A szép fehér hajók és furcsa buszok után következzék megint egy kis visszatekintés a közlekedési weboldalam elmúlt 25 évére, ezúttal sokak kedvencével, az MD motorvonattal. A weboldal készítésének első 5-6 évében nagyon ritkán fotóztam vonatokat, de ez alól pont az MDmot volt az egyik kivétel, mert volt benne valami aranyos, annak ellenére, hogy a XXI. századi elvárásokhoz képest elég kényelmetlennek találtam (fejtámla nélküli ülések, vacak fűtés). A nyolcvanas évek első felében Martonvásárban láttam ilyen vonatot többször is, azóta se tudom, hova mehettek. Mire felnőttem, már nem nagyon jártak Budapest környékén, úgyhogy az utazás élménye kimaradt.

A kilencvenes évek közepén a debreceni vonalon utazva láttam őket újra: a mai napig nem tudom, melyik állomáson, de többször volt, hogy az Intercity mindkét oldalán egy-egy MD szerelvény állt. A kétezres évek elején Szegeden még mindig nem utaztam velük, de legalább már fotóztam őket, lásd fentebb :)

A szegedi nagyállomás egyébként nem mindig volt zsákutca: a sínek régen jobbra kanyarodva folytatódtak (az utcák vonalán sejthető, milyen ívben), majd átmentek a Tisza fölött a rég nem létező hídon.

Egy békéscsabai vonat Szeged-Rendezőnél. Az ablakok feletti sárga csík a mai napig az első osztályt jelzi, legalábbis általában, mert itt annak a jele volt, hogy nem volt másodosztályú kocsi (Bx jelzésű) kéznél, ezért első osztályúakat (Ax jelzésű) használtak annak. Ez az élmény nekem sajnos kimaradt, pedig állítólag sokkal kényelmesebbek voltak, mint a másodosztályúak (ez persze nem nehéz). A témára jobban rálátók azt mondják, hogy az állománnyal kavartak a kétezres évek elején, és az Ax kocsik többsége Szentesre került, miközben másutt szinte csak Bx-ek maradtak. Az Ax-ek végül hamarabb ki is koptak, mint a motorvonatok többi része: 2004 körül közlekedtek utoljára.

Egy másik szerelvény a vezérlőkocsi felőli - azaz a mozdonnyal* átellenes - vége felől fotózva Sárbogárdon a kétezres évek közepén. Szegeddel ellentétben itt (pontosabban Bátaszéken, ahol ezek a vonatok laktak) akkora többlet volt másodosztályú kocsiból, hogy mindenféle más vonatba is berakták őket.

* Bár hivatalosan poggyászteres motorkocsinak hívják, nekem az MD hajtó része egyszerűen csak mozdony, és szokták is annak használni.

Debrecenben a mozdony nélkül maradt kocsik az MD-ket szép lassan leváltó Csörgős vonatokba kerültek, Sárbogárdtól viszont utaztam olyannal, amit V43-as villanymozdony vontatott. Azért lehetett így használni őket, mert az MD kocsijai alapvetően sima négytengelyes személykocsik voltak, csak könnyített kivitelben, hogy a mellékvonalak gyenge pályája is elbírja őket. Ez utóbbi volt a vesztük, ugyanis a vázuk és padlólemezük hamarabb leamortizálódott, mint a "sima" (nem könnyített szerkezetű) személykocsiké.

A puritán, de világos és áttekinthető belső tér tetszett; látszott rajta, hogy próbáltak látványosan modernebbet építeni, mint a leváltani szándékozott kéttengelyes motorvonatok és személykocsik. Végül is ez volt a cél, hogy az 1920-as évek színvonalát az 1970-es évekére felhozzák. Ettől függetlenül a fejtámla nélküli ülésen szerintem borzasztó volt fél óránál többet ülni...

Ha valakit esetleg érdekelne: ilyen volt ezeknek a kocsiknak a vécéje. Nem valami gusztusos, de azért tágasabb, mint a legújabb IC-ké, amikben a nádszál termetemmel alig tudok megfordulni, de közben legalább a fejemet is beverem :)

A másik, amit nem értek a mai kocsiknál, az az, hogy a vécé lehúzásához miért gombot kell nyomni? Miért nem lehet pedálos, mint ez itt? Miért kell hozzáérnem egy gombhoz, amit előttem jól sejthetően khm... nem épp steril ujakkal érintett meg n+1 ember? Ha a számítástechnikán belül van olyan tudományág, hogy user experience, akkor a járműgyártók miért nem bírnak józan paraszti ésszel gondolkozni? Na mindegy, ezzel nem azt akarom mondani, hogy ez itt az álomvécé, csak kicsúszott belőlem a panasz :D

A típus kifutása előtt időkben, azaz a kétezres évek második felében igyekeztem eljutni oda, ahol még jártak ezek a szerelvények, ami elsősorban Debrecen és Pécs környékét jelentette. A digi fényképezőgéppel (rendes kamerám nem volt) megpróbáltam a mozgás élményét is megörökíteni; elsősorban a hangot, mert a Ganz-Jendrassik motorok nagyon szépen szóltak.

Az egyik kirándulás során az 50-es vasútvonalon utaztunk egy ilyen szerelvénnyel. Nem volt valami szép idő, de hangulatos út volt! Ez itt a szerelvény mozdonyos, ...

... ez pedig a vezérlőkocsis vége. Jobbra egy, még MÁV-színekre átfestés előtt álló halberstadti kocsikból összeállított vonat látható.

További szerelvények Debrecenben: ez itt egy vezérlőkocsis vég, ...

... ez pedig egy mozdonyos. Valószínűleg az utasok 99,99%-a nem figyelte, melyiket látja, és persze miért is figyelte volna, hiszen utazni csak a kettő közt lehetett :)

Még mindig Debrecen környéke: szép festésű mozdony kopott (megsötétedett festésű) kocsikkal Balmazújvárosban.

És a bejegyzés végén még egy kis felbontású videó motorhangokkal. Az utolsó MD szerelvényeket 2011-ben vonták ki a forgalomból; jelenleg csak egyetlen mozdony közlekedik, hol nosztalgiaüzemben, hol kisebb munkavonatokkal.