Tavaly véletlenül botlottunk bele Balatonfüreden egy oldtimer találkozóba, melynek számomra az amerikai batárok voltak a legemlékezetesebb résztvevői. Idén direkt mentünk oda, és bár most nem az "amcsi verdák" tetszettek a legjobban, azért pár kockát rájuk is kattintottam.

A történelmi és egyéb részleteket majd a kommentszekció elmondja, de szerintem ez az egyik legamerikaiabb autó ever: a Chervrolet Bel Air. Nem a legszebb (mert az a Mustang), nem is a legjobb, de ha egy filmben mutatnak egy ilyet, amint beállnak vele egy autósmoziba, azonnal el tudod helyezni, hogy hol és mikor járunk térben és időben.

Belülről is pont olyan visszafogott, mint kívülről :) 

Érdekes módon oldalról nem erőszakos, valószínűleg itt az aerodinamikával is foglalkoztak, nem csak a díszítéssel. Tudom, van, aki már azért kikergetne a világból, mert ezzel azt mondom, hogy más szögből erőszakos kinézetű autó, de szerintem tényleg az. Erőből, méretből, díszítésből akar lenyűgözni, nem kifinomultságból. Nincs ezzel semmi baj, csak rám ilyen hatással van.

A Bel Airre azt írtam az előbb, hogy a legamerikaiabb autó ever, és ez itt egy másik legamerikaiabb autó ever :) Elvileg ez egy Buick Super 1946-ból. Ha valaki esetleg nem tudta addig, ki nyerte meg a háborút, itt volt a válasz: egyrészt az az ország, amelyik ekkora autókat gyártott, de főleg az az ország, ahol az ekkora autókat meg is tudta venni valaki.

A "Buick Eight" felirat arra utal, hogy a gépsárkányt...

... egy nyolchengeres motor mozgatja, pontosabban a "Fireball" márkajelzésű Buick sornyolcas. A biztonság kedvéért erre is került pár reklámfelirat.

Szerintem ilyet még nem láttam, és csak remélni tudom, hogy nem fogja valaki cáfolatul idetenni egy korábbi oldtimer találkozós bejegyzésemet, amiben már mutattam: ez egy Stutz Blackhawk.

Ha jól értem, ez egy szándékosan extrém kinézetű luxusautó a hetvenes évekből, amit olyan emberek vásároltak, akik el akarták mondani magukról, hogy olyan autójuk van, mint Elvisnek vagy Dean Martinnak. Ez a dolog tőlem olyan távol áll, hogy meg se akarom érteni :)

A Chevrolet Corvair a másik véglet az eddig látottakhoz képest, és őt azonnal fel is ismertem. Kompakt autó, ráadásul farmotoros, léghűtéses - mondjuk ez itt a kabrió verzió, szóval elég rock'n'roll mindezek ellenére. Újra és újra rájövök, hogy egyátalán nem értem az amerikai autóipart, csak azt tudom, ha valami tetszik belőle :) 

A szöveget utólag átolvasva úgy tűnik kicsit még számomra is, hogy fikázom a fentebbi gépeket, de nem volt ilyen szándékom, egyszerűen csak extrémnek találtam őket azokhoz képest, amik tavaly annyira tetszettek (Mustang, GTO, Sting Ray, Camaro).