HamPLÓ

Képes beszámoló a tavalyi év egyik legszebb estéjéről. Bár kompozni mentem, a gépek helyett a látvány volt az, ami elbűvölt. Kicsit se foglalkoztam azzal, hogy milyen propeller hajt bennünket :) mert egész hihetetlen volt az egész! Véletlenül pont a naplemente előtt két perccel értünk oda, úgyhogy…

2015-ben volt először év végi Nohab-hajtás, akkor hat svéd gép látogatott el Tapolcára, a rég bezárt fűtőházhoz. Egy évvel később már én is ott voltam, akkor nyolc masina tepert a különvonat elején. 2017-ben két vonat lett az egyből: az egyik négy mozdonnyal a déli, a másik négy mozdonnyal az északi…

Tavaly őszi-téli tapasztalataim alapján a balatoni naplemente utáni egy óra úgy telik el, hogy nyugat-délnyugat felé hihetetlen vörös színek öntik el a látóhatárt, miközben keletről szürkéslila sötétség érkezik. Eközben a déli ég csak lassan kezd el sötétedni, míg a hátad mögött hirtelen kék óra…

Életem első kilenc évét a Sas-hegy tövében töltöttem, a környék egyetlen tízemeletes lakóházában. Az erkély félig a hegy felé nézett, melynek oldalán egy függőleges sziklahasadékon áthaladó hídszerűség is látható volt. Azt hittem, hogy az valami belső használatú szolgálati útvonal (mindenféle…

Azért nem kell megijedni, gyors leszek: azt vettem észre, hogy a hétfő reggel kitett bejegyzéseket kevesebben nézik meg, mint az egyéb hétköznapokon publikáltakat, úgyhogy olyan témával kezdek, amit amúgy is kevesen szoktak megnézni :) Nem tipikus balatoni jelenség a kétárbócos vitorlás, de azért…

Bár a cím azt sugallhatja, hogy aludni fogunk, nem erről van szó, hanem arról, hogy "Szundi" volt az eredeti neve a bejegyzés főszereplőjének, a "Lánchíd" motorosnak, mely december másodika óta fényhajóként járja a Duna belvárosi szakaszát: Persze az Országház őrületes erejű díszvilágításának…

Annyira belejöttünk Jazzcoollal a kompozásba, hogy a visegrádi után gyorsan levonatoztunk Vácra, az ottanit is megnézni: Ez az átkelő méretre komolyabb a visegrádinál, első ránézésre inkább a Szántód-Tihany révhez áll közelebb. A járművek is hasonlók, ami nem annyira meglepő, mert ugyanott…

Az idei két alkalom után még egyszer mennem kellett a Keszthely vízibusszal, méghozzá utolsó 2024-es üzemnapján. Idén eléggé rákattantam az utolsó menetekre, melyeknek sajátos hangulata van, és melyek során induláskor helyben pörögnek a hajók, ami valamiért úgy szórakoztat, mintha ötéves lennék…

Tavaly statisztikát csináltam balatoni utazásaimról, és idén se szeretném megfosztani a világot ezektől a létfontosságú számoktól. Nem venném a lelkemre, ha a blog rendszeres olvasói nem tudnának aludni a bizonytalanságtól, hogy vajon a Helka nosztalgiahajóval vagy a Lelle motorossal mentem…

A soroksárival ellentétben a Nagymaros - Visegrád kompra aligha mondhatjuk, hogy el van rejtve az átlagember elől, hiszen az ország turisztikailag egyik legismertebb helyén, a Dunakanyarban közlekedik. Nagymarosnak van egy, a város legszélén fekvő vasútállomása, plusz egy nagyon kellemes, a Rajna…