetési céllal vásárolják meg őket, mert az áruk évről-évre magasabb lesz.

Persze egy idő után a Gibson is észrevette a Les Paul kései sikerét, és 1968-ban újra gyártásba vette, de ezek a hangszerek már nem hozták ugyanazt a minőséget. Sőt, a cég 1969-es tulajdonosváltása után a gitárok készítési módján is változtattak: a nyak több darabból állt, akárcsak a test, új modellek jöttek ki, új hangszedőkkel kísérleteztek. Persze ízlés és sznobság kérdése, hogy vajon tényleg rosszabb lett-e a végeredmény, vagy az 1958-59-60-as modelleket csak eszmei értékük emeli a többiek fölé, mert az biztos, hogy én egy 1970-es Standardet se dobnék ki, ha hozzámvágnák :) Manapság egyébként megvásárolhatók az eredeti három modellév utánépítései, illetve aktuális gyártású burstök is, számos különböző kivitelben: ami régen "a" burstöt jelentette, az ma cherry burst esetleg tomato soup burst, de van tobacco burst, lemon burst, honey burst, és még vagy egy tucat másik is.

Néhány híres Burst

Az imént említett okból kifolyólag nincs olyan, hogy "olcsó eredeti '58/59/60-as Burst", de van néhány, amelyik gazdája okán kiemelkedik a többi közül:

Az egyik ilyen Bernie Marsden "The Beast" becenevű '59-ese, amit '74-ben vásárolt valakitől, aki egy koncerten odajött hozzá. Ez elsőre furán hangzik, de több hasonló történet ismeretes, Jimmy Page-re például Joe Walsh "erőltette" rá az "egyes számú" Les Paulját 1969-ben. Az angol hangszerboltok nem lehetnek túlságosan büszkék az akkori marketingtevékenységükre :)

17 komment · 1 trackback

Címkék: zene gitár rock blues technikatörténet eric clapton gibson gary moore les paul peter green

Gibson Les Paul - a világ legsikeresebb sikertelen hangszere, második rész

2017.12.14. 07:00 :: Hamster

Előző rész: egy ikon születése

A Gibson első tömörtestű gitárja aranyszínű volt, mert Les Paul azt gondolta, egy elegáns hangszer nézzen is ki elegánsan. Második színként arra gondolt, készítsenek egy olyat, ami jól megy a szmokingjához...

Custom - a "Fekete Szépség"

A változtatások látványosak voltak: a feketére fényezett mahagóni testről hiányzott a juhar fedőlap, a nyak berakásai trapéz helyett négyszög alakúak lettek, a fogólap rózsa- helyett ébenfából készült, a fejre a Super 400-on látható "tört rombusz" alakzat került, a nyaki hangszedő a P-90 egy továbbfejlesztése lett, és ezen a modellen jelent meg a Ted McCarthy által tervezett ABR-1 híd is a Les Paul családban:

1954 Les Paul

Az 1954-ben piacra dobott új változat a Custom, azaz "megrendelésre, méretre készült" névvel is az exkluzivitás érzetét akarta kelteni, pedig ezek a hangszerek sorozatban készültek a kalamazooi gyárban. Becenévből sem volt hiány: sokan Black Beauty-nak hívták, a reklámokban pedig "bundtalan csodaként" (Fretless Wonder) emlegették, pedig voltak érintői, csak nagyon alacsonyak.

A névadó természetesen tévéműsorában is szerepeltette az új hangszert, mely valóban elegánsan nézett ki - és valószínűleg jobb is volt, mint a kezdeti Goldtopok. Természetesen a fejlődés nem állt meg itt: 1957-ben ezen a modellen is megjelent a Seth Lover által tervezett PAF hangszedő. Sőt, egy idő után rögtön hármat is tettek rá belőlük:

Embed from Getty Images

A Customöket eredeti formájukban 1960-ig gyártották, majd néhány évvel később feltámasztották, immár nem csak fekete színben; az eredeti recepthez más téren is hozzányúltak, tehát egy kései Customön már lehet, hogy van juhar fedlap, és a fogólap se feltétlenül ében. Az 1974-es (20. évfordulós) évjárat krémszínű változatának egy példánya különösen elhíresült Randy Rhoads  kezei közt:

... de Ozzy régi-új "pót-Randy-je" (én kérek elnézést), Zakk Wylde is ilyenen nyomult sokáig, látványos festésekkel (és aktív pickupokkal) felturbózva a régi klasszikust.

Olcsó - értsd: "olcsó" - Les Paulok: a Junior és a Special

A Goldtop és a Custom felső középkategóriás hangszerek voltak, de a Gibson a vékonyabb pénztárcájú gitárosokat is meg akarta szólítani. Az elgondolás az volt, hogy nem a minőségből adnak le, csak a sallangokat dobják el: trapéz helyett egyszerű pötty berakások a nyakon, a binding (peremdíszítés) elhagyva, domborított juhar tető elhagyva, ezenkívül csak egy hangszedőt szereltek rá. Ez lett az 1954-ben bemutatott Les Paul Junior:

Gibson Les Paul Junior

A nevezéktant kicsit megkavarva létezett egy Les Paul TV Model nevű változat is; ez alapvetően egy Junior volt, sárgásan áttetsző fényezéssel, ami állítólag jól nézett ki az akkori tévék fekete-fehér képernyőin (a konkurens Fendernek is volt hasonló színű Telecasterje ugyanezen okból kifolyólag):

Embed from Getty Images

Manapság talán a Green Day-es Billie Joe Armstrongot lehet a legtöbbet Juniorral látni - és hogy nem gyerekeknek szánt játékszerekről volt szó eredetileg sem, azt jól mutatja, hogy Gary Moore a nyolcvanas évek közepéig előszeretettel nyúzott egy ilyet a koncertjein:

8 komment

Címkék: zene gitár youtube john lennon popkultúra ozzy osbourne technikatörténet hangszerek gibson gary moore les paul

Ért itt valaki a távbeszélőhálózatok aknafedeleihez?

2017.07.13. 07:00 :: Hamster

Gyerekkoromban (ez leginkább a nyolcvanas éveket jelenti) imádtam a csatornafedeleket, szerelvénydobozokat nézegetni: a rozzant bérházakkal szegélyezett öreg utcákban csak úgy hemzsegtek a "Magyar Királyi", illetve "Székesfővárosi" feliratok, vicces ellentétben állva az akkoriban amúgy uralkodó vörös csillagokkal és állami vállalatokkal. Valahol a neten olvastam, hogy az ötvenes években "mindenütt lecsiszolták az ilyen feliratokat" - ez vagy nem igaz ebben a formában, legalábbis Budapestre, vagy a hatvanas években visszavésték-domborították őket, mert nem kevés ilyennel találkozni még most is :)

A múlt ilyen emlékeivel azóta nem nagyon foglalkoztam, aztán egyszer mégiscsak meg kellett állnom, amikor ismerős aknafedőt pillantottam meg - ez ugyanis Pozsonyban történt:

img_8508.JPG

Itt tényleg nem volt felirat (lecsiszolták? eleve nem is volt rajta?), viszont nagyon úgy nézett ki, mintha a Budapesten is még számos helyen látható fedőnek lenne a rokona:

4 komment · 1 trackback

Címkék: kérdés pozsony technikatörténet

Gibson Les Paul - a világ legsikeresebb sikertelen hangszere, első rész

2017.06.07. 07:00 :: Hamster

Vannak tárgyak, melyek rég túlléptek valós használati értékükön, és önmagukban is értelmezhető jelenséggé váltak. Aki nem rajong az autókért, az is tudja, mi az a Ferrari; aki nem foglalkozik repüléstörténettel, az is tudja, hogy néz ki egy zeppelin - és aki nem rajong a rockzenéért, az is látott már Gibson Les Pault:

Viszont onnan, hogy 1952-ben eladták az első Gibson Les Paul Modelt, korántsem vezetett egyenes út odáig, hogy manapság nem sok olyan zenészt találni, aki életében legalább egyszer ne játszott volna ilyen gitáron. Az elkövetkezőkben erről a hosszú és kanyargós útról szeretnék mesélni, leszögezve, hogy az írást (sajnos) nem támogatta sem a Gibson Inc, sem a márka hazai forgalmazói. Ja, és bár néha szerepelni fognak olyan szavak a szövegben, hogy húrláb meg hangszedő, igyekezni fogok nem túlszakmaiaskodni a mesét :)

Az ötvenes évek eleje: egy új kor hajnala

A negyvenes-ötvenes évek fordulója egészen érdekes lehetett az amerikai gitárosoknak: szemtanúi lehettek annak, ahogy az üreges testű gitárokat leváltják a tömör testűek (szüleink szójárásával: "lapgitárok"). A modern elektromos erősítés hajnalán még előbbiek voltak előnyben, mivel alapból erősebben szóltak - viszont hajlamosak voltak a gerjedésre, nem kivánt rezgések, felhangok produkálására. A hangszedők fejlődésével aztán a negyvenes évek végére elérkezett az ideje annak, hogy ezeket a mellékhatásokat kiiktassák.

Bár az első tömör testű gitárokat már korábban elkészítették, a forradalom élén a Fender állt: a cég Broadcaster, majd Telecaster néven sorozatgyártott hathúrosai úgy letarolták a piacot, hogy a nagy múltú Gibson vezetői már a megélhetésüket kezdték félteni. Pedig néhány évvel korábban egy kísérletező kedvű zenész, bizonyos Lester William Polsfuss megpróbálta rábeszélni őket egy hasonló gitár kifejlesztésére, de ők elégedettek voltak akkori modelljeikkel, melyek egyébként valóban meglehetősen sikeresek voltak. Az ES-175-öst például 1949-ben mutatták be, és máig gyártják:

Gibson ES 175 - Vintage

A Gibsonnál alószínűleg azt gondolták, hogy a Fender csavarozott nyakú hangszerei rosszabb minőségűek, mint az ő ragasztott nyakúik, így senkinek nem fognak kelleni...  aztán be kellett látniuk, hogy tévedtek.

Az első Gibson Les Paul, a "Goldtop"

A közvélekedéssel ellentétben az ellencsapásnak szánt gitárt nem a már említett Lester Polfuss - művésznevén Les Paul - tervezte, hanem a cég saját csapata, Ted McCarty vezetésével. Les ugyan kísérletezett tömör testű gitárokkal, de ez alatt azt kell érteni, hogy előbb egy darab sínt, később pedig egy tömör fagerendát használt. Utóbbira alul-felül egy hagyományos gitár darabjait szerelte, hogy a fura jószág hangszernek nézzen ki:

A Gibsonnál konzervatívabban álltak a dologhoz: ők találták ki a test anyagát (Les juhart szeretett volna, de állítólag túl nehéz lett volna, ha az egész abból van) és alakját (Les lapos testet gondolt, a Gibsonnál viszont rábeszélték a domborúra). A zenész annyit kért, hogy a hangszer látványos legyen; nemsokára egy majdnem kész hangszert kapott az exkluzív szerződés mellé. Több helyen olvasni, hogy mire ő a képbe került, már előrehaladott stádiumban volt a "Ranger" névre hallgató projekt - ha a kísérletező kedvű zenész nem bólint rá az együttműködésre, lehet, hogy ma ezen a néven ismernénk ezt a gitárt! Ez persze csak üres találgatás, hiszen rábólintott az ajánlatra, és 1952-ben megjelent a piacon a Gibson "Les Paul model" első generációja:

Les a feleségével, Mary Forddal bohóckodik ezen a videón valamikor az ötvenes években - a páros minden nap többször (!) megjelent az amerikai képernyőkön, hatalmas publicitást hozva a hangszernek. Egyébként látszik, hogy a gitárok meg vannak bütykölve, pontosabban nem teljesen egyeznek meg a széria gyártmánnyal -  Les később se hagyta abba a kísérletezést, mindig átalakított rajtuk valamit. Ami nem vehető ki a fekete-fehér felmen, az az, ...

31 komment · 1 trackback

Címkék: zene gitár youtube popkultúra technikatörténet hangszerek gibson les paul

"A" vízibusz

2017.05.24. 07:00 :: Hamster

Bár gyerekkoromban eléggé odavoltam érte, felnőttként szem elől tévesztettem a budapesti személyhajózást. Mindenféle fura kinézetű új hajók jöttek, a BKV "héttörpéi" új neveket kaptak, szóval mintha minden megváltozott volna. Csak néhány éve vettem észre, hogy régi kedvenceim, a váci alumínium vízibuszok még mindig járnak:

img_2644.JPG

Ezeket anno nagyon bírtam: a BKV 200-as Ikarusokra hajazó átkelőihez képest karcsúak, áramvonalasak voltak, és mintha jobban is mentek volna. Aztán persze lehet, hogy utóbbit csak beképzeltük magunknak tesómmal, hiszen előbbiekkel jellemzően csak a Jászai Mari tér - Margit-sziget távot tettük meg, míg utóbbiakkal hosszában is közlekedtünk a Dunán.

fortepan_51024.jpg

A váci hajógyár az Alumínium és Horganyfeldolgozó Vállalatból alakult az ötvenes években. Ladikokat gyártottak, oldalkocsikat a Pannonia motorokhoz - na meg '56-tól ezeket a szépséges vízibuszokat. Az alumínium használata újdonságnak számított, és bár volt némi bizonytalanság a képletben, a gyártmányaik beváltak, még külföldre is eljutottak. A képen egy 301-es sorozatú vízibuszt látunk, "bogárhátú" vezetőfülkével, végig fedett fedélzettel, Ikarusos panorámaablakokkal.

A Hévíz hajó Balatonföldvár kikötőjében 2010-benBy VargaA - A feltöltő saját munkája, CC BY-SA 3.0, Link

Néhány példányban még tengeriesített változat is épült a hazai víziközlekedés új büszkeségeiből, magasabb oldalfallal, nyitott hátsó tetőterasszal. 1960 körül ennél közelebb kevesen juthattak a tengeri jachtok hangulatához az országban...

img_2653.JPG

A 301-est 1960-tól követte a kissé módosított 3011-es sorozat, nyitott (bár azóta sok példányon zárrtá alakított) hátsó fedélzettel, panorámaablakok nélkül. Ezek szerintem még ma is legszebb hajók közé tartoznak kategóriájukban, ...

5 komment

Címkék: énblog budapest videó képek duna hajó technikatörténet