Nem, nem odafelé félúton, hanem teljesen ott: a vasútállomásról, pontosabban megállóhelyről szeretnék írni egy kicsit. Ez az első vasútállomás vasúti megállóhely az életemben, amire emlékszem, mert ide hozott ki nagyi hároméves koromban vonatokat nézegetni. Ma is csodálatos helynek látom, és szerintem nem csak a kedves emlékek miatt:

Igazából nem az épület maradt meg, hanem az állomás (hadd hívjam így, ne kelljen már ezzel a megállóhelyezéssel bohóckodnom) két végén a sorompó. Mindig izgatottan vártam, hogy a "tátogó" fehér fény átváltson "kacsingató" pirosba. Magukat a szerelvényeket nem is figyeltem, csak hogy jött a piros villogás, lement a sorompó, jött a vonat, és ez húúúú, de izgalmas volt egy háromévesnek! Utána meg kimentünk a kikötőbe, ahol nagyi megivott egy sört, én pedig egy málnaszörpöt, de ugyanolyan korsóban, mint amiből ő ivott, mert az nagyon tetszett. Sokkal többre nem is emlékszem ebből a nyaralásból - már hogy a katamaránon utazáson kívül, amiről már írtam egyszer. Szerintem ezek életem legkorábbi megmaradt emlékei, ennél korábbról csak konkrét időponthoz nem igazán köthető villanások vannak.

Arra se emlékszem, hogy mik dübörögtek a vonatok elején. Valószínűleg Nohabok és Szergejek (esetleg Púpos), de igazából csak a korszak lehetőségei alapján tippelgetek, mert csak egy évvel később Balatonszemesen magyarázta el apu, hogy melyiket hogy hívják. Olyat Traxxot, mint ez itt a képen, biztosan nem láttam :)

De nem is a peron a lényeg, hanem hogy az azt határoló korlát mögött egy ilyen csodálatos liget található. Amikor a napon 40 fok van, ennyi árnyéknak már a látványa is lehűti kicsit az embert!

Az épület előtt is virágágyásokat találunk. Próbálom végiggondolni, de szerintem nincs ehhez hasonló másik vasútállomás a tó körül.

Az állomásépület egyébként nem a Déli Vasúti időkből származik, hanem valamikor 1930 körül építették. Engem mindig olaszországi villákra emlékeztetett, már akkor is, amikor még nem is jártam Olaszországban :) Ez a fotó 2013-as, azóta modernizáltak kicsit a peron környékén, odabent viszont még mindig működik pénztár, illetve vonatüléses "resti" is van. És hátulról se csúnya!

Az előző képen látható gyöngykavics szintén megvan még, illetve örök kedvencem, a keramitkockás burkolat is. Lehet, hogy eső után csúszik, de imádom! Végszónak szívesen írnám, hogy sajnálom, hogy mindig csak átrohanok ezen az állomáson, de igazság szerint pontosan érkező vonattal itt még nem találkoztam, úgyhogy várakozás közben mindig van időm körbejárni a helyet :)