A földvári vasúti megállóhelyről már többször megemlékeztem, most nézzük meg a kettővel nyugatabbra levő állomást is! Balatonszemes gyerekkorom fontos helyszíne volt: 1980-ban életem első vonatos utazása (legalábbis amire emlékszem) ide hozott! Nohab volt és fapados kocsi, nem ám Flirt, KISS, vagy Traxx és IC kocsi, mint ma :)
Autós család lévén vonatokat sokáig csak kívülről láthattam, igaz, úgy viszont gyakran, mert látótávolságban laktunk a Délibe vezető sínektől. Nagyapát is gyakran kikísértük a martonvásári vasútállomásra, és a Közlekedési Múzeum is kötelező program volt évente többször, szóval tisztában voltam a vasút mibenlétével, de felszállni egy vonatra, és menni vele, na, az nem jött össze.
Ehhez képest egész szépen fejlődött a vasútmániásságom: '78-ban rendszeresen ki kellett mennünk a balatonföldvári kikötőnél levő átjáróhoz, megvárni, amíg elkezdenek pirosan kacsintgatni a jelző "szemei", aztán lemennek a sorompók, egy évvel később pedig már tudtam, melyik mozdony a Nohab és melyik a Szergej. '80-ban aztán végre vonatra szállva jöttünk Szemesre! Madzag (már hogy felsővezeték) akkoriban még nem volt itt, úgyhogy dízel húzott bennünket, a fapados kocsi pedig döbbenettel töltött el, mert régimódibb dolognak tűnt, mint amire ötévesen számítottam. Hazafelé már műbőr üléses valami jött; sokáig nem is voltam biztos abban, hogy nem csak álmodtam a fapadot - évekkel később egy vasutas barátom nyugtatott meg, hogy valódi lehetett (típust is mondott, de már elfelejtettem).
Természetesen ezek a képek nem 1980-ban készültek, hanem jóval később, 2007-ben. Ott, ahonnét ezt a fotót kattintottam, emlékeim szerint még nem park volt, hanem valami pléhbódé. Egyébiránt az állomás régi részét látjuk: ez az épület az 1920-as évek második felében épült, az akkori idők stílusában.
Mit mondjak, 2007-ben nem lett volna nagy munka 1980-as állapotára visszaállítani az épület belsejét :) A retró jegyében még kéregjegyet is árultak a pénztárban, igaz, már MÁV Zrt.-set.
A régi mellé a hatvanas-hetvenes években (szvsz inkább a hetvenesben, de hirtelen nem találtam dátumot hozzá) egy újabb épületrészt húztak fel, többek közt ebben működött a resti is, ahol először (egy újabb első alkalom!) ettem tökfőzeléket, ami azóta is nagy kedvencem. Tavaly valami kocsmaszerűség működött a resti helyén, idén üresnek tűnt.
Az aluljáró mindig izgalmasan sötét volt, viszont hatalmas dolognak tűnt, hogy egyátalán van, hiszen a korábban említett martonvásári állomáson a szőlőhegy felől érkezve még tehervonatokon kellett átmászni ahhoz, hogy a peronokig eljussunk. Persze nem állítom, hogy nem imádtam átmászni rajtuk :)
Az egyik alkalommal, amikor ebéd után meg "kellett" vizsgálnunk a vasúti forgalmat, sínautó érkezett az egyik vágányra. Filmen már láttam olyat, de élőben még izgalmasabb volt. Sajnos nem ment tovább, a benne ülő bácsik kiszálltak.
2007-es villámlátogatásom idején éppen "havazott": minden tele volt a nyárfa szöszeivel, de tényleg minden! Kíváncsi vagyok, hogy a mozdonyokból a nyár végére hány köbméter ilyen vackot lapátoltak ki; tudtommal remekül el tudja tömni a szellőzőket, de legalább könnyen gyullad...
És egy perc erejéig 2024 nyarát is megidézzük, a családi séták során egykor trainspotter helyként szolgáló sorompóval együtt!
Ez megy most