Az idei két alkalom után még egyszer mennem kellett a Keszthely vízibusszal, méghozzá utolsó 2024-es üzemnapján. Idén eléggé rákattantam az utolsó menetekre, melyeknek sajátos hangulata van, és melyek során induláskor helyben pörögnek a hajók, ami valamiért úgy szórakoztat, mintha ötéves lennék :)
A hajó idei utolsó menete Badacsonyból indult, ahová ekkor még helyjegyes vonattal lehetett lejutni. Ezt kifejtem kicsit: másnaptól élt a téli menetrend, melyben az addig expresszként (főszezonban pedig IC-ként is) közlekedő vonat sebesvonattá változik, amiben kevesebb kocsi van, helyfoglalási lehetőség nélkül. Fogalmam sincs, hogy miért kell ezt csinálnia a MÁV-nak: legalább az egyik kocsi legyen helyjegyes, hogy ne szerencse kérdése legyen, hogy Kelenföldön felszállva talál-e még ülőhelyet magának az ember! Ez persze egy átlagos őszi napon általában nem téma, de volt már, hogy szombaton a Déliben kellett felszállni, hogy biztosan legyen helyünk. És jó, hogy ez időben eszembe jutott, mert voltak, akik késve érkeztek, és már a Délitől állva utaztak. Mondom, ez valószínűleg nem túl gyakran fordul elő, de ha belefutsz, akkor elég kellemetlen.
Persze nem akarom, hogy valaki azt higgye, ez a mostani helyjegyes vonat kényelmes volt, ugyanis elővárosi, azaz maximum egyórás utakra épült "Fecske" kocsikból állt, és a fentebbi képen látható ülésekre kellett plusz pénzért (igaz, az IC árának csak a feléért) helyjegyet vásárolni. Mit mondjak, csupa öröm és boldogság volt 2 óra 50 percet utazni ezen a színvonalon! És ez nem valami utolsó pillanatban előkapott pótló szerelvény volt, hanem a normál üzem. De eltértem a témától, térjünk vissza vízibuszunkhoz :)
Szóval fehér hajónk ott állt a badacsonyi kikötőben, vezérpálcáján az utolsó menetet jelző bokrétával. Néhány ismerőst is láttam az indulásra várakozók közt, szóval nem csak én jöttem ki ebben a szép időben megnézni ezt a kicsit kopott, kicsit horpadt, de így is szép gépet!
Meglepően sokan voltak a járaton, többek közt külföldi turisták: részben civilek, részben pedig cseh hajósok, akik odahaza váci gyártású vízibuszokkal dolgoznak valamelyik víztárolón! A civilek nem nagyon értékelték a kikötőkből való kifutás utáni körbeforgást, pontosabban az azt kísérő háromperces kürtszót :) Ez utóbbiak meghallgathatók a bejegyzés végén látható videón!
Szigliget mindig is tüchtig település benyomását keltette bennem, amit most megerősített, hogy milyen sokan fogadták az utolsó menetet. Ott volt a polgármester, ajándékot kapott a személyzet, az utasok közt pedig pogácsát kínáltak körbe. Mintha nem is Magyarországon lettünk volna: itt az emberek örülnek a dolgoknak, és hálásak értük!
Az út végén megérkeztünk Balatonmáriafürdőre, ahol behajóztunk a blogban már többször megénekelt tű fokába, a kikötőbe. Itt a forgás nem különlegesség, hanem kötelező manőver, úgyhogy kürtszó csak a vízibusz hazaindulásakor szólt. Nem is kellett sokat várni rá, hiszen nem sok értelme lett volna itt éjszakáznia a hajónak: kb. tíz perccel az érkezés után már el is indult Fonyód felé.
Tökéletes időjárás, tökéletes jármű és kellemes hangulat jellemezte ezt a délutánt, melynek - magamhoz képest - elég sok pillanatát beraktam ebbe a filmecskébe. Javaslom, hogy jó hangosan hallgassátok, hogy a környezetetek is kiélvezhesse a háromszor három perc kürtölést a kikötőkből indulásokkor ;) A videóhoz magyarázó feliratok is vannak, a "CC" gombbal lehet bekapcsolni őket - már ha nincsenek eleve bekapcsolva.
Ez megy most