Igazából a BAHART-nak illene valamilyen nosztalgiaflotta részeként megmenteni. Öreg villamosokat, vonatokat, repülőket sem elsősorban magánemberek restaurálnak és üzemeltetnek. Egy hajóhoz több pénz kell, mint egy veterán autóhoz vagy motorkerékpárhoz. Persze, tudom, akadna itthon is néhány vagyonos ember, akinek beleférne a keretbe, de úgy látszik, ők inkább Ferrarikra költenek :-(

@nyelv-ész: A Bahart hat nosztalgiahajót üzemeltet: két 1891-es ex-csavargőzöst (Helka és Kelén), egy 1912-es ex-csavargőzöst (Jókai) és három dízeles jachtszerűséget az 1920-as évekből (Csongor, Tünde, Csobánc). És nem utolsó állapotban meghagyva, hanem kimondottan igényesen felújítva, gépészetileg is korszerűen tartva őket. Szerintem ők a sokszorosát megteszik, ami elvárható, hasonlítsd össze ezt a flottát a Mahart nulla darab nosztalgiahajójával! Az egy dolog, hogy lelkes és naív közlekedésbarátként néha nem értek egyet a döntéseikkel, pl. hogy eladták az utolsó vízibuszaikat, vagy hogy két nagy hajót vettek több kisebb, kb. vízibusz méretű helyett (bár úgy sejtem, hogy ez nem feltétlenül az ő döntésük volt), de nem véletlenül írtam bele a szövegbe, hogy nem akarom más micsodájával a csalánt csapkodni. Valószínűleg nehezen tudnák nosztalgiának eladni ezeket a hajókat az átlagembernek (ahhoz még kell 30-40 év), úgyhogy nem várható el, hogy a bevétel rovására múzeumosdit játsszanak. Viszont el lehetne gondolkozni azon, hogy miért nincs működőképes óbudai gőzösünk (az osztrákoknak van, a Schönbrunn), miért nincs egy propeller (csavargőzös átkelő) se eredeti formában (átépítve is csak maszekoknál jár), miért nem működőképes a Táncsics, miért nem maradt Sirály típusú szárnyas, stb, stb, stb. Vagy hogy miért süllyedt el az extra szép, kétkéményes, a Kossuth állóhajónál sokkal reprezentatívabb Szőke Tisza II, miközben mindenki tudta, hogy ez lesz vele, ha nem foglalkoznak vele. Hány évig volt a sajtóban téma, hogy el fog süllyedni, mielőtt meg is tette? És senki nem mozdult rá (pár közlekedésbarát és hajós magánemberen kívül).

A hajós tárgyi emlékeket senki se kezeli, ellentétben a vasutasokkal, villamososokkal, buszosokkal (bár nekem kicsit elegem van az 1970 körüli gyártású, NDK-ból visszahozott 55/66-osokból, amikkel tele van az ország, miközben nincs egy korai állapotú se), vagy akár a repülősökkel (Po-2, Li-2, Kánya, Gerle, vitorlázók). Ha utóbbiak nem lennének, hajlanék elfogadni azt a magyarázatot, hogy egy hajót tárolni és üzemben tartani nagyon drága egy buszhoz képest, de azért a Li-2 csak megvan huszonvalahány éve - egyszerűen nem hiszem, hogy egy vízibuszt vízen tartani drágább lenne. Egyszerűen senki sem foglalkozik a témával.

Ebben a konkrét esetben többször olvastam, hogy ezek a vízibuszok "vackok voltak, levegőtlenek, hangosak és bejött a kipufogás az utastérbe", ami azért ironikus, mert ez pontosan leírja a régi Ikarusokat. Ezek a hajók pont azt a műszaki színvonalat és komfortot képviselték a maguk korában, mint a faros Ikarus, csak ezekkel ritkán utaztak az emberek, az Ikarusokkal meg akár minden nap, ezért jobban hozzájuk nőttek. De pont ezért kellene valami múzeumszerűség, hogy a személyes sérelmek fölött megtalálják a technikatörténeti értékét. Tudniillik, hogy ezek a vízibuszok magyar gyártásúak voltak, a maguk idején szinte forradalmian új technológiával készültek (alumíniumból), ráadásul sikeresek voltak, amit jól mutat, hogy Csehországban eredeti kinézetükkel közlekednek, a macedónok meg a XXI. században pénzt költenek rájuk, hogy utána vélhetően évtizedekig használják őket új felépítménnyel. Megkockáztatnám, hogy a (természetesen relatív, de azért ne felejtsük el, hogy még az osztrákok is vettek belőle) elterjedtségük _legalább_ akkora teljesítmény, mint az Ikarus KGST-alkuk által megtolt sikere. És ezzel nem az Ikarus érdemeit akarom kisebbíteni, hisz a blogbejegyzésekből szerintem jól látszik, hogy imádom őket :) csak szomorú vagyok, hogy a köztudatban a faros Ikarusokon és a csőrös Csepelen kívül semmi hazai fejlesztés se maradt meg a háború utáni időszakból.

De persze itt is írta valaki (még az is lehet, hogy Te?), hogy a hajók nem fogják meg. Talán ez az oka, hogy az aktív hajósokon kívül kb. két tucat embert érdekel az egész országban, hogy mi van a hajókkal.

@Hamster: Na, ezt nem tudtam, hogy a BAHART ilyen nosztalgiaflottát tol. Ez valóban szép. Úgyhogy vissza is vontam, amit írtam :-)

Ami a közlekedéstörténet emlékeit illeti, azt érdemes szem előtt tartani, hogy bár ma elolvadunk egy IK55-től, de akkoriban a 200-as sorozat megjelenése után senki sem akarta már magát a Bözsibuszon tovább rázatni. Az IK620 ugyanígy egy szükségmegoldásnak tűnt az akkori emberek szemében, ma pedig egy hazai 620-as már unikornisnak számít, és aki akar magának egyet, mehet alkudozni a szandibandikhoz.

A hajók valóban nem állnak közel az emberekhez - ahogy írtad. Nem vagyunk hajós nemzet :-) Én is úgy vagyok vele, hogy egy csónak, egy kis vitorlás még vonz, de egy vízibusz méretű hajón már csak az jár a fejemben, hogy mikor érünk partot.

Furcsamód a repülés egészen más tészta. Sokan rajonganak a repülőkért olyanok is, akik egyébként be vannak oltva műszaki dolgok ellen. Engem például a repülés annyira se érdekel, mint teknősbékát a kvantumfizika, de az Aeroparkban a régi krehácsokra mind felmásztam, hogy megnézzem, mi hogy működik. Pedig sosem ültem repülőn, és nem is tervezek repülni. A gondolatától is rosszul vagyok. Szóval fura dolog ez, hogy ki miért van oda.

@Hamster: Ja, és Zebegényben régebben volt egy hajózási múzeum - vagy inkább magángyűjtemény. Nyilván csak akkora, amekkorát egy magánember össze tud hozni - de legalább van. Nem tudom, mi lett a sorsa, működik-e még.

Neszmélyen pedig van egy alapítványi gyűjtemény, néhány régi hajóval, amik közül tudtommal van működőképes is, lehet vele menni.

Ezek sajnos nem tudnak annyit tenni a megőrzésért, amennyit egy Mahart tehetne, ezzel teljesen egyetértek.

@nyelv-ész: "a 200-as sorozat megjelenése után senki sem akarta már magát a Bözsibuszon tovább rázatni."
Hát ez, az pedig a 200-asok se voltak egy VÖV-busz, csak jelentősen jobbak voltak, mint az 55/66/620, pláne a 30/31/311/60. Életem egyik legsz*rbb buszos élménye egy 55-ös volt, amivel végigmentünk pár kockaköves budapesti utcán, ahol a kocsi a pattogástól valószínűleg megtalálta a sajátfrekvenciáját, amitől a belső fülem állandóan berezonált. Ráadásul levegőtlen volt és gyenge, nem véletlenül cserélték ki az NDK-sok a motort saját gyártásúra. A 620-as szerintem csak egy 60-as ráncfelvarrás volt, mert alapvetően ugyanúgy egy teherautó volt plató helyett utastérrel. Tök jó, hogy a motor ugyanúgy ott üvöltött a sofőr mellett. A 180-ról meg inkább ne beszéljünk, mert kicsit ciki, hogy az Ikarusos csuklósbusz-gyártás úgy kezdődött, hogy szétszedtek egy NSZK buszt...

"a régi krehácsokra mind felmásztam, hogy megnézzem, mi hogy működik"
Nekem alapvetően furcsa, ha valakinek tetszik az egyik nagy, zajos gép, de nem tetszik egy másik nagy, zajos gép. Hogy lehet valaki oda egy dízelmozdonyért, de nem egy dízelmotoros hajóért? :) De a repülés az más, az igazából ma is egy csoda az emberek számára, hogy valaki azt a sok mindent kitalálta, ami ahhoz kell, hogy az ember gyorsan eljusson A-ból B-be. Ott azt nem értem, hogy miért a nagy fehér távolsági buszokat nézegeti mindenki, miért nem a kisgépeket, amiken látni, mitől mennek, és érezni is a repülést, nem csak egy kis ablakon látni, mint a tévében.

@nyelv-ész: A zebegényi egy nyugdíjas hajós magángyűjteménye volt, amit tudtommal védetté nyilvánított az állam(?), úgyhogy most drágább fenntartani, mert múzeum jellegű elvárások vannak vele szemben, de pénz nem jár mellé. A hajós bácsi már rég meghalt, a család próbálja megtartani a helyet, ami még mindig nagyjából ugyanúgy néz ki, mint gyerekkoromban. A neszmélyi skanzen klassz kezdeményezés volt, de az utolsó működő pesti gőzös, a Petőfi továbbra is csak egy leégett roncs, ahogy oda érkezett, és a többi gőzös (Zoltán és Neszmély) se működik. Van ez a tipikus netes izmozás, hogy "ha többet akarsz, miért nem csinálod?", de ez marhaság. Akinek van egy telke és némi pénze, vehet egy Ikarust vagy egy UV-t, ami aztán ott fog szétrohadni. Ha kicsivel több pénze van, az Ikarust akár működtetheti is, mert "csak" milliós tétel. Egy, de pláne több hajó fenntartása viszont nem működhet bérből és fizetésből élő dolgozó emberek zsebéből, oda kell állami, önkormányzati és céges támogatás. Esetleg egy dúsgazdag mecénás, de az tényleg ritka. Irreális, hogy 15-20 ember saját zsebből összedobja a pénzt ÉS még dolgozik is rajta folyamatosan, hogy üzemben maradhasson. Ami sikeres villamos/vasútbarát kezdeményezéseket láttam külföldön, azok mind komoly támogatásokból működtek, mindenféle vizsgákat, üzemanyagot kaptak a közlekedési vállalattól, helyet a várostól/tartománytól/szintén a közlekedési vállalattól, aztán nem kellett pályahasználati díjat fizetni, stb. És emellett a járművekkel termelni is próbáltak, pl. tehervonatozni a mozdonnyal. Vagy esetleg az egész a közlekedési vállalat keretein belül ment, a civilek "csak" az általuk végezhető munkákat végezték, és próbáltak pénzt szerezni a fizikai megtartáson túli dolgokhoz. De az ki van zárva, hogy összeül két szakács, három informatikus, egy építészmérnök és két vasutas, megvesznek egy hajót, felújítják, ellátják minden berendezéssel, ami az EU és helyi szabályoknak megfelelően kell (a Dunán elég komoly akadályt jelentenek az elvárások, pl. megállnak hajók, mert nagyjavítás után már nem fogják megkapni ugyanazokat az engedélyeket, mint az előző nagyjavításkor, mert azóta változtak a szabályok), levizsgáztatják, közben megcsinálnak minden képzést, és ők matrózkodnak és kapitánykodnak rajta.

@Hamster: Az 55-ös után a 200-as egy hipertérugrás volt, ökrösszekér után az űrkorszak. Gyerekkoromban rendszeresen a Bözsibusz vitt fel minket a Mátrába, és amikor egyszer jött egy 200-as, akkor úgy éreztük, az maga a csoda. Tágas, kényelmes, gyors, csendes. Nem verte le a vesénket a rugózás, és nem volt büdös. Pedig akkor még tényleg a kátyúval kombinált kiskockakő-nagykockakő kombináció jellemezte az utakat, még városban is, nem csak a vidéki utakon. Ma az aszfalton a Bözsibusz is egész szépen siklik, de akkoriban a szar utakon nagyon kijött a különbség.

@Hamster: "Nekem alapvetően furcsa, ha valakinek tetszik az egyik nagy, zajos gép, de nem tetszik egy másik nagy, zajos gép. Hogy lehet valaki oda egy dízelmozdonyért, de nem egy dízelmotoros hajóért? :)"

Szerintem egyszerűen így működnek az emberek. Motorsportokban is kevés az aki több szériát követ, pedig mindenhol az van hogy emberek versenyeznek versenyautókkal (amik az esetek 90%-ban ugyanúgy hangosan brümmögnek). De szerintem foci esetén is van aki nem követi az összes bajnokságot pedig mindenhol 20-an kergetnek egy labdát, ketten meg nézik őket a pálya két végéről :)

@toto92: Igazad van, a motorsportok meg engem nem érdekelnek, erre nem is gondoltam, pedig egy F1-en aztán bőven van gépvonyítás. Pontosabban kinőttem ezeket, mert amikor még Keke Rosberg volt, meg Lauda, meg Mansell, meg Piquet, meg más műfajban Drapál, megint másban Ferjáncz, akkor legalább nem kapcsoltam el a tévét, ha a telesportban őket mutatták.