HamPLÓ

Amióta van youtube (és szélessávú internet), esténként általában elindítok egy videót, amit még én választok ki, utána viszont csak megyek tovább a feldobott javaslatokon. Régebben eközben blogot is írtam, manapság már fáradt vagyok hozzá :) Követek pár gitáros-gitároktatós-zenekielemzős csatornát, ahol nem csak játszanak, hanem beszélnek is, ezek mellett viszont gyakran beesnek "amatőrök" is, akik feldolgozásokkal demonstrálják a képességeiket. Az "amatőröket" persze hatalmas idézőjelek közt kell érteni, mert egy részük technikailag képzettebb az eredeti játékosoknál (nálam meg pláne), a modern technikának köszönhetően pedig jobban is szólnak, mint az eredeti felvételek. Két probléma van velük, már tudniillik szerény nyomott véleményem szerint. Az egyik, hogy rengeteg munkával játsszák el mások számait, de nem írnak új klasszikusokat (ez kicsit búmerkedésnek hangzik, de így gondolom), a másik pedig, hogy egy-egy előadónak általában egyetlen száma bukkan fel n+1 gitáros által előadva, tehát mindenki ugyanazt az egy slágert játssza. Nem tudom, hogy azért csinálják, mert azt gondolják, hogy mindenki ugyanazt az egy számot akarja n+2. alkalommal hallani, vagy mert az algoritmus csak az ismert számokat kapja fel, de ugyanazt a 10 számot már biztosan hallottam körülbelül 50-60 youtubertől. És most nem arról van szó, hogy kislemez B-oldalas, vagy csak bootlegként létező dalokat szeretnék hallani, de az amúgy híres/sikeres lemezek egyéb számai is kaphatnának egy kis szeretetet. Ezek igazán nem "deep cut"-ok, miért nem villognak ezekkel is kicsit? Tudom: mert csak a slágereket ismerik az emberek... de ez egy végtelen kör, mert emiatt aztán tényleg mindenki csak a slágereket fogja ismerni...

Megjegyzés: tudom, hogy ha konkrét dalcímekre keresek rá, meg fogom találni azokat is, és azt is sejtem, hogy az algoritmus nyilván a legsikeresebb dalokat fogja újra és újra és újra és újra a javaslatok közé rakni, de az esetek nagy részében ha a feldobott gitárosok csatornájára kattintok, legtöbbször csak a kliséket találom ott, kevésbé ismert dalokat inkább csak előadó-specifikus youtubereknél látok.

Megjegyzés 2: tudom, ha hiányolom a más számokat, miért nem játszom fel őket én magam? Mert nem tudom. Ha tudnám, biztos kevesebb hajó és villamos lenne a blogban, és sokkal több gitár :)

Megjegyzés 3: fogalmam sincs, kinek írom ezt a bejegyzést, hiszen egy apró magyar blog bejegyzésének nyilván nincs ráhatása semmire, meg eleve mindenki azt a számot játssza fel, amit akar...

Ott van például Ozzy, akitől mindenki a Crazy traint játssza. Nem mondom, hogy rossz dal (bár messze nem a legnehezebb, egy időben még én is végig tudtam játszani), de azon a lemezen (amit inkább Rhoads-Daisley-Ozzy albumnak kellene hívni, lévén pont Ozzynak volt rajta a legkevesebb inputja) vannak érdekesebb dalok is. Szerintem. Például a Revelation (Mother Earth). Szerintem. Gitárosként (szerintem) nagyobb kihívás jól eljátszani, és sokkal hangulatosabb is. Szerintem.

De a Dee nevű dalt se látom, pedig ez aztán 100% Randy Rhoads, hiszen egyedül játssza, ráadásul az édesanyjának írta. Rövid és nem túl bonyolult darab, de szerintem jobban benne van Randy lelke, mint a Crazy Trainsben. Ha pedig meg akarom fájdítani a szívem, a Tribute lemez végén szereplő próbálkozásokat hallgatom meg. Ezek eldobott stúdiófelvételek, hallható rajtuk, hogyan állt össze a szerzemény:

A Queentől a youtuberek 99%-a a Bohemian Rhapsody (szólóját) játssza, ami persze klassz, de Brian May azért sokkal több ennél a fél percnél! Itt van például ez a dal, melynek a szólórészét valószínűleg (nem tudom biztosra mondani, mert 25 éve nem követem) a mai napig játssza koncerteken, de feldolgozásként még nem dobta elém a youtube:

Azt egyénként hányan tudják, hogy egy csomó számban John Deacon (is) gitározott? Főleg a funkysabb darabokban ritmusozott (például az Another one bites the dustban), plusz sokszor akusztikuson játszott, mint az alábbi nótában. Itt a harmóniákat is ő játssza, Brian csak a végén jön be röviden - a Red Special hangját elég jól fel lehet ismerni:

Ennek persze nem köze van a bejegyzés témájához, csak szeretem ezt a számot :)

A Dire Straits ugyanígy járt: mindenki a Sultans of Swinget játssza, esetleg a Money for Nothingot, ezt viszont még soha nem dobta ki elém a youtube. Persze direktben rákeresve biztos ezt is sokan feldolgozták, de biztosan nem annyian, mint amennyit megérdemelne a dal.

A fentebbiekhez hasonlóan ha Floyd, akkor Comfortably Numb. Ami érthető, mert a világ legjobb szólói vannak benne, márpedig mindenki bizonyítani akar, hogy a legjobbat is el tudja játszani, de miért nincs gyakorlatilag semmi a Dark Side of the Moonról, vagy a Meddle-ről? Ezek igazán nem rejtett kincsek :) Jól eljátszani őket meg nehezebb. Vagy legalábbis úgy képzelem, mert bevallom, Gilmourt nem nagyon próbáltam játszani.

Sokszor nem egész dalokat töltenek fel a gitárosok, csak szólókat. A Europe-tól például a Final countdownét, ami tényleg elég jó névjegykártya, de azért John Norum (ezen a lemezen még ő játszotta a szólókat, nem a klipben szereplő Kee Marcello) mást is csinált, ahogy az fentebb hallható. Egyébként a szám végi szóló annyira Gary Moore-os (meg igazából minden más gitár is a számban), hogy abszolút nem lepődtem meg, amikor évtizedekkel később azt olvastam, hogy ő Norum kedvenc gitárosa. Ezek után vicces volt egy olyan Moore-interjút olvasni a nyolcvanas évekből, amiben azt mondta, hogy nem szereti a Europe-ot, mert úgy szólnak a gitárok benne, mint az övé :)

De mindegy, inkább abbahagyom, mert ki vagyok én, hogy nálam tehetségesebb emberek nehéz munkájának produktumát kritizáljam... csak előjött belőlem így az éjszaka közepén :)