HamPLÓ

... úgyhogy ma is konzerv vért iszunk: itt van pár régi kép addig, amíg újra lesz ihletem blogot írni. Tettem sok linket is a szövegbe, remélem lesz, aki végigkattintgatja őket!

A 18-as villamos Savoya Parki hosszabbításának bejárása 2005. január 25-én.  Érdekes volt végignézni, ahogy építették ezt a nem túl hosszú szakaszt! Nem volt hosszú, de előremutató igen: egy ideig azt hittük, hogy a jövőben minden utasvonzó beruházáshoz előre kiépítik a tömegközlekedést, mint például Amszterdamban. Hát nem, azóta se csinálják. Ma a 17-es és a 48-as jár itt, hagyományos ("tekerős kijelzőjű") Tatrák pedig már nincsenek.

17-es villamos a Budai Fonódó előtti időkből. Ritkán járt, nem volt praktikus, mert nem igazán csatlakozott semmihez, de legalább lassú volt. Tapasztalataim alapján Ferencváros kocsiszín (mert ekkoriban onnan jött: a kocsiszíni menet hosszabb volt, mint a vonal!) a legrosszabb állapotú ipari csuklósokat tette rá.

Ugyanaz a kocsi visszafele jövet a Zsigmond térnél. Biztos van, aki szerint romantikus az úttestről felkapaszkodni a kocsiba, de azért annyira nem volt jó. Egyébként 2012-ben itt szakadt be az úttest a pálya mellett.

Bevallom, eredetileg én se vettem észre, hogy ez a kép nem 49-est ábrázol a 49-es (és 19-es) körtéri megállójában, hanem egy Kelenföld kocsiszínből jövő 47-es kocsiszini kiállót. 2005 novemberében vagyunk, az UV-knak még több mint másfél évük hátra volt.

Busz a Margit hídon, ...

... buszmegálló a híd alatt. Valaki nagyon ráért :) Ennek a ködös napnak annak idején két blogbejegyzést is szenteltem, lásd itt és itt.

És végezetül egy kis Gyermekvasút: a medence csak 1 méter mély, úgyhogy ne ugorjunk fejest :)

2024. szeptember 14-én örültünk, hogy volt egyátalán mivel hajóznunk, mert előző nap a járatok nagy részét lemondták az időjárás miatt, és aznap is korlátozások voltak. Az idő ennek megfelelően nem volt szép, viszont érdekes és vadregényes igen! Meg hintáztatós, lásd a videó utolsó jelenetét. Sajnos azt nem sikerült elcsípnem, amikor egy hullám feljebb csapott, mint az utastér ablakának teteje, pedig úgy sejtem, hogy ekkora placcs viszonylag ritkán van errefelé :)

A videóhoz magyarázó feliratok is vannak, a "CC" gombbal lehet bekapcsolni őket (már ha nincsenek elev bekapcsolva).

Amióta van youtube (és szélessávú internet), esténként általában elindítok egy videót, amit még én választok ki, utána viszont csak megyek tovább a feldobott javaslatokon. Régebben eközben blogot is írtam, manapság már fáradt vagyok hozzá :) Követek pár gitáros-gitároktatós-zeneelemzős csatornát, ahol nem csak játszanak, hanem beszélnek is, ezek mellett viszont gyakran beesnek "amatőrök" is, akik feldolgozásokkal demonstrálják a képességeiket. Az "amatőröket" persze hatalmas idézőjelek közt kell érteni, mert egy részük technikailag képzettebb az eredeti játékosoknál (nálam meg pláne), a modern technikának köszönhetően pedig jobban is szólnak, mint az eredeti felvételek. Két problémám van velük, már tudniillik egyéni szocproblémám. Az egyik, hogy rengeteg munkával játsszák el mások számait, de nem írnak új klasszikusokat (ez kicsit búmerkedésnek hangzik, de így gondolom), a másik pedig, hogy egy-egy előadónak általában egyetlen száma bukkan fel n+1 gitáros által előadva, tehát mindenki ugyanazt az egy slágert játssza. Nem tudom, hogy azért csinálják, mert azt gondolják, hogy mindenki ugyanazt az egy számot akarja n+2. alkalommal hallani, vagy mert az algoritmus csak az ismert számokat kapja fel, de ugyanazt a 10 számot már biztosan hallottam körülbelül 50-60 youtubertől. És most nem arról van szó, hogy kislemez B-oldalas, vagy csak bootlegként létező dalokat szeretnék hallani, de az amúgy híres/sikeres lemezek egyéb számai is kaphatnának egy kis szeretetet. Ezek igazán nem "deep cut"-ok, miért nem villognak ezekkel is kicsit? Tudom: mert csak a slágereket ismerik az emberek... de ez egy végtelen kör, mert emiatt aztán tényleg mindenki csak a slágereket fogja ismerni...

Megjegyzés: Tudom, hogy ha konkrét dalcímekre keresek rá, meg fogom találni azokat is, és azt is sejtem, hogy az algoritmus nyilván a legsikeresebb dalokat fogja újra és újra és újra és újra a javaslatok közé rakni, de az esetek nagy részében ha a feldobott gitárosok csatornájára kattintok, legtöbbször csak a kliséket találom ott, kevésbé ismert dalokat inkább csak előadó-specifikus youtubereknél látok (például amikor végigjátssza az özzes Ozzy lemez összes szólóját).

Megjegyzés 2: Ha hiányolom a változatosabb merítést, miért nem játszom fel őket én magam? Mert nem tudom. Ha tudnám, biztos kevesebb hajó és villamos lenne a blogban, és sokkal több gitár.

Megjegyzés 3: Igazából fogalmam sincs, kinek írom ezt a bejegyzést, hiszen egy apró magyar blog bejegyzésének nyilván nincs ráhatása semmire, meg eleve mindenki azt a számot játssza fel, amit akar. Tekintsük úgy, mintha egy sima zenehallgatós-zeneajánlós bejegyzés lenne :)

Ott van például Ozzy, akitől mindenki a Crazy traint játssza. Nem mondom, hogy rossz dal (bár messze nem a legnehezebb, egy időben még én is végig tudtam játszani), de azon a lemezen (amit inkább Rhoads-Daisley-Ozzy albumnak kellene hívni, lévén pont Ozzynak volt rajta a legkevesebb inputja) vannak érdekesebb dalok is. Szerintem. Például a Revelation (Mother Earth). Szerintem. Gitárosként (szerintem) nagyobb kihívás jól eljátszani, és sokkal hangulatosabb is. Szerintem.

De a Dee nevű dalt se látom, pedig ez aztán 100% Randy Rhoads, hiszen egyedül játssza, ráadásul az édesanyjának írta. Rövid és nem túl bonyolult darab, de szerintem jobban benne van Randy lelke, mint a Crazy Trainsben. Ha pedig meg akarom fájdítani a szívem, a Tribute lemez végén szereplő próbálkozásokat hallgatom meg. Ezek eldobott stúdiófelvételek, hallható rajtuk, hogyan állt össze a szerzemény:

A Queentől a youtuberek 99%-a a Bohemian Rhapsody (szólóját) játssza, ami persze klassz, de Brian May azért sokkal több ennél a fél percnél! Itt van például ez a dal, melynek a szólórészét valószínűleg (nem tudom biztosra mondani, mert 25 éve nem követem) a mai napig játssza koncerteken, de feldolgozásként még nem dobta elém a youtube:

Azt egyénként hányan tudják, hogy egy csomó számban John Deacon (is) gitározott? Főleg a funkysabb darabokban ritmusozott (például az Another one bites the dustban), plusz sokszor akusztikuson játszott, mint az alábbi nótában. Itt a harmóniákat is ő játssza, Brian csak a végén jön be röviden - a Red Special hangját elég jól fel lehet ismerni:

Ennek persze nem köze van a bejegyzés témájához, csak szeretem ezt a számot :)

A Dire Straits ugyanígy járt: mindenki a Sultans of Swinget játssza, esetleg a Money for Nothingot, ezt viszont még soha nem dobta ki elém a youtube. Persze direktben rákeresve biztos ezt is sokan feldolgozták, de biztosan nem annyian, mint amennyit megérdemelne a dal.

Ez az oldal még az előzőnél is naplószerűbb lesz, ráadásul majdnem annyi vasutat tartalmaz, mint hajót. De nem kell megijedni, nem ütközőcsókolgató-talpfaszámláló stílusban fogant, hanem utasélményes-elgondolkodósban. Kezdetben a villamosos oldalaim is ehhez hasonlóan elbeszélő jellegűek voltak, élményekre, benyomásokra, és nem járművekre koncentráltak - most igyekszem ehhez a stílushoz visszatérni, csak síndöcögények helyett hajókkal.

Imádtam a tavalyi nyarat, de az augusztus ritka fárasztó volt. A hajók persze most is szépek voltak, meg a naplementék is, csak voltak sötétebb pillanatok. Ezen túl lassan elkezdhetnék útikönyvet írni arról, hogy melyik állomás körül mit lehet csinálni, ha késik a vonat (spoiler: Siófokon gyakorlatilag semmi értelmeset, Lellén viszont bucira zabálhatod magad), illetve hogy mennyi vizet vigyen magával az ember, ha nem akar kiszáradni a forró éjszakában :)

2024 augusztusa: sok napsütés és kevés pontos vonat
Folytatódik a balatoni nyár!

Így a téli hidegben jó felidézni, hogy volt egyszer egy jó meleg nyár (állítólag lesz is, bár erről megoszlanak a vélemények). Persze volt tavasz és ősz is, meg december, de ha megkérdeznek, mik voltak a legkellemesebb vonatozós élményeim 2024-ben, akkor a nyári Nohabozások és Nohab-fotózások jutnak eszembe. De azért sok mást is láttam, például egy rakat csehszlovák és román gépet magyar színekben. Meg egy csomó - szerintem - túl tarka vonatot:

2024 vasúti képeken: ebben már megint van egy csomó Nohab :)
Regensburgtól (na jó, ez talán túlzás) Zebegényig, Kelenföldtől Tapolcáig

A Balatont nem csak a táj, a víz és a hajózás élménye miatt szeretem, hanem mert olyan pozitív energiája van, mint kevés helynek az országban. Nem ilyen ezoterikus, "a Föld közepe - a világ csakrája" marhaság értelemben, egyszerűen nagyobb a boldog, vagy magukat legalábbis jól érző emberek aránya, mint másutt. Úgy vagyok vele, hogy amikor a Balatonra megyek, eszembe jut, hogy milyen jól éreztem magam ott legutóbb, és ettől már eleve jobban érzem magam, pedig még le se értem :)

Persze ha megkérdeznénk valami internetes fórumon, hogy ki mit gondol a magyar tengerről, akkor biztosan lennének, akik büszkén megírnák, hogy ők még sose jártak ott, és nem is akarnak, mert nem mennek oda, ahol sok ember van. Különben is túl van értékelve, mert a horvát tengerpart szebb (és olcsóbb). Mások pedig felhoznának olyan valós problémákat, mint hogy késik a vonat, a strandon drága a sör, noch dazu elszerették a barátnőmet/pasimat a dizsiben. Nem akarom szépíteni, amit nem érdemes: a füredi Tagore sétány távolabbi végén egy beülős büfében nekünk is simán felszolgáltak mirelit rántott húst nem mirelit rántott hús áron az előszezonban, ennek ellenére generációkon átívelő közös pozitív élmény "a Balcsi". Oda járt a dédi, oda vittek nyaralni a nagyijaim, oda jártak a szüleim, mielőtt megszülettem, és jártam ott velük én is 1-3-4-5-6-10-11-stb-stb évesen. Jártam ott a család majd' minden tagjával, osztálytársakkal, barátokkal, barátnőkkel, és egyedül. Leégtünk a napon, keszeget ettünk, főtt kukoricát ettünk, palacsintát ettünk, hülyegyerekek a csajok nyakába dobták a partra vetett döglött angolnákat, felrobbant a literes málnás Márka palack a strandon, de elkerültek bennünket a szilánkok, Nohabra vártunk a sorompónál, szerelmesek voltunk, napfogyatkozást néztünk, pogóztunk 100 Folk Celsius koncerten a boglári borfesztiválon, vonatokat üldöztünk télen és nyáron. Szerintem a fél országnak vannak hasonló emlékei, talán többnek is. Magára a tóra visszatérve: úsztam a vizében, kajakoztam rajta, sétáltam a jegén, amikor befagyott, repültem fölötte - és természetesen hajóztam is rajta. 2024-ben is. Sokszor.

Ezt a képes útibeszámolót az eddigieknél személyesebb hangvételűre csináltam, kicsit eltávolodva a "hátramenetben rezonál a Lelle motorhajó egyik főtengelye" stílustól, mert jobbat érdemel ez a téma annál. Hátha így az is végigolvassa, akit amúgy hidegen hagynak a hajók. Akik meg eleve szeretik a hajókat, azok tényleg olvassák végig, különben irgumburgum..! :)

Folytatódik a balatoni nyár: 2024 júliusa
Balaton, utazás, nyár, hajók, nosztalgia, és egy pici Nohab

Erősen hullámzó, hogy milyen gyakran járok gyermekvasutazni. 2022-ben például sokszor voltam, 2023-ban egyszer se, 2024-ben csak egyszer. Idén hamar meglett az első alkalom, kíváncsi vagyok, lesz-e folytatása. Ez attól is függ, hogy hányszor közlekedik valami érdekes masina - mint például ő:

A C50-es szerintem nagyon szerethető gép, még az én kérges, kisvasúthoz nem annyira vonzódó lelkemből is képes lelkesedést csikarni :) Többször utaztam már ilyen mozdony által húzott vonattal itt, ezért csak utólag tűnt fel, hogy ez nem az a példány, amivel régebben találkoztam, hanem egy pár évvel fiatalabb, 1955-ben épített masina. Úgy sejtem, hogy félreállítva már láttam a vontatási telepen, de lehet, hogy az egy másik gép volt - nem bírom követni, akkora kezd a budai hegyivasút flottája lenni...

A mozdonyka rendesen bejárta az országot pályafutása során, végül 2023-ban újították fel. Most az egyik motormellékkocsit vontatta - ennél több lehet, hogy már ártana neki hegynek felfelé. 

Az Északi Járműjavítóban, azaz a Közlekedési Múzeum mai ideiglenes kiállítóhelyén (igazából van ott más is, de a múzeumi tárlat az, aminek még köze van eredeti funkciójához) épített masinákat nem dizájnolták túl, de ez érthető is, hiszen munkagépekről van szó. Alepvető forma, a kisgyerekek az autókat rajzolják ilyennek.

A Széchenyi-hegyi körüljárást videón is megörökítettem. Jó a klasszikus szignált hallani, lassan ez lesz az utolsó még megmaradt eleme az egykori, szerintem remek MÁV "corporate design"-nak. Azon felül, hogy az ország legtöbbet játszott zeneműve :) szerintem magasan kiemelkedik az európai vasutak egyforma csingilingijei közül.

Ha már ilyen jót kisvasutaztunk, lementünk a nagyot is megnézni. Mint kiderült, a hegyvidékről vonatra átszállva lehet a leggyorsabban Kelenföldre eljutni, tisztára S-Bahn érzésem volt. Természetesen nem vaktában jöttünk ki Budapest nyugati kapujába, hanem a pécsi IC-n tartampróbázó bérelt francia gépet akartuk megnézni. Abban reménykedtünk, hogy az első kocsiból megnézhetjük-hallgathatjuk menet közben, de az első kocsi vezérlőkocsi volt, azaz nem lehetett előremenni benne, úgyhogy voltaképp bármi húzhatta volna a vonatot :)

Jártam már néhányszor télen a Balatonon, egyszer még a jégre is rámerészkedtem, ettől függetlenül minden téli látogatás furcsa, annyira más arcát mutatja a tó és környéke ilyenkor.

Az, hogy a hideg évszakban (mondjuk amikor ezt írom, épp 10 fok van, ami ezt a jelzőt erősen idézőjelbe teszi) kevesebb emberrel találkozni, mint nyáron, az érthető, bár Füreden olyankor is van élet. December 24-én viszont itt is olyan üresség volt, amilyet még sose láttam.

Azt hittem, hogy november elején egy Keszthely - Siófok hajóúttal véget ért az idei balatoni szezonom, aztán egy röpke Nohabozás és egy felejthetetlen emlékké vált fénykompozás miatt csak lementem decemberben is. Aztán karácsonykor megint. Eredeti úticélunk Tihany volt, amit eddig csak éjszaka láttam ilyen üresnek, ...

... aminek elsősorban az lehetett az oka, hogy 80-100 km/h-es szél volt: néha szó szerint arréb tett egy-egy széllökés, pedig nem vagyok egy könnyű darab. A tó víze se volt kimondottan sima.

Ötvös Csöpiék valahol a közelben lehetettek, mert a Zsigulijuk ott állt az apátság mellett. Megint ellopták a Pogány Madonnát? Nyilván nem a filmben látható példány volt, de jópofán nézett ki itt. Viszonylag régi gép lehet, kerek indexekkel oldalt, ékszerűen kidomborodóval elöl, jobb oldali visszapillantó nélkül, kevés függőleges pálcájú hűtőráccsal, régi dísztárcsával. Azt sajnos nem tudom megítélni, hogy a babás lökhárító és a négy kopoltyú is korrekt-e, ezek a régi Ladák nekem összefolynak. Ez már 1200S lenne? Vagy valami hibrid? Van itt zsigulis szakértő? Sajnos elfelejtettem hátulról megnézni, hogy mi van ráírva :)

A szél elől Füredig menekültünk, ahol a partközeli sétányon a Helka egykori helyétől majdnem az arácsi határkőig műjégpálya húzódott. Ráadásul elválasztott pályás: az egyik irány ment az egyiken, a másik a másikon. Pontosabban csak mehetett volna, mert most nem üzemelt.

Idén 25 éves a közlekedési website-om (használják még ezt a szót?). Leírni is rossz ezt a számot, hiszen például a Bengálik ennél jelentősen kevesebb ideig dolgoztak Budapesten. Sajnos eleinte nem fotóztam, csak kunyeráltam, mondván, hogy a nálam profibb fotósok úgyis jobb képeket csinálnak, mint én, aztán rájöttem, hogy a saját weboldalamhoz jobb, ha magam készítem a fotókat is. Mindenesetre durva, hogy lassan 25 éve csinálok tömegközlekedési életképes beszámolókat: szerintem kevés ennyire stabil pont van az interneten :) Bár hagyományos weboldalakat már sokkal kevesebben olvasnak, mint 25 éve, én azért most is megcsináltam 2024 kedvenc villamosos (és néha buszos vagy héves) pilanatait bemutató oldalt:

Budapesti tömegközlekedési életképek, 58. rész
Mert 2024-ben is jártak a villamosok :)

2024. november 3-án elmentek az utolsó Bahartos személyszállító hajók arra az évre. Akkor már csak két járat dolgozott: a Fonyód - Badacsony - Fonyód és a Siófok - Füred - Tihany - Füred - Siófok. Bár még nincs vége a naptári évnek, a kikötők ekkor már búcsúznak, és valahogy csendes, befele forduló hangulata van az utazásnak, minden manőver lassúnak, méltóságteljesnek tűnik. Egész érdekes, hogy nagyobb településeken milyen sokan kijönnek megnézni az utolsó indulást: integetnek, fotóznak-videóznak, pedig szerintem nekik nincs hajós weboldaluk :) Az utolsó induláskor helybenforgással búcsúznak a hajók, ekkor hosszan szól a kürt, de egyébként csendben néztem a naplementét a felső fedélzetről, a világ nagy dolgain töprengve.

Ez a videó Tihannyal kezdődik, mert bár Siófokról jöttünk, a félszigetig elég eseménytelen volt az út. Különösen szép körülmények közt érkeztünk a tihanyi mólóhoz, és természetesen megvolt az utolsó indulásos helybenpörgés is. Vannak kifogásaim az új katamaránok kinézetével kapcsolatban, de pörögni nagyon tudnak :) Ezután Füreden is megfordultunk (szó szerint), kicsit csendesebben és lassabban. És csak most jött az út legszebb része: egészen hihetetlen fények és színek vették körül a hajót, miután a Nap eltűnt a félsziget mögött. Csak bámultam, bámultam, majdnem elfelejtettem megörökíteni...

A videóhoz magyarázó feliratok is vannak, a "CC" gombbal lehet bekapcsolni őket - már ha nincsenek eleve bekapcsolva: