A MÁV immár évek óta minden nyáron két hétvégét retróparadicsommá változtat a Balaton északi partján. Idén soványabb volt a felhozatal a korábbinál: kevesebb régi mozdony vett részt a programban, emiatt ritkábban jött látnivaló. A némileg gluténmentes programot végül hajózással dobtam fel, úgyhogy nem unatkoztam :)

Az egyvágányú vasút jelentős hátránya, hogy a szembejövő (nevezzük most így) vonatoknak valahol ki kell térniük egymás elől, és ha valamelyik irány megcsúszik, a szembejövő irány is meg fog, hiszen addig nem mehet tovább, míg a szembejövő meg nem érkezik. Ez a késés természetesen átadódik a mögöttük jövő vonatokra is, úgyhogy teljesen normálisnak számít, hogy többet várnak egymásra, mint amit a menetrend ír, és a vasutasok sokszor a keresztek (=az egymás elől kitérések) áthelyezésével próbálják a lehető legkisebb késést kihozni az adottságokból. Ez alapvetően nem jó így, de most volt egy olyan mellékhatása, hogy Badacsonytomajon kényelmesen fotózgathattam a vonatomat addig, amíg megjött a szembejövő.

2023 számomra a Badacsony éve volt: jártam itt autóval, vonattal és hajóval - a helikopter viszont sajnos idén is kimaradt. Az imént látott badacsonytomaji várakozás után leszálltam Badacsony megállóhelyen, és megvártam a következő régi vonatot. Pontosabban régieset... vagy nem is tudom, minek nevezzem. Az MDmot motorvonatokkal a mostani húszas korosztálynál idősebbek szerintem mind találkoztak. A típust szívesen fotóztam (többször is elutaztam az ország különböző sarkaiba, hogy utazzak velük), de nem voltam róla jó véleménnyel: a MÁV eredetileg egy modern motorvonatot szeretett volna a hatvanas évek végén, ehelyett a Ganz-MÁVAG egy hagyományos elrendezésű (mozdony + kocsik + vezérlőkocsi) ingavonatot gyártott neki, a tengelyterhelés csökkentése érdekében könnyített kivitelben. A fűtőgenerátor a vezérlőkocsiba került, a mozdony üres részét pedig poggyásztérnek nevezték ki, és mindenki örült, amíg el nem jutottunk oda, hogy a könnyített kivitel miatt a kocsik és a mozdonyok se voltak tovább üzemeltethetők. Bár van megőrzött szerelvény, a kocsik nincsenek használható állapotban, a "poggyászmozdonyt" viszont sokszor használják, általában kisebb tehervonatok és üzemi menetek mozgatására. Most egy hagyományos kék kocsikból álló szerelvényt akasztottak rá, ami szerintem jópofán nézett ki, még akkor is, ha közlekedéstörténetileg akár zagyvaságnak is nevezhetnénk :)

Ez az "utazok kicsit, leszállok, fotózok valamit, felszállok az ellenkező irányba menő valamire, utazok kicsit vele, leszállok, fotózok, felszállok a megint ellenkező irányba menőre, és így tovább" módi meglepően szórakoztató! Régebben jobban szerettem, amikor valaki kocsival elvitt, de igazság szerint összesen 8-10 fotóhely van, ahol jó fényben lehet fotózni úgy, hogy utána a kocsiba visszaugorva a következő fotóhelyet is eléri az ember, emiatt mindenki ezen a 8-10 helyen tolong. A vége meg az, hogy 20-30-40 embernek van meg ugyanaz a vonat ugyanott :) Az iménti szám egyébként konzervatív becslés, mert a 7345-ös út Tapolca előtti fénysorompójánál sokszor inkább egy 80 és 100 közti szám reális. A fentebbi fotón a szepezdfürdői ívet látjuk: itt csak 20-30 ember szokott összezsúfolódni a sorompónál, de csak azért "csak", mert több egyszerűen nem fér el. Mondjuk lehet, hogy mindezt nem kellett volna leírni, mert ezután senki sem fog kocsival elvinni :)

Egyszerűen csak szép: Nohab vékony csíkos gyorsvonati szerelvénnyel Keszthelyen. Ez az állomás modernizálva lett a közelmúltban, de nem kapott aluljárót, így megmaradt a hangulata. A büfében meg finom hotdogot adnak, idén többször is miattuk menekültem meg az éhenhalástól :)

Tapolcától idáig az imént mutatott nohabos vonattal jöttem, vissza a kettővel előtte látott MD mozdonyossal mentem, ...

... a kettő közt pedig csobogtam egy kört a Helka nosztalgiahajóval, hogy ne a vasútállomáson várakozzak a menetek szünetében. Ez a jármű volt aznap a legöregebb, amin ültem, hiszen 1891 óta szeli a habokat. Az idei első retróhétvégén volt régi repülőgép, jövőre szerintem a régi hajókat is be lehetne vonni a programba!

De vissza a tapolcai vonathoz: egy évben egyszer még a műbőr ülést is be lehet vállalni! Rengetegen viseltetnek nosztalgikus érzésekkel az ilyen kocsik után, valószínűleg a gyerekkori élmények lila ködétől megszédülve, de bevallom, nekem nem hiányoznak. És nem azért, mert öregkoromra finnyás lettem, mert már gyerekként is utáltam, ahogy odaragadok az üléshez :)

A legnagyobb sztár természetesen a 424-es volt. Perpillanat nincs mása a MÁV-nak, úgyhogy ha normális teljesítményű gőzös kell, 424-es tud jönni, vagy semmi. Annyi variáció lehetséges, hogy van belőle az itt látható 247-es, ami olaj-, és van a 009-es, ami széntüzelésű. És még ennek is örülhetünk, mert sokáig csak az előbbi volt működőképes. (Tényleg, morogtam ma már amiatt, hogy ehhez képest a cseheknek/szlovákoknak hány szép nagy csühögősük van?)

Szombaton a gőzösről katamaránra átszállva indultam haza; mókás volt a tó közepéről látni, hogy merre jár a 424-es, lásd a mellékelt képet. Egyébként mindenki a balatoni körvasútról beszél, pedig át is lehet vágni a tavon! :) Vasárnap Siófokról szintén hajóval mentem Balatonfüredre, hogy ott felszálljak erre a dupla klasszik Csörgős vonatra:

A csörgős csodát simán elértem, majd kb. húsz percet vártam az indulásra a menetrendhez képest, pedig időben ott volt a két mozdony a vonat elején. Aztán nagy nehezen elindultunk, de én már Örvényesen leszálltam, egyrészt hogy elkészítsem a fentebbi fotót, ...

... másrészt hogy Nohabos vonatot lássak arról erre, majd erről arra menni. Utóbbit fotóztam, előbbit csak videóztam, az alábbi összeállításban látható is:

Mindkét nap jól éreztem magam, de azért remélem, hogy jövőre visszatér a korábbi évek típusbősége: lesznek Púposok, ráhordó Samu, szinkron Bobó, retró inga. Mást is el tudnék képzelni, de az az igazság, hogy a nyári balatoni forgalomba nem lehet kis befogadóképességű, lassú járgányokat berakni, márpedig a nosztalgiák nagy része ilyen. Néha így is necces volt a menetrend, bár ez a nosztalgiák nélkül is így szokott lenni. Ezzel szemben viszont a sima utasok és a környéken nyaralók nagy része is vigyorogva nézte (és fotózta-videózta) az öreg mozdonyokat, szóval a szaldó szerintem pozitív volt!