Tudnivalók

Egy Földön ragadt humanoid űrlény benyomásai az őt körülvevő világról, különös tekintettel Budapestre, a villamosokra, vonatokra, repülőgépekre, zenékre. Meg minden másra.
 
Ha tetszenek a bejegyzések, ajánld a blogot/bejegyzést ismerőseidnek - ha csak egy-egy képet mutatnál meg másoknak belőlük, akkor is kérlek, írd oda mellé a készítő nevét, és hogy hol találtad (mondjuk link formájában)! Köszönöm! (A tartalmak publikálása, pláne kereskedelmi célú felhasználása értelemszerűen a készítő(k) engedélyéhez van kötve)
 
A kommentek tartalma nem feltétlenül egyezik meg a blog írójának véleményével. Sőt, néha még a bejegyzéseké sem ;) A trollok/spam/túlzott offolás pedig ki lesz moderálva, ha úgy látom jónak.

  Gyorslinkek:
Hampage.hu frissítések
Énblog
Égitársaság

Naptár

december 2018
Hét Ked Sze Csü Pén Szo Vas
<<  < Archív
1 2
3 4 5 6 7 8 9
10 11 12 13 14 15 16
17 18 19 20 21 22 23
24 25 26 27 28 29 30
31

Ez megy most

Top 5

  1. Megtalált sínek: a Margit híd régi vágányainak darabjai a DunábanÉveket töltöttem Budapest elvesz(t)ett vágányainak felkutatásával, most azonban - kivételesen - megtalált sínekről fogok mesélni! Száraz időszakokban néha előfordul, hogy a Margit-sziget déli...
  2. Végállomás, leszállás!Ez itt a bevezető hűlt helye. Normál esetben nyakatekert módon kellene felvezetnem, hogy mi a bejegyzés témája, és miért az, ami, de most egyszerűen csak pár érdekes régi képet szeretnék mutatni Ab...
  3. Komárnótól Komáromig, avagy az erőd velünk van II.Előzmény: (Rév)Komárom, és az ő naponta kétszer látogatható erődje A komáromi erődrendszer a ma a szlovák oldalon levő Öreg- és Újvárból, a Vág torkolata körüli sáncokból és bástyákból, és három...
  4. A nürnbergi Colosseum és a Birodalmi Pártgyűlés TerületeAz ember nem mindig csak szép vagy kellemes dolgokat lát utazás közben, hanem néha zavarba ejtőeket is. Életem egyik legfurcsább koncertje volt a nürnbergi Rock im Park, melyen a zenekarok a Harmadik...
  5. Cégérek, táblák és neonok a hetvenes-nyolcvanas évek külvárosi utcáinJó régen nem csináltam már "régi képes" bejegyzést, de a minap valami mást keresve rámjött, hogy folytatást csináljak egy régi képmutogatós írásnak, melyben hirdetésekkel, neonreklámokkal...
  6. Mi az: huszonöt emeletes, és átsüt rajta a nap?Természetesen a nyolcvan méteres pécsi magasház, melynek szomorú érdekessége, hogy 1977-től csak 1990-ig laktak benne, azóta üresen áll: A hatvanas-hetvenes évek fordulóján a magyar városépítőket...
  7. Amikor az utcák keskenyebbek, a villamosok pedig tényleg öregek voltakMúltkor elmeséltem, hogyan kerültem kapcsolatba Tim Boric-kal, most ismét mutatnék néhányat a hetvenes évek második felében készített képeiből. Kezdjük Óbudán, mondjuk a Flórián téren! A...
  8. Kőbánya-Hizlaló: egyről a kettőreAki nem villamosmániás vagy kőbányai lakos, az valószínűleg még sose hallott arról, hogy létezik Budapesten egy "Kőbánya-Hizlaló" nevű vasútállomás. Pontosabban tulajdonképpen már nem létezik, mégis...
  9. Keleti kényelem, nyugati... pályaudvarra megy: MÁV "komfort kocsi"Gyerekkoromban tévéreklám hirdette a MÁV új szolgáltatását, a "Komfort" osztályt. Az akkor még nem retrónak számító faburkolatos közegben nénik és bácsik utaztak, luxusnak tűnő körülmények közt:...
  10. Tanmese a terepjáró villamosokról (dr. Németh Zoltán Ádám írása)NZA barátom ráérzett a műfajra, ami nem is annyira baj, mert a héten nem nagyon volt időm blogot írni :) Beavis and Butthead így kezdené: höhö, höhö... terepjáró villamos? Nos, a villamosvasúti...

Címkék

103 (7) 1233 (5) 125év (7) 2624 (13) 2806 (5) 41-es (7) 424 (8) abszurd (26) Ab van Donselaar (40) agyhúgykő (61) airway (96) álhír (5) állatkert (11) alpok (12) amiga (8) augusztus 20 (6) ausztria (83) autók (71) bach (5) balaton (29) basel (7) bbc (8) bécs (43) belgium (11) bengáli (19) berlin (148) berlini fal (20) bkv (46) blog (28) brno (8) budai vár (25) budaörs (38) budapest (740) budapesti pillanatok (41) buék (8) busz (74) búvár (8) c50 (10) c64 (14) caf (10) city lights (70) class 56 (7) commodore (17) csak egy kép (36) csak egy videó (249) csehország (30) csehszlovák (9) csörgő (8) cukiság (33) debrecen (25) demó (6) design (5) díszkivilágítás (31) divat (6) doctor who (43) drezda (7) duna (31) életkép (22) életképek (31) életmód (6) elveszett (31) énblog (362) énzene (18) építészet (66) építkezés (21) épület (15) érdekesség (17) erfurt (7) esti városkép (8) ezres (6) fan fiction (13) favázas (11) feldolgozások (11) felhők (26) felső-szilézia (22) felső szilézia villamos (20) fényvillamos (14) ferihegy (30) film (11) firka (5) fogas (7) fogaskerekű (14) fogyasztói (24) fonódó (10) fotó (5) frankfurt am main (9) freddie mercury (6) füsti (6) gary moore (31) geek (7) Geoffrey Tribe (16) gépsárkány (59) gibson (9) gitár (34) gmap (12) gmunden (5) goldtimer (6) gondolatok (10) gőzmozdony (23) gyermekvasút (24) haditechnika (12) hajó (40) hampage (293) hamster (5) hangszerek (11) hármashatárhegy (5) havazás (5) helikopter (11) hév (26) híd (29) (28) hogylehetne (7) hogyvolt (7) house (6) hülyeség (7) humor (117) idegenforgalom (21) ikarus (27) il 14 (9) ipari létesítmények (5) írás (15) it (9) jegyek (5) joe satriani (5) kalef (11) karácsony (9) karikatúra (5) kassa (7) kazetta (6) kecskemét 2010 (6) kelet-berlin (5) kép (6) képek (752) képregény (94) kérdés (7) kirándulás (11) kisföldalatti (11) kiskörút (5) kisvasút (43) ki vagy doki (14) klasszikus zene (5) köd (20) köln (33) kölni dóm (5) közlekedés (332) kritika (72) kulfoldi szemmel (66) lánchíd (7) lanovka (6) last ninja (6) látnivaló (11) lengyelország (37) les paul (6) lhbs (25) linz (5) lipcse (12) li 2 (20) ludmilla (14) m4 (15) maci (6) mackó (6) magas tátra (6) magyarország (7) margit híd (9) már nincs (6) mátyás-templom (6) máv (35) medve (7) metál (9) metró (41) miskolc (24) mittudoménmi (9) mk48 (5) MOD (7) morál (11) morgás (125) mozdonyok (14) mozi (6) mtp (7) muki (10) münchen (25) műrepülés (8) múzeum (46) nagypolszki (6) németország (295) neon (5) nerd (7) nincsmár (9) nohab (43) nosztalgia (210) nosztalgiabusz (21) nosztalgiavillamos (65) nürnberg (20) nyíregyháza (6) nyolcvanas évek (13) nyugat-berlin (6) NZA (8) olaszország (26) oldtimer (78) orgona (5) orkvadászok (11) ostrava (6) osztyapenkó (5) otthoni turista (36) ozzy osbourne (5) pályahiba (6) pályaudvar (26) panoráma (108) paródia (5) pécs (12) Peter Haseldine (11) point n click turista (8) pop (15) popkultúra (116) pozitívum (12) pozsony (24) prága (11) programajánló (26) púpos (13) queen (13) r.i.p. (12) rádió (5) rajz (5) redbull air race (8) rejtvény (10) reklám (21) relax (12) repülés (124) repülőgép (41) repülőgépek (70) repülőnap (34) repülőtér (17) retró (31) rock (70) rocktörténet (5) róma (15) s-bahn (12) semmering (9) SNL (15) sorozatok (15) soundcloud (12) stuttgart (6) svájc (26) szabadság híd (11) szeged (30) szergej (20) szlovákia (68) sztrájk (21) szünetjelzés helyett (192) társadalom (5) tatra (13) taurus (7) technika (50) technikatörténet (40) tehervonatok (10) tél (13) templom (12) természet (6) tévéműsor (27) thin lizzy (8) Tim Boric (14) tömegközlekedés (336) történelem (29) totalcar (5) trabant (5) trainspotting (58) trolibusz (49) turizmus (19) tűzvonalban (15) tűzvonalban saját (8) tv (87) überzenészek (17) utazás (292) utcakép (156) uv (35) vár (11) várnegyed (8) város (380) városkép (86) városliget (8) vasút (410) vélemény (12) vicinális (13) vidám park (5) videó (694) villamos (616) vlog (7) vonat (5) wachau (5) wuppertal (7) würzburg (5) xi.ker (30) youtube (252) zene (182) zlin (13) zürich (13) Címkefelhő

Szünetjelzésként egy kis szintetizátorzümmögés

2018.12.09. 12:04 :: Hamster

Valószínűleg vannak páran, akik az elmúlt napok nosztalgiavillamos-özöne kapcsán ismerték meg a blogot. Ők most biztos el fognak csodálkozni, hogy mi ez, a régebbi olvasók viszont tudják, hogy időnként rámjön a számítógépes zenélhetnék, mint most:

Ezúttal a zeneszerkesztő step sequencer funkcióját akartam kipróbálni, mivel az ismertlen volt előttem. A negyedhangoktól összetettebb dolgok felé nem mertem elkalandozni, de így is tanulságos volt.

A blog nemsokára folytatódik, valami szokásos (vagy szokatlan) síndöcögénnyel :)

Szólj hozzá!

Címkék: énblog zene soundcloud énzene

Egy kis Bohém rapszódia

2018.11.11. 07:00 :: Hamster

A hazai bemutató napján megnéztem a Freddie Mercury/Queen-filmet, és még egy héttel később se tudom, hogy velem van-e baj, hogy nem idegesített annyira, mint a kezdeti hírek és kritikák alapján gondoltam, hogy idegesíteni fog :)

Szögezzük le, hogy nagyon mellélőni nem tudott a film, hiszen a zenéje miatt mindenképp lett volna mit élveznem rajta - mondhatni alapnak adott volt a valaha létezett legjobb soundtrack. A kérdés inkább az volt, hogy szükség volt-e erre a filmre, illetve hogy mit akarnak mondani vele. Az első válaszom az, hogy szerintem nem, de azért persze Freddie megérdemelt ennyit, a második pedig az, hogy mondanivaló nem sok volt benne azon túl, hogy néha a gazdag és sikeres emberek is rosszul érzik magukat. Maradt tehát az, hogy puszta szórakoztatásról van szó - ezen a téren viszont elég jól teljesített a film.

Persze a valósághoz nem sok köze van, inkább egy népmesét látunk, amelyben a szereplők valós emberek neveit viselik. Freddie ugyanis nem így találkozott a többiekkel, nem így találkozott élete szerelmével (az megvan, hogy előtte Brian is randevúzott Mary Austinnel?), nem így váltak meg a menedzserüktől, nem akkor növesztett bajuszt, amikor a filmben látjuk, nem így vált meg a személyi menedzserétől, nem így találkozott utolsó élettársával, nem évekkel a Live Aid előtt játszottak utoljára együtt, és nem akkor tudta meg, hogy AIDS-es, amikor a filmben. Mondhatni fogtak valós dolgokat, és beledobták őket egy turmixgépbe egy csomó regényírói fordulattal. Hiteles? Nem. Szórakoztató? Meglepően az.

Egyébként érdekes, hogy bizonyos dolgokban mennyire a hitelességre törekedtek, pár pillanattal később pedig mennyire elengedik a valóságot. Például Brian egy időben a saját építésű gitárja mellett egy Les Paulon is játszott koncerteken, ahogy azt látjuk is, aztán mégis felcsendül a "Fat bottomed girls" évekkel korábban, mint hogy a valóságban megírták. Vagy perceket töltenek azzal, hogy hogyan keletkezett a "We will rock you", de az ott látható Freddie akkor még nem is úgy nézett ki (hosszú haja volt, bajsza pedig még nem). A legfurcsább azonban természetesen az, hogy a történet szerint évekkel korábban megtudja, hogy halálos beteg, csak hogy drámaibb legyen a film befejezése. Ugyanakkor persze megértem, hogy a minden szempontból kiemelkedő Live Aiddel fejeződik be a mozi, és nem azzal, hogy a főszereplő négy éven keresztül haldoklik...

11 komment

Címkék: zene kritika film mozi rock popkultúra queen

Mielőtt slágerré váltak volna...

2018.10.30. 07:00 :: Hamster

Többször írtam már arról, hogy imádok a youtube-on híres számok kezdeti verzióira, demóira rákeresni. Nem is tudom hirtelen, melyik esetet szeretem jobban: amikor a dal embrionális változata alig hasonlít a végeredményre, vagy amikor valami teljesen hasonlót hallhatunk, apró különbségekkel...

Ez itt például Michael Jackson "Beat it"-jének az énekdemója. A vokálok gyakorlatilag már össze vannak rakva, de mégis eléggé más a hatásuk Steve Lukather gitártémái nélkül (Eddie van Halen "csak" a szólót játszotta fel). Jackson zenéje általában nem az én világom, de hogy énekelni tudott, és a harmóniákhoz is értett, az biztos.

És ugorjunk át a zenei paletta átellenes sarkára egy kis Motörheadre! Ez a verzió ugyanazzal a zajos, "dirty" hangzással bír, mint az ikonikus metálsláger (és biztos van is, akinek jobban tetszik annál), de valahogy hiányzik belőle az a sodró lendület, ami a híressé vált változatot jellemzi.

Ugyanez a gondom az AC/DC-féle "Heatseeker" ezen változatával. Hiába, a tempóválasztás feljavíthat, de el is ronthat egy számot - szerencsére ezt Angusék is tudták, és még dolgoztak rajta egy kicsit. Egyébként a szám imént belinkelt klipje volt az első vizuális élményem a zenekarról a nyolcvanas évek végefelé (talán a Sky Channelen) - teljesen kivoltam tőlük :)

És hogy ne veszítsem el teljesen azokat, akik a kevésbé kőevő zenéket szeretik :) itt egy Prince szám, amit nem így ismertünk meg...

4 komment

Címkék: zene pop youtube rock motörhead queen demó

R.I.P Ben Daglish

2018.10.04. 07:00 :: Hamster

1 komment

Címkék: zene c64 last ninja r.i.p.

Überzenészek: Bob Daisley

2018.05.09. 07:00 :: Hamster

Most egy olyan zenészről szeretnék írni, aki sokkal többet tett hozzá az egyetemes rocktörténelemhez, mint a hangszeréből származó hangok. Pontosabban nem is annyira írni szeretnék róla, mint inkább bemutatni pár számomra kedves számot, melyeken kedvenc zenészeimmel együtt játszik :)

Bob Daisley 1950-ben született Sydney-ben, de híres zenésszé a hetvenes évek Angliájában vált. Játszott blues együttesekben és Mungo Jerry mellett, majd '77-ben a Rainbow tagja lett.

A '78-ban kiadott Long Live Rock'n'Roll-on csak néhány számban játszott, majd turnéra ment velük, de a következő nagylemeznél a Deep Purple-ös Roger Gloverre "cserélték".

Szerencsére nem csüggedt: ekkoriban ismerkedett össze Ozzy Osbourne-nal, aki épp otthagyta a Black Sabbathot, és új bandát próbált összehozni. Rögtön jelentkezett is. Az együttes neve eredetileg Blizzard of Ozz lett volna, de a végén valahogy mégis Ozzy neve alatt futott a projekt, a nevet pedig a lemez kapta meg. És nem ez volt az egyetlen kellemetlen meglepetés: Daisley a számok írásában is részt vett, illetve a szövegeket is nagyrészt ő írta, de ez a royaltin nem látszott, ráadásul a második albumon, a Diary of a Madmanen eredetileg fel se tüntették, hogy játszott.

Ennek ellenére a következő lemezre (Bark at the Moon) visszatért szerzőként és zenészként is, az arra következőn (Ultimate Sin) viszont csak szerzőként van feltüntetve, a basszusgitárt más kezelte. Érdekes, hogy közben pereskedett is az első két lemez részleges szerzői jogaiért, amit meg is nyert, de ez nem hatott ki Ozzy-val való munkakapcsolatára, így ő játszotta fel a következő két lemez (No Rest for the Wicked és No More Tears) basszusát, bár utóbbira nem írt se szöveget, se dalt, sőt: a lemezborítón és promóciós anyagokon Mike Inez szerepelt helyette.

Ozzy-val való kapcsolata végül egy újabb perrel végződött, mely után az első két lemez basszus és dobsávjait újravették Daisley és a dobos Lee Kerslake helyett Robert Trujillóval és Mike Bordinnal :(

Egyébként két Ozzy-lemez közt se unatkozott: először az újjáalakított Uriah Heep tagja volt, majd összehaverkodott Gary Moore-ral, akinek ezután több lemezén és turnéján is besegített.

2 komment

Címkék: zene youtube rock rainbow ozzy osbourne gary moore malmsteen überzenészek

Commodore days: "cracktro" - reloaded

2018.04.02. 07:00 :: Hamster

Tíz éve írtam egy bejegyzést a C64-es játékok elé akasztott zenés-grafikás névjegyekről, a cracktrókról, most viszont azt kellett látnom, hogy az abba beágyazott videók mind eltűntek. Újra megkeresni őket elég reménytelen lenne, úgyhogy inkább az alábbi egyórás válogatással pótolnám őket. Jó pár ismerős van közte, gondolom nem csak nekem:

A kedvenc zenéimtől indul, aki az egészet látni-hallani akarja, az tekerjen vissza az elejére. Egyébként eredetileg valami komolyabb bejegyzést terveztem mára, de aztán rájöttem, hogy ünnepnap van, biztos mindenki nyaralni ment, minek erőltessem meg magam, úgyhogy maradt a laza nosztalgiázás :)

4 komment

Címkék: zene youtube retró commodore nosztalgia c64

Explorer és Flying V: még két "sikertelen" hangszer

2018.03.29. 07:00 :: Hamster

Előzmények: Gibson Les Paul - a világ legsikeresebb sikertelen hangszere

A Gibson manapság azzal került címlapra, hogy csődközelben jár, és persze a nagyérdemű közönség rögtön tudja is az okát, hogy miért: mert nem fejlesztettek eleget, leragadtak a régi időkben. Legalábbis a gitárosok egyik része ezt mondja, a másik meg azért haragszik a cégre, mert súlykönnyített testekkel, önmagát behangoló kulcsokkal és hasonló fejlesztésekkel "szentségtelenítette meg" a klasszikus típusokat. Hiába, nem egyszerű a vevők kedvében járni! Pedig túl azon, hogy Gibson szabadalom a nyakmerevítő pálca, illetve hogy náluk találták fel a humbucker hangszedőket, a különleges kinézetű gitárok közül a leggyakrabban másoltak formái is hozzájuk kötődnek!

1958 elvileg jó év volt a cég számára, ekkora állt össze a tökéletes Les Paul receptje a hangszedőkkel és sunburst festéssel. Ezzel együtt a végeredmény egy régimódi hangszer volt, mely elavultnak tűnhetett a konkurens cégek kínálatához képest, a cég elnöke, Ted McCarty ezért papírra vetett pár futurisztikus formát is, hogy a piacnak ezt a szeletét is ki tudják szolgálni.

1958 Gibson Flying V guitar. Vintage goodness Made in the USA of Korina musical tone wood. 1959 Gibson Explorer and Moderne EVH

A fejlesztés még '57-ben kezdődött, ekkor három új típust kísérleteztek ki a Kalamazoo-i gyárban. A leglátványosabb a beszédes nevű Flying V volt. Az ember beleláthat szuperszónikus vadászgépet, űrhajót, de az biztos, hogy rendhagyó forma. Ma is az, milyen lehetett '58-ban?!

Néhány zenész - például a fentebb látható Albert King - ugyan hamar megszerette a fura kinézetű hangszert, de az eladások nem mentek, így '63-ban abbahagyták a gyártását. Nyugodtan kijelenthetjük, hogy azért volt sikertelen, mert ekkor még nem volt "feltalálva" az a zene, amihez igazán illett: a hard rock és a heavy metál!

Gibson Flying V Classic White (2015-05-04 07.49.33 by Monika Fischer Flickr).jpgBy Monika Fischer - ASH_2015_FlyingV01, CC BY-SA 2.0, Link

A típust '67-ben feltámasztották, más faanyaggal (korina helyett mahagóni), másfajta híddal, nagyobb fedlappal, de a formát mások is átvették, így a V alak az általános "gitáresztétika" részévé vált.

 

Volt aki hűbb maradt az erdetihez, mások tovább és tovább ragozták, mindenesetre egy ilyen hangszerrel ma is feltűnést lehet kelteni.

Gibson explorer.jpgBy Ozone Ferd from Dallas, USA - Gibson Explorer, CC BY 2.0, Link

Míg a Flying V kinézete akár praktikus szempontokkal is indokolható volt (balkezesek is játszhattak rajta, illetve oda lehetett támasztani a falhoz és stabilan megállt;), a Futura nevű modell alakja teljesen absztrakt volt. Ebből csak pár bemutató példány épült, majd '58-ban kicsit módosítva már Explorer néven mutatták be.

7 komment

Címkék: zene gitár youtube blues technikatörténet hangszerek gibson

Mielőtt slágerré váltak volna

2018.03.20. 19:00 :: Hamster

Ismét youtube-szöföltem egy sort: rákerestem valamire, aztán az ajánlott videók alatt ajánlott videók ajánlójaival folytattam, míg össze nem jött pár érdekes találat...

A kiindulási pont az volt, hogy valaki említette, hogy a Guns N' Roses "November Rain" című száma sokkal régebbi, mint a '92-es lemez, amin megjelent. És valóban, állítólag már '83-ban létezett az alapja, amit Axl folyamatosan csiszolgatott - zongorán. A fentebbi videón viszont gitárkísérettel hallhatjuk a későbbi slágert, amit naaaagyon utáltam, amikor aktuális volt :)

Az előzővel ellentétben a Fal című Roger Waters szólólemez Pink Floyd album dalainak demói ismerősek voltak számomra; a majdnem teljes lemeznyi anyagból a "Comfortably Numb" egy kezdeti verzióját emelném ki, részben azért, mert ez nem csak Waters száma, részben pedig azért, mert ez a kedvencem. Érdekes, hogy Waters részei mennyire túljátszottan hátborzongatóak; kimondottan jót tesz a darabnak, hogy felbukkan benne "normális hangként" David Gilmour.

A youtube-on fent van egy demó ezeknek a "normális részeknek" a kezdeményével - eredetileg ez a demó volt a dal alapja, ehhez tette hozzá a magáét (nem keveset) Waters. Érdekes, hogy két ennyire ellentétes figura ellentétes hangulatú részleteiből össze tudott egy ilyen hatásos szám jönni - állítólag voltak is nagy veszekedések, míg összehozták :) Örülök, hogy a youtube kidobta ezt a videót, különben lemaradtam volna róla!

Szintén nem tudtam arról, hogy a Waters nélküli Floyd legnagyobb slágere a lemezen játszó egyik session zenész ötletén alapszik. Nem is kicsit, a hangulatot egyértelműen ez a lüktetés adja meg, bár a hátborzongatáshoz azért itt is dolgoztak rajta egy sort.

A Thin Lizzy hattyúdalának legjobban sikerült darabja a "Stone Cold Sweat", ennek a demóját is kidobta a youtube. Annyira nem különbözik a végleges verziótól, de kellett valami kemény a bejegyzésbe, mielőtt...

4 komment

Címkék: zene youtube rock pink floyd queen demó thin lizzy

Még néhány dal gyerekkorunkból (tinidiszkó, meg minden)

2018.03.05. 07:00 :: Hamster

A minap gyanútlanul álltam a megállóban, amikor hirtelen megjött a villamos... és ez elég apropó ahhoz, hogy megint dagonyázzak egyet a nyolcvanas évek popzenei poklában ;)

1987 egyfajta fordulópont volt az életemben popkultúrailag. A nyugati zenék és azok hangulata addig csak mérsékelten volt elérhető számunkra - talán a Petőfi Rádió "Reggeli csúcs" című műsora (más is emlékszik rá?) állt a legközelebb ahhoz, amit ma mindenütt hallhatunk. Ez azonban csak ízelítő volt a '87-ben már Pesten is fogható Danubius Rádióhoz képest, ahol a nap nagy részében olyan zenék mentek, amiket azelőtt úgy kellett összevadászni a kívánságműsorból. Különösen érdekes volt nyáron ebből a "fél-nyugati" hangulatból az NDK-ba átrándulni, majd onnan visszajőve rájönni, hogy annyira nem is rossz nálunk... Az év aztán a Sky Channel megjelenésével zárult, de erről már meséltem, nem is egyszer.

Ami furcsa, az az, hogy konkrétan nem sok emlékem van arról, pontosan milyen zenék szóltak nevezett rádióból, csak az maradt meg, hogy szóltak. Pontosabban két szám azért berágódott:

Az egyik a "Nothing's gonna stop me now" Samantha Foxtól. Ha a klipet is láttam volna hozzá, érteném, miért ragadt meg tizenkét éves énemben, de csak a zene miatt..?

A másik ez volt. Most már körülbelül 12 másodperce tudom, hogy az előadó Debbie Harry volt, akiről pedig már akkor is tudtam, hogy kicsoda, de fel azért nem ismertem a hangját. Még érdekesebb a szám szerzője: Chuck Lorre. Igen, az a Chuck Lorre, aki a Két és fél pasit (vagy mi a magyar címe) és a Big Bang Theory-t kitalálta. Tehetséges manus!

Na, erre a kettőre emlékeztem, de a most következő többi számot úgy kellett a netről kinéznem. Másnak is ilyen homályosak az emlékei erről az évről, már úgy értve, hogy zeneileg? Ennyire jellegtelenek voltak az akkori slágerek, mint például a fentebbi, vagy csak engem kötöttek le túlságosan más dolgok?

Oké, a Queen és Freddie Mercury már akkor is lenyűgözött (a Live Aidnek köszönhetően), de ez a feldolgozás inkább csak azért maradt meg, mert az előző számmal együtt szerepelt egy olyan kazettán, amit a korábban említett NDK-s kirándulás során n+1 alkalommal meghallgattunk az autóban. Nem rossz, de ő ennél jobbat is tudott.

Egy 1987 slágereiről szóló wikipedia oldalon ez volt az egyik első szám, ahol a címről azonnal beugrott a zene. Nem az én stílusom ez se, egy átlagos C64 játék aláfestése Wagner-opera hozzá képest - vagy csak sznob vagyok? :) Mindenesetre legalább emlékeztem rá.

A Jefferson Airplane Starship fentebbi slágere nem tudom, hogy a Danubiusban lement-e, de hogy az NDK-ban a csapból is ez folyt, az tuti! Máig érthetetlen, hogy a kötelező Erich Honecker-képek, a szpartakiádra ütemet lépve vonuló ifjak sora, a tranzit autópálya lehajtójánál totál náci stílusban üvöltöző rendőr, vagy éppen a vendéglátóhelyek magyar valósághoz képest is hihetetlen bunkó színvonala hogyan fért össze azzal, hogy mindenütt nyugati slágerek szóltak, a mozikban pedig a Beverly Hills-i zsaru ment, amit nálunk akkor még nem is mutattak be!

24 komment

Címkék: énblog zene rádió pop youtube retró popkultúra ndk nyolcvanas évek radio danubius

Russell Mulcahy: nem csak a Hegylakó

2018.02.28. 07:00 :: Hamster

Általános iskolás korunkban körbejárt a haverok közt egy fura akciófilm, amiben mindenféle őrültek karddal kaszabolják egymást, és akinek sikerül levágnia a másik fejét, abba belecsap a villám, sokszor. Én először csak azért néztem meg, mert részben a Queen csinálta a zenéjét, és bevallom, kellemesen csalódtam benne (ellentétben a Flash Gordonnal, amiben tényleg csak a zene volt - viszonylag - jó). Jól megcsinált, látványos ponyva volt, jól eltaláltan eltúlzott szereplőkkel, és bár az ilyesmire nem szoktam odafigyelni, a vágás, a kameramozgások, és az áttűnések kiemelten tetszettek. Sokszor olyan volt ez a mozi, mint egy videóklip - amiből akkor még nem láttunk olyan nagyon sokat, hiszen szinte csak a Zenebutikban adtak ilyesmit rendszeresen!

Sok évvel később (tudom, mindig így szoktak az ilyen bejegyzéseim kezdődni, de ez az igazság) tudtam meg, hogy ez azért volt így, mert a rendező Russell Mulcahy alapvetően videóklipek készítéséből élt, mielőtt filmre vitte a halhatatlan kardozókat. És nem is kispályásan csinálta ezt, például ő készítette az első videóklipet, ami a Music Television műsorán lement (és melynek a végén rövid időre Hans Zimmert is láthatjuk).

A szintén nagyon nyolcvanas évek "Bette Davis Eyes"-hoz is ő rendezte a klipet - és álljon itt cross-promotion jelleggel egy kiegészítés: ez a szám egyszer már szerepelt a blogban, a feldolgozások közt.

Jóval moziszerűbb volt a "Total Eclipse of the Heart" - igaz, a zene méltóságteljessége adta magát ehhez, és a jelek szerint Russell szeretett alkalmazkodni, tehát komoly számhoz komoly (de azért elég értelmetlen) klip, ...

... dilis ugribugri számhoz viszont dilis ugribugri (és ugyanúgy értelmetlen) videóklip járt :)

10 komment

Címkék: énblog zene film pop youtube popkultúra nyolcvanas évek hegylakó