Annak idején sok kockafejhez hasonlóan nekem is volt C64-es "zenekazettám": kismagnó vagy mikrofon a számítógépre dugott tévé hangszórója előtt (de azért nem túl közel), és sok ki/bekapcsolás, felvétel, leállítás, visszahallgatás, újrafelvétel után máris volt mit hallgatni a walkmanben. Nemrég jöttem rá, hogy az ilyen kazettáim többsége még mindig megvan - sikeresen rávettem viszont arra az egyre, amire 1991 nyarán németországi cserediákkodás közben egy rakat zenét rögzítettem a házigazda Amigájáról. Ráadásul ott nem mikrofonnal kispályázás volt, hanem egy kisebb hifitorony volt a számítógépre dugva, tehát tökéletes minőségben, - és természetesen sztereóban - szólt minden. Nemrég megpróbáltam visszaemlékezni, mi mindennek a zenéjét vettem fel, de csak néhány játék ugrott be.

A legmaradandóbb élményt (már úgy értve, azon túl, hogy az Amiga mennyivel szebb képet, mennyivel tisztábban szóló zenét adott, mint a C64-ünk, vagy az akkoriban beszerzett 286-os) a North&South című opusz adta. Maga a játék is jó volt, de a zenéje még mindig ott zümmög néha a fejemben.

A Test Drive első részét C64-en és PC-n is ismertem, a kettest viszont itt láttam először. Akkor nagyon menőnek tűnt ez az intro, bár a női hangon mindig röhögtünk - valószínűleg a fejlesztő cég titkárnőjét vagy a zeneszerző mamáját kérték meg, hogy próbáljon szexin beszélni, és így sikerült. Dö Djú'l, teesz' draááájv tuúúúú :)

Házigazdám a jelek szerint nagyon csípte az autós játékokat, mert annyit mutatott belőlük, hogy eléggé  összemosódtak. A Super Cars II volt az egyik, az majdnem biztos. A furcsa az, hogy határozottan rémlik a Crazy Cars III. zenéje is, pedig arról a neten mindenütt azt írják, hogy legalább egy évvel később jött ki. Létezik, hogy esetleg valami demót már láthattam belőle korábban is? Csak mert az intró, ami alatt a zene a belinkelt videón szól, egyátalán nem tűnik ismerősnek, csak a zene, meg a játék. Persze lehet, hogy később láttam valahol másutt - az eredeti kazetta nélkül már soha nem fogjuk megtudni :)

A Grand Prix Circuitet PC-ről ismertem; Amigán ugyanaz volt gyakorlatilag, csak a hangja volt jobb. Nem kicsit: tessék meghallgatni az intrót a PC speaker-jén át (ráadásul fel is vannak cserélve a "zenék")! Yikes! Milyen jó, hogy a mi gépünkön a speaker rá volt kötve a keylockra, így egy mozdulattal el lehetett hallgattatni, nem kellett a gépet felnyitva az alaplapról lehúzni a csipogót :)

A Lotus Turbo Challenge 2 akkor irtózatosan menőnek tűnt. Igazából ma se rossz... az intró. Persze nem is rémlik, hogy sokat játszottam volna vele, szerintem csak a zenét vettem fel, és már ugrottunk is a következő lemezre.

A legeslegesleghihetetlenebb zene a Shadow of the Beasthez tartozott. Ma is hátborzongatóan jól szól, bár kicsit vicces, ahogy a szóló hangszín (valami pánsíp-féleség) mindig megszakad, nem cseng le az egymás után játszott hangoknál. De '91-ben egy lesötétített szobában, hifin dübörögtetve ez maga volt a digitális pinkflojd. Akit érdekel, fenn van az összes zenéje a youtube-on, kellemes esti háttér-hallgatnivaló. David Whittaker egy zseni! Egyébként tőle a Beyond the Ice Palace is megvolt, de az Amigán fájóan egyenes C64-konverzió volt. Imádom a Hatvannégyest, de ez így olyan volt, mintha az ember Ferrarival maximum százhússzal menne, mert azt szokta meg a Zastavával...

Természetesen a C64-ről ismerős játékokat is mind meghallgattam. Sajnos az örök kedvenc Last Ninja 2-ből rossz törése olyan verziója volt Noelnak, amiben abszolút nem volt zene, a Giana Sisters viszont zenélt, nem is akárhogy. Ez a játék ugyebár egyetlen hatalmas Mario Bros nyúlás volt, de a zenéi rettentő jók voltak: a pre-intró, a főcím, és az in-play darabok is. Az érdekesség kedvéért most utóbbiak közül az egyik indul, ha ott fent lejátszásra kattintotok.

Blood Money: ez a játék nem rémlik; az is lehet, hogy nem Németországban láttam-hallottam, hanem később, PC-n, .mod-ban? A zene hallgatása közben érdekes találgatni, hogy melyik emberi hang miből lett kivágva.

Biztosan játszottam viszont a Flooddal, aminek főszereplője máig se tudom, mi lehetett. Vigyázat, a videó nem ér véget az intróval, hanem végigjásszák!

Legtöbbek szerint a MicroProse Pirates-e nagyszerű játék volt. A bejegyzés témáját tekintve remek digitalizált hangokkal indul... aztán viszont elég borzasztó prüntyögés következik. Nem tudom, honnan vették ezt az agycsiklandozó hangszínt:

A Wings of Fury egyszerű játéktermi játéknak rémlik, de a főcímzenéje jó volt, illett a témához:

Még egy zene rémlik, de az nem játéké: az Erasure Sometimes című slágere. Az éneket leszámítva majdnem úgy szólt az Amigás (természetesen nem egy az egyben bedigitalizált) változat, mint az eredeti... Mivel azt a változatot nem találtam meg, az eredetivel fejezem be. Elnézést, de valahogy be kell fejezni, nem? :P