HamPLÓ

Aki nem bírja a vonatos bejegyzéseket, az most töltődjön fel egy kis Budapesttel, mert nemsokára folytatom a síndöcögényes vonalat. Mostanában sokat kirándultam sínek mentén, és nem szeretném, ha rámpunnyadnának a képek :)

A hétvége a megfázásból gyógyulásé pihenésé volt, úgyhogy aktuális megírni- vagy megmutatnivaló híján itt egy kép novemberből, amikor édesanyámmal felmásztunk a Mátyás-templom tornyába. Ezúttal nem volt köd:

Még 2014 novemberében bohóckodtam egy sort a bevízszintezhetetlen, a legkisebb széltől is beremegő, de legalább a hátizsákban elférő műanyag állványocskámmal, meg a zsebkamerám fél centis, hideg kézzel működtetve állandóan csúszó zoom-gombjával. Alapvetően persze a városban gombolygó ködöt fotózni…

A Mátyás-templom pénztárosai se nagyon akarták elhinni, hogy a hetek óta a várost borító köd közepette bárki is fel akarna mászni a toronyba, pedig voltunk páran. A többiek külföldiek voltak, motivációjuk valószínűleg annyi volt, hogy épp ekkor jártak itt, és a mászás…

Itt egy kép arról, hogy milyen NEM volt a szombatom és vasárnapom. Folyatás... majd ha kipihentem ;)

Majd' két hete köd ereszkedett a városra, én pedig nem bírtam ellenállni a kísértésnek, és az estét a meleg szoba helyett a hideg városban töltöttem. Közismerten imádom a ködöt, az estit pedig pláne, úgyhogy sejtettem, hogy nem fogom rosszul érezni magam. És valóban…