Tavaly statisztikát csináltam balatoni utazásaimról, és idén se szeretném megfosztani a világot ezektől a létfontosságú számoktól. Nem venném a lelkemre, ha a blog rendszeres olvasói nem tudnának aludni a bizonytalanságtól, hogy vajon a Helka nosztalgiahajóval vagy a Lelle motorossal mentem többet!

Ahogy az erre rendszeresített Excel-tábláimat nézem, a Bahart idei utasszám-rekordjának létrejöttéből rendesen kivettem a részem :)

Március 28. és november 4. közt:

• 28 napon hajóztam a Balatonon, plusz egyszer tapolcai Ikarus-találkozni, kétszer pedig MÁV retró hétvégézni is lementem, ez tehát 31 "lent levés"
• ... ebből két nap volt csak, ami közt nem jöttem vissza Pestre, hanem lent aludtam, ez tehát 30 le-plusz-fel út
• ... ebből egyszer autóval hoztak haza, tehát 59 alkalommal utaztam vonattal Kelenföld és valamelyik balatoni állomás közt valamelyik irányba!
• Összesen 7681 kilométert vonatoztam a tóra + a tóról + a tó körül, ez átlagban 247,7 kilométer
• Volt, hogy nem a szokásos vonatok valamelyikével jöttem, illetve egyszer a Velencei-tónál is jártam, szóval ha jól számolom, összesen 28 alkalommal indultam a kelenföldi 4-es peronról, amit lassan felvehetnék ideiglenes lakcímnek :)
• 8 alkalommal még a tó körül is utaztam kisebb távokat, tehát nem csak pesti retúr volt, emiatt nincs kedvem összeszámolni, hányszor szálltam fel és/vagy le a Balaton körül
• A legtöbbet igénybe vett állomást se akarom kikeresni, bár gyanúm szerint Siófok lehetett az. A kedvencem viszont Balatonföldvár.
• Késve érkező vonatra való leghosszabb várakozás 97 perc volt (az utastájékoztatás alapján 51-ről indult, aztán csak nőtt és nőtt), Siófokon.
• Több szempontból is a legkellemetlenebb élmény az volt, amikor a betervezett programot teljesen elmosta, hogy a vonat, amin ültünk, embert gázolt, és először közel másfél óráig nem engedtek le a szerelvényről, utána pedig nem fértem fel a buszokra (se pótlóra, se menetrend szerintire)
• Ironikus volt, amikor egy füredi indulás előtt édesapámmal azon viccelődtünk, hogy milyen öreg a V43-as, ami haza fog vinni, csoda, hogy még bírja a strapát - de tévedtünk, mert nem bírta: Székesfehérváron ledöglött!
• A nyár második felében már elég tipikus volt, hogy random vonatokból hiányzott egy-egy (néha több) kocsi, néha olyan is, amire helyjegyet vettem az előző napokban. Rendszeresen figyeltem, hogy melyik vonatban melyik kocsi nem szokott ténylegesen lenni (például a zágrábiban az I. o.), és direkt nem abba vettem, de ki lehetett figyelni azt is, hogy ha egy lefelé menő vonatban nincs mondjuk kettes számú kocsi, akkor visszafele jövet se lesz benne (csak ki kellett találni, melyik szerelvény hogyan fordul). Egyszer nagyon nem akartam résztvenni ebben a cirkuszban (ti. ilyenkor az van, hogy mindenki üljön le valamelyik másik - akár nem-IC - kocsiban, és majd kapnak papírt, ami alapján visszakapnak valamennyit a jegy árából), ezért két külön kocsiba is vettem helyjegyet, mondván, hogy ha majd az appban látszik, melyik lesz meg ténylegesen, akkor a másikat lemondom. Erre mindkét kocsi hiányzott! Szerencsére gyorsan még sikerült egy harmadikba jegyet vennem, de sokan megszívták :(
• Többször buszoztam, ebből kétszer úgy, hogy nem volt ülőhely (mások is álltak, miközben több utas is a mellette levő ülést foglalta a kofferjével) - és ebben nincs benne a gázolás miatti pótlóbusz, mert az szerintem el se indulhatott volna annyi utassal (de természetesen senki nem akadékoskodott, mert tovább akart jutni)
• És hogy valami jót is mondjak: idén ötször fagyiztam a szemesi Margarétában, ami nem reklám, mert nem fizetnek érte, pedig igazán megtehetnék :D

És térjünk a fő műsorszámra! Egy régi mahartos táblázat alapján:

• Összesen 730,5 kilométert hajóztam a tavon, kb. 68 vízen töltött óra alatt (a kikötőben várakozásokat nem számoltam)
• Összesen 69 alkalommal szálltam valamilyen vízi járműre
• A legrövidebb út, amit egy nap megtettem, 5 kilométer volt (egyetlen Boglár - Révfülöp átkelés), a leghosszabb 73 (Almádi és Keszthely közt, több átszállással). Az átlag a teljes időszakra lebontva nagyjából 26 kilométer per nap.
• Az egyetlen hajóval egyszerre megtett leghosszabb utam 63,5 kilométer volt (Keszthely - Siófok)
• Az egy nap lebonyolított legtöbb hajós utazás száma 5, tehát 5 külön út, 5 hajóra szállással - a legkevesebb értelemszerűen az előbb említett Boglár - Révfülöp átkelés.
• Az utazásokból 10 sétahajózás volt (ugyanonnan-ugyanoda 1 óra időtartammal), 9 pedig kompozás (ezt a menetrend alapján 8 percnek vettem)

A Bahart rendszeres személyforgalmat bonyolító hajói közül idén nem utaztam a Csongor nosztalgiával, illetve a Kisfaludy Sándor és Baross Gábor kompokkal, viszont kétszer is mentem a nem-bahartos Arács vízibusszal. Bónusz volt, hogy mentem a menetrend szerinti forgalomban normál esetben már nem járó Hévizzel is.

A legszebb egy Füred - Siófok hajóút volt az utolsó üzemnapon a naplemente utáni ég színei miatt, második helyezett egy naplementézés a Kelénnel. Harmadik helyezés megosztva több viharos szélben utazás közt; tavaly csak egy olyan volt, idén több is (a legdurvább a szezonnyitó nap volt). Top 10 listás még egy lellei naplementézés , egy "éjszakai" út a Jókai nosztalgiahajóval, a Kékszalag élbolyának elcsípése Siófoknál, és a Keszthely vízibusz utolsó idei menete. A kedvenc útközbeni fotóm pedig fentebb látható.

A három hajó, amivel a legtöbbet utaztam:
Lelle: 98,5 km - valami állandóan nyikorgott rajta, néha kimondottan kellemetlenül
Siófok: 68 km - sokan nem szeretik, de minden irányba fényképezgető utasként ez a legpraktikusabb gép
Helka: 63,5 km - ez egy álomhajó 1891-ből!
Legtöbbször a Lellével mentem (4 alkalom), legkevesebbszer a Helkával, a Hévizzel és a Tihany nevű új komppal. Utóbbi ezzel a "legkevesebb kilométert mentem vele" címet is megnyerte, hiszen egy Tihanyrév - Szántódrév út csak 1 kilométer(nek számítódik).

A biztonság kedvéért le kell írnom, hogy a látszat ellenére nem csak közlekedni jártam le a Balatonra: voltunk borozni Badacsonyban, jártunk a tihanyi apátságban, a szigligeti süllőfesztiválón és várban, futottunk bele váratlan koncertbe, ücsörögtünk parkokban és tóparti padokon, illetve többször jókat ettünk itt meg ott. Így kerek az élmény, ezek közül viszont nem tudnám megmondani, melyik volt a legjobb, mert mindet élveztem :)

Bónuszként itt egy rövid videó az imént említett legszebb utazásról:

Egyébként mondtam már, hogy imádom a Balatont és a balatoni hajókat? :)