Tudnivalók

Egy Földön ragadt humanoid űrlény benyomásai az őt körülvevő világról, különös tekintettel Budapestre, a villamosokra, vonatokra, repülőgépekre, zenékre. Meg minden másra.
 
Ha tetszenek a bejegyzések, ajánld a blogot/bejegyzést ismerőseidnek - ha csak egy-egy képet mutatnál meg másoknak belőlük, akkor is kérlek, írd oda mellé a készítő nevét, és hogy hol találtad (mondjuk link formájában)! Köszönöm! (A tartalmak publikálása, pláne kereskedelmi célú felhasználása értelemszerűen a készítő(k) engedélyéhez van kötve)
 
A kommentek tartalma nem feltétlenül egyezik meg a blog írójának véleményével. Sőt, néha még a bejegyzéseké sem ;) A trollkodás, anyázás, a spammelés és a túlzott offolás pedig ki lesz moderálva, ha úgy látom jónak.

  Gyorslinkek:
Hampage.hu frissítések
Énblog
Égitársaság
Zene
Videók
Saját zene

Naptár

április 2024
Hét Ked Sze Csü Pén Szo Vas
<<  < Archív
1 2 3 4 5 6 7
8 9 10 11 12 13 14
15 16 17 18 19 20 21
22 23 24 25 26 27 28
29 30

Ez megy most

Top 5

  1. Megtalált sínek: a Margit híd régi vágányainak darabjai a DunábanÉveket töltöttem Budapest elvesz(t)ett vágányainak felkutatásával, most azonban - kivételesen - megtalált sínekről fogok mesélni! Száraz időszakokban néha előfordul, hogy a Margit-sziget déli...
  2. Budapest málhásai: a MukikIsmét Tomáš Dvořák képeiből válogatok, témául pedig a guruló fadobozhoz hasonlatos "motoros fedett teherkocsikat" választottam. Persze valószínűleg nagyon ritkán hívták őket így hosszúra nyúlt...
  3. Végállomás, leszállás!Ez itt a bevezető hűlt helye. Normál esetben nyakatekert módon kellene felvezetnem, hogy mi a bejegyzés témája, és miért az, ami, de most egyszerűen csak pár érdekes régi képet szeretnék mutatni Ab...
  4. BUMM nincs, de (majdnem) minden más abból a korszakból itt van :)A jelek szerint az elmúlt hónapokban egy kő alatt éltem (esetleg szatyorban), mert teljesen elment mellettem, hogy az archive.org nem csak elkezdte összegyűjteni az univerzum összes C64-es programját,...
  5. Cégérek, táblák és neonok a hetvenes-nyolcvanas évek külvárosi utcáinJó régen nem csináltam már "régi képes" bejegyzést, de a minap valami mást keresve rámjött, hogy folytatást csináljak egy régi képmutogatós írásnak, melyben hirdetésekkel, neonreklámokkal...
  6. A nürnbergi Colosseum és a Birodalmi Pártgyűlés TerületeAz ember nem mindig csak szép vagy kellemes dolgokat lát utazás közben, hanem néha zavarba ejtőeket is. Életem egyik legfurcsább koncertje volt a nürnbergi Rock im Park, melyen a zenekarok a Harmadik...
  7. Komárnótól Komáromig, avagy az erőd velünk van II.Előzmény: (Rév)Komárom, és az ő naponta kétszer látogatható erődje A komáromi erődrendszer a ma a szlovák oldalon levő Öreg- és Újvárból, a Vág torkolata körüli sáncokból és bástyákból, és három...
  8. Mi az: huszonöt emeletes, és átsüt rajta a nap?Természetesen a nyolcvan méteres pécsi magasház, melynek szomorú érdekessége, hogy 1977-től csak 1990-ig laktak benne, azóta üresen áll: A hatvanas-hetvenes évek fordulóján a magyar városépítőket...
  9. A Keletitől az Örs vezér teréig Noah Caplin képeinMostanában sokfelé jártunk régi képeken: a Moszkva téren, Soroksáron, a Duna-parton, a Hegyvidéken, de a zuglói hálózat kimaradt - és "zuglói" alatt most az Erzsébetváros északkeleti csücskén át...
  10. Amikor az utcák keskenyebbek, a villamosok pedig tényleg öregek voltakMúltkor elmeséltem, hogyan kerültem kapcsolatba Tim Boric-kal, most ismét mutatnék néhányat a hetvenes évek második felében készített képeiből. Kezdjük Óbudán, mondjuk a Flórián téren! A...

Címkék

103 (7) 105Na (5) 1233 (11) 125év (7) 1522 (7) 1820 (13) 1969 (7) 1973 (6) 1976 (9) 1977 (6) 1978 (6) 1979 (10) 1980 (10) 2018 (11) 2019 (49) 2020 (31) 2624 (23) 2806 (12) 3720 (10) 41-es (10) 424 (22) 436 (6) 5884 (6) 611 (9) abba (6) abszurd (26) Ab van Donselaar (42) aeropark (6) agyhúgykő (61) airway (97) álhír (5) állatkert (11) álom (5) alpok (12) amiga (8) augusztus 20 (6) ausztria (96) autók (87) bach (5) balaton (110) Balt Korthals Altes (14) bardotka (12) basel (7) bbc (8) bécs (46) belgium (11) bengáli (36) berlin (162) berlini fal (20) bkv (60) blog (28) blues (6) bp nosztalgia (10) brno (17) brüsszel (5) budai vár (25) budaörs (39) budapest (934) budapesti pillanatok (49) buék (9) busz (118) búvár (18) bytom (6) bzmot (8) c50 (13) c64 (18) caf (14) cégtörténet (6) city lights (72) classic remise (7) class 56 (7) combino (5) commodore (19) csak egy kép (54) csak egy videó (307) csehország (69) csehszlovák (41) csörgő (12) cukiság (35) debrecen (25) demó (10) design (7) díszkivilágítás (31) divat (6) dízel (11) doctor who (42) drezda (8) duna (41) életkép (22) életképek (38) életmód (6) elveszett (34) emlék (10) emlékek (39) énblog (511) énzene (21) építészet (67) építkezés (22) épület (18) érdekes (5) érdekesség (37) erfurt (8) Ernst Plefka (7) esti városkép (8) évforduló (12) ezerötszázas (7) ezres (16) fan fiction (12) faros (5) favázas (11) feldolgozások (13) felhők (26) felső-szilézia (30) felső szilézia villamos (27) fentrol (6) fényvillamos (21) ferihegy (39) film (13) firka (5) fogas (7) fogaskerekű (22) fogyasztói (24) fonódó (11) fortepan (35) fotó (5) frankfurt am main (9) freddie mercury (7) füsti (6) gary moore (36) gdynia (5) geek (7) Geoffrey Tribe (16) gépsárkány (70) gibson (10) gitár (39) gmap (20) gmunden (6) goldtimer (6) gondolatok (12) gőzmozdony (51) gyermekvasút (41) haditechnika (15) hajó (97) hajtóművek-motorok (6) hampage (415) hamster (5) hangok (5) hangszerek (13) hármashatárhegy (5) havazás (5) heavy metal (6) helikopter (12) helka ms (6) hév (46) híd (30) (34) hódmezővásárhely (7) hogylehetne (7) hogyvolt (7) house (6) hülyeség (8) humor (124) idegenforgalom (21) ikarus (64) il 14 (10) innsbruck (5) internet (6) ipari létesítmények (7) írás (15) it (9) játék (5) jegyek (6) joe satriani (5) kalef (11) karácsony (11) karikatúra (5) Karl Holzinger (9) karosa (7) kassa (20) katamarán (9) katowice (7) kazetta (8) kecskemét 2010 (6) kelenföld (9) kelet-berlin (5) kép (6) képek (1023) képregény (95) kérdés (12) kirándulás (11) kisföldalatti (15) kiskörút (6) kisvasút (57) ki vagy doki (13) klasszikus zene (5) köd (20) köln (35) kölni dóm (5) komp (5) konstal (8) körtér (8) közlekedés (403) kritika (72) kulfoldi szemmel (113) laminátka (6) lánchíd (8) lanovka (8) last ninja (6) látnivaló (11) lengyelország (82) les paul (8) lhbs (25) linz (10) lipcse (12) li 2 (26) lkk (5) lodz (6) ludmilla (14) luzná u rakovníka (6) m4 (16) maci (6) mackó (6) magas tátra (12) magyarország (7) margit híd (9) már nincs (6) mátyás-templom (6) máv (35) medve (7) metál (15) metró (46) miskolc (26) mittudoménmi (9) mk45 (6) mk48 (15) mk49 (5) MOD (7) morál (11) morgás (130) mozdonyok (27) mozi (10) mtp (7) muki (15) münchen (27) műrepülés (8) muv (10) múzeum (64) n19 (5) nagypolszki (6) naplemente (8) németország (323) neon (5) nerd (7) nincsmár (9) Noah Caplin (6) nohab (68) nosztalgia (240) nosztalgiabusz (41) nosztalgiahajó (14) nosztalgiahév (6) nosztalgiatroli (5) nosztalgiavillamos (118) nosztalgiavonat (9) nürnberg (20) nyílt nap (6) nyíregyháza (6) nyolcvanas évek (22) nyugat-berlin (6) NZA (12) olaszország (26) oldtimer (119) orgona (5) orkvadászok (11) ostrava (8) osztyapenkó (5) otthoni turista (36) ozzy osbourne (9) pályahiba (6) pályaudvar (42) panoráma (109) paródia (7) pcc (6) pécs (13) Peter Haseldine (11) point n click turista (8) pop (30) popkultúra (136) pozitívum (12) pozsony (58) prága (27) programajánló (28) púpos (24) queen (19) r.i.p. (14) rádió (6) rajz (5) redbull air race (8) rejtvény (11) reklám (24) relax (12) rendez (13) repülés (135) repülőgép (46) repülőgépek (82) repülőnap (34) repülőtér (21) retró (55) rock (91) rocktörténet (5) róma (15) s-bahn (15) semmering (9) sg (5) sid (5) skanzen (5) skoda (11) sky channel (8) SNL (17) sorozatok (15) soundcloud (15) spotting (19) st.pölten (5) star wars (5) stuka (6) stuttgart (7) super channel (5) svájc (27) szabadság híd (16) szárnyashajó (7) szavazás (6) szczecin (7) szeged (39) szekacs (8) szergej (37) szilézia (6) szinti (5) szliács (5) szlovákia (135) sztrájk (21) szünetjelzés helyett (237) tapolca (6) társadalom (5) tatra (37) taurus (7) tdt2020 (12) tdt2022 (6) technika (65) technikatörténet (70) tehervonatok (12) tél (15) templom (12) természet (6) tévéműsor (27) thin lizzy (8) Tim Boric (16) Tomas Dvorak (10) tömegközlekedés (484) történelem (29) totalcar (5) trabant (5) trainspotting (73) tram train (9) trolibusz (73) turizmus (20) tűzvonalban (15) tűzvonalban saját (8) tv (94) überzenészek (17) utazás (401) utcakép (226) uv (57) vár (11) várnegyed (8) város (523) városkép (105) városliget (9) varsó (7) vasút (590) vasúti becenév (6) vélemény (25) vicinális (13) vidám park (5) videó (888) villamos (843) vitorlás (7) vízibusz (9) vlog (7) wachau (5) woltersdorf (5) wroclaw (6) wuppertal (7) würzburg (5) xi.ker (48) youtube (343) zene (227) zlin (13) zürich (13) Címkefelhő

A legjobban induló lemezek (már hogy szerintem)

2023.11.29. 06:00 :: Hamster

Nem tudom, manapság ki hallgat végig teljes lemezeket az elejétől a végéig. Ismerek még ilyen embereket, de a legtöbben valószínűleg egymást véletlenszerűen követő dalokat hallgatnak streamingen, vagy rádióznak. Régebben fontos volt a sorrend, ahogy a dalok egy-egy albumra kerültek: egy igazán jó lemeznek volt felvezetése, volt keményebb és lágy része, és a végén jött a katarzis, a lelki feloldás. Nagyjából úgy, ahogy egy novellában is van bevezetés, bonyoldalom,  kibontakozás, tetőpont, megoldás. És most nem konceptlemezekre gondolok, vagy musicalekre, ahol egy történet részei a dalok, hanem "sima" albumokra. Annak idején talán a Metal Hammerben  a "B oldal második szám" volt a balladák eposzi jelzője, mert egy lágy dalt nem lehetett csak úgy bárhova betenni a zúzások közé. Az első számnak viszont ütnie kellett! A CD-korszakban már nem volt ennyire egyértelmű a dolog, ott néha átrendezték a sorrendet a sima lemezhez képest, de egy amerikai, angol vagy japán kiadás közt is lehettek különbségek. Ebben a bejegyzésben azokra a számokra hivatkozom elsőként, melyek a nekem meglevő lemezen, CD-n, kazettán elsőként szerepelnek.

Sokan nem önálló számmal, hanem intróval indítottak, ami a zenés színházból jött megoldás: kell valami átmenet abból, hogy a néző/hallgató bejön az utcáról, a fejében a napi gondokkal, abba, hogy feloldódik a mesében, részévé válik a színpadi történésnek. Mások viszont rögtön a lovak közé csaptak - most néhány ilyet szeretnék mutatni. Persze lehet, hogy ezek csak nekem különlegesek; kommentben mindenki megírhatja, neki mi volt az az indítás, ami azonnal beszippantotta; ami olyan ütős volt, hogy utána végig kellett hallgatnia az egész lemezt!

Metált, vagy legalábbis keményebb rockot játszó együtteseknél a lovak közé csapás általában azt jelentette, hogy valami tempós, rohanó számmal kezdtek, ami levitte az ember fejét. A Faith No More The Real Thingje ilyen: a lemez többi dalánál egyszerűbb, mondhatni tufább döngetéssel indul. Ha ezt a lemezt benyomom a Winampba (ami igen, még létezik), mindig végig kell hallgatnom, úgy elsodor az első dal!

Ha valakit az előző zene sokkolt volna, gyorsan itt egy példa a spektrum másik végéről, amikor egy popzenekar indít hasonló trükkel. A semmiből vonósok törnek ránk, aztán bumm, beindul a funk ezerrel. Nulláról indulva azonnal diszkóhangulatba kerül az ember! Érdekes, hogy bár az ABBA a világ egyik legsikeresebb együttese, ezt a dalt szerintem nem sokan ismerik, pedig az egyik legsikeresebb lemezük indítása.

Gary Moore Wild Frontier című lemeze is úgy indul, mint... mint szódás a lovát! (ma nem vagyok jó hasonlatokban) És az az érdekes, hogy ezt a sodró lüktetést egy dobgép adja! Az élő verziók valódi dobbal talán jobban szólnak, de emlékszem, hogy milyen érzés volt, amikor először nyomtam be a hifibe ezt a CD-t: gépdobbal is nagyot ütött! Az előbb belinkelt élő verzióban a dal kezdete intróvá lett bővítve, bónusz húrtépéssel, de én azt is imádom! Döbbenetesen jól szól a gitár: ez Gary "technikai korszaka" volt, superstrattal, aktív EMG hangszedővel, effekt rackkel. A klassz egyébként az, hogy nem sokkal a halála előtt ugyanezt elő tudta adni egy Les Paullal, egy Marshallal és pár pedállal is...

A Black Sabbath Never Say Die című albuma nem mondható klasszikusnak vagy sikeresnek, de szeretem, ahogy indul. Kifinomultabb ízlésűeknek a néhány évvel későbbi Heaven and Hell indítása, a Neon Knights lehet ugyanez az érzés. Ez már nem a lassú, doomos Sabbath, hanem valami más!

Kevésbé ismert itthon a német Die Krupps zenekar, mely még a - szerintem masszívan túlhájpolt - Rammstein előtt nekiállt Németországban az ipari metált technóval keverni. 1993-as lemezük (mely a kettes számot viseli, mert a második "metálos" lemezük, de messze nem a második úgy általában) első dala a munkanapok indítása volt számomra '96 nyarán: hótt kómásan elindulva teljesen felébredtem tőle, mire kiértem az Örs vezér terére. Annak ellenére, hogy a lemez keverése nem tökéletes, ez a gitárhangzás máig nagy kedvencem. 

És hogy ne csak mainstream bandák szerepeljenek: a rákövetkező, '95-ös lemezük indítása talán még jobban passzolt munkába menéshez! Sőt, a rákövetkező is kellően durván kezdődik, de félek, hogy elvesztem az olvasókat, ha a lemezeikkel pakolom tele a bejegyzést :) Szerintem sokat vesztett a kemény zenék világa azzal, hogy ezután feloszlott az együttes, és hogy amikor újrakezdték, már csak sima indusztriális technót (vagy nem is tudom, mi a helyes megnevezése) csináltak.

Amit az elején írtam a "leviszi a fejed" típusú indításról, annak ellentéte a Pull me under a Dream Theater második lemezéről. Lassan indul, egyre rakódnak egymásra a rétegek, aztán hirtelen bekeményedik. Jön az ének, aztán jön minden más, és megkeverik a hagyományos verze + bridge + refrén összeállítást, gyakorlatilag soha nem teljesen ugyanazt halljuk. Ilyen kezdés után egyszerűen tovább kell hallgatni a lemezt!

Valahol a fejlevivős és a lassan beindulós módszer közt félúton jár a Bruce + Baker + Moore lemez, melyre gyakran mondták, hogy "pót-Cream", holott igazából úgy indult, hogy Gary játszott régi haverja, Jack Bruce valamelyik projektjében (talán ebben az oktatóvideóban), amit annyira élveztek, hogy össze akartak egy teljes lemezt dobni. Aztán amikor a projekt dobosának, Gary Husbandnek más dolga akadt, megkérdezték Ginger Bakert, hogy nincs-e kedve beugrani. Szerintem ez egy rendkívül alulértékelt lemez, még akkor is, ha Gary nem teljesen magát adja. De persze lehet, hogy csak én imádom rettentően Jack Bruce hangját.

A Queen harmadik - és szerintem legjobb - lemeze vásári zajokkal indul, aztán meglehetősen beindul. Már biztos meséltem, hogy milliószor indultam ezzel a kazettával a walkmanben gimnáziumba. Általában nem is szálltam buszra, inkább végig gyalog mentem, hogy végighallgathassam :)

Teljesen a másik véglet - olyan, mintha nem is ugyanaz az együttes csinálta volna - a Hot Space című lemezük. Ennek első fele gyakorlatilag diszkó; nehéz eldönteni, hogy ki utálta jobban: a rajongók vagy a zenekar nem kimondottan diszkós fele (Roger Taylor és Brian May). Szintén sokat hallgattam gimnáziumba menetelhez: ha ennek a ritmusára lépkedve indulsz el, egy-két, egy-két, egy-két, akkor jól indul a napod, tök mindegy, hogy hideg őszi idő van, vagy ha odabent dolgozatírás lesz :)

Ugyancsak komolytalan a The Miracle című lemezük első száma, a Party. Egyértelmű, hogy próbatermi hülyülésből rakták össze, de hogy be merték rakni egy kvázi visszatérő lemez elejére, az nem kevés önbizalomra enged következtetni!

Sokkal komolyabban indul kedvenc Pink Floyd lemezem, a Wish You Were Here. Igazából úgy tűnhet, mintha ez csak valami intró lenne, de nem az: megpendül a gitár, és valami sokkal nagyobb dolog lesz belőle. Mágikus!

Elég tempós viszont a Blizzard of Ozz zenekar első lemezének - ami a kiadásakor valahogy Ozzy első szólólemezévé változott - első száma. Szinte primitív ez a riff, az ember nem is számít arra a zsenialitásra, amit Randy Rhoads a későbbiekben előad!

És még egy kis Ozzy: az Ozzmosis valamiért nem lett klasszikus, pedig nekem ez az utolsó lemeze, amit még meg bírok hallgatni - ami utána jött, az már nem az én világom. Kimondottan érdekes számok kerültek az albumra (a kedvencem az I Just Want You), Zakk Wylde gitárja pedig végig úgy dörög, mint... mint ide Nagykáta (tényleg nem mennek a hasonlatok ma). Vicces, hogy ezután kirúgták, mert elment castingolni a Guns N'Roseshoz, ezért a dal klipjében nem ő szerepel! Na, de lényeg a lényeg, hogy a lemez első száma, a Perry Mason a Rick Wakeman által feljátszott Mellotron intróval, meg ahogy utána bejön a basszus (Geezer Butler!), majd a gitár, nagyon odavágott, amikor először hallottam. Meg még utána is sokszor :)

Még iderakhatnám két másik kedvenc lemezem indítását is: a Megadethtől a Holy Wars-t és a Maidentől a Be Quick or Be Deadet, de inkább az érdekelne, hogy másnak mi jut eszébe. És nem csak metálban, bár a bejegyzésben végül ez a műfaj képviselteti magát legnagyobb számban, annak ellenére, hogy nem így terveztem...

22 komment

Címkék: zene vélemény pop youtube rock metál pink floyd diszkó kérdés abba popkultúra ozzy osbourne queen black sabbath faith no more dream theater gary moore

A bejegyzés trackback címe:

https://hamster.blog.hu/api/trackback/id/tr8518267547

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Mike Oldfield Crises,Iron Maiden Fear of the dark,és a Sepultura Chaos AD album nálam a mindig "végighallgatós".
És persze az LGT Bumm-ja!
- Powerslave - Churchill monológja után az Aces High elégge mindent visz
- Alphaville Forever Young - A victory of love-nál fenyegetőbb hangulatú szintipop kezdést keveset hallotam :), az album egyik legjobbja, maga az album pedig messze kiemelkedik számomra a korabeli termésből
- a The Works/Kind of Magic is megér egy misét, bár ezeken még lehetne legalább másik 4 nagyon jó kezdőszám (és most ezért meg kellett néznem a Live Aid vonatkozó részét idegi alapon... :))
- Judas Painkiller
- Headless Cross
- Koyaanisqatsy - From The Yearning To Burst the Perpetual Circle
- Blind Guardian tales from the twilight

.. na csak elmetálkodtam én is :)

Ha az intrós kezdések is ideszámítanak, akkor
- Keeper 2 / 1
- Heading for tomorrow
- Master of Puppets
és még sokan mások
@bardsen: Ja, tényleg, a Painkiller nem kicsit üt. Ha nem láttam volna addigra a klipet, lehet, hogy kivettem volna a kazettát megnézni, hogy tényleg Priestet raktam-e be.

Az Alphaville emlitésén meglepődtem, pedig bevallom, megvan CD-n :)

És a Chameleon? Érdekes, hogy úgy kezdődik, ahogy sima metálszámok végződni szoktak, aztán kezdődik a riffelgetés? Gammasugárnak meg inkább a Land of the Free szvsz. A világ legjobb metállemezéhez méltóan kezdődik. De a Faith, izé, Sigh no More se rossz a Changesszel.
@Hamster: Chameleont imádom, de a First time helyett akkor más a Step out of Hell-t raktam volna.
Deris ide vagy oda, azért a Better than Raw klasszikus bevezetője nagyon atom

közben még eszembe jutott pár hagyományos:
Shadow Gallery - Tyranny (ezen is van ám egy Out of Nowhere :))
Coroner - Mental Vortex (Divine Step technothrash alap)
Voivod - Angel Rat (Panorama FTW)
Vendetta - Brain Damage
... éééés Malmsteen - Odyssey :) Azért a Rizling forsz elégge elkap :)

aztán az Operation Mindcrime _majdnem_, de ott lett volna jobb kezdő szám.

jelentem, abbahagytam :)
@Udo von Schmetterling: Érdekes a kontraszt Öregmező Misi és a Sepu közt :)

A Loksi kapcsán jövök rá, hogy magyar lemezben nem is gondolkodtam. De bevallom, a Ringasd el magadak ez a verziója nem tetszik, mert a Képzelt fesztivál egy amerikai riportrólt hallottam először. Persze el lehet vitatkozni, hogy ugyanaz a szám-e :) Most piszkosul gondolkozom. Például az István a király elég jól indul, akár úgy, hogy Beethovent vesszük elsőnek, és úgy is, ha a Mondd, te kit választanált. De az ugye az musical. P.Box Ómen? Edda Művek egy? Gép: Éjszakai bevetés? Akela: Farkastörvények? Az imidzsük ellenére ritka szórakoztató banda volt, ezen a lemezen még remek hangszereléssel. Wellington A döntő lépés? Igazából szerintem a magyar rockzenészek tudták ezt az első számos dolgot?
@Hamster: Ossian Ítéletnap és Moby Dick Ugass kutya...nekem azok is jófélék.
A legutolsó album-kedvenc viszont már Spotify-on megy a Gomorra filmzenéje a Mokadelic-től.
Uuu.És ki ne hagyjam,a velem egyidős albumot Vangelis Spiral-ját!Az még nekem nagyon-nagyon...
@bardsen: Malmsteenban igazad lesz. Az Operation meg el van rontva azzal, hogy konceptalbum (le szabad ilyet írni?), amúgy én az I don't believe in love-val indítottam volna.

Megvan! Annihilator (ejtsd: Annihilátor) Alice in Hell! Előbb az az akusztikus intró, ami szerintem egy eltévedt Malmsteen szám, aztán meg jön az Alison Hell. Bár lehet, hogy itt is kihagytam volna az akusztikusat, mert a másik számnak önmagában is rohadt jó a kezdete, és ahogy egymásra pakolódva felépül az egész. Közben egy ajánlások közt ott van a Peace sells, az is mekkora, ahogy elindul a Wake up deaddel. Mondjuk én elfogult vagyok a Megadethtel (Megadethszel? Megadethfel?:) kb. minden második lemezük nagy durranással kezdődik. A Cryptic elején pl. rohadt jó az a dob. Az is az a lemez volt, hogy váááá, ezt végig kell hallgatni! Aztán újra. Aztán megint! Legyen második rész a bejegyzésből? Lelövöm, hogy a South of Heavennel fog kezdődni :D
@bardsen: Basszus, elfelejtettem a névadó számomat tartalmazó lemezt: Pink Bubbles go Ape! Az is ilyen WTF volt, amikor elkezdődött :) Igazából az első kaitalan lemezük elég jó volt elejétől a végéig. Mondjuk nekem ez volt az első Helloween lemezem, TAKT kazi offcoz. Utána jött a két Keeper (harmadik nincs és kész), vártam a Chameleonra, de elég felemás érzésem volt tőle. Mint kb. mindenkinek.
@Udo von Schmetterling: Igen, az Ugass kutya eleje tényleg jó, csak Antonín Dvořák úré az érdem :)
Hát ha már az ilyen Faith No More típusú zenével kezdted, akkor szerintem: Uriah Heep - Look at Yourself.

Aztán az AC/DC Back in Black és a For Those About albumai is jobban kezdődnek, mint az ilyen Ozzy-féle prüntyögések :-)
A Pink Floyd kivételével csupa ismeretlen szám. Ami azért ciki, mert azt hittem, ABBA, Queen nem sok újat tud mutatni, de a Black Sabbath-ról sem feltételeztem, hogy a hangzásából ne ismerném fel... :)
@Mesterséges Geci: Még az Ozzy-éra végén készült két olyan nagylemezük, ami nagyon elüt a korábbi stílusuktól: a Technical Ecstasy és a Never Say Die. Érdekesség, hogy a két album között Ozzy egy évre lefalcolt az együttestől, csak hát akkor épp annyira a drogok rabja volt, hogy nem nagyon jött neki össze a szólókarrier. Így még egy album erejéig visszament, de addigra a kritikusok már leírták a Sabbathot.

Az utána következő Heaven and Hell már Dio-val készült, és nagyon ütős lett. Hamsternek jár a pacsi, hogy a Neon Knights legalább említés szintjén bekerült a cikkbe.
@nyelv-ész: Fú, szerintem pont két kimondottan lassan, szerintem túlságosan is kimérten induló ACDC albumot írtál. A BiB-ről az első perc után meg nem mondanád, hogy a folytatás a világ egyik legjobb lemeze lesz, én lehet, hogy ejteném is. Értem, hogy Bon Scott halála után haranggal indítanak (legalábbis én mindig így értelmeztem), de azon a lemezen nekem minden szám jobban tetszik. A Razors's Edge akkor már. Vagy a Highway to Hell.
@nyelv-ész: A Diós lemezek (pedig bejgliből amúgy inkább a mákosat szeretem) nagyon jók, csak nekem a Never Say Die hamarabb meglett (vélhetően azért, mert leértékelve árulták a World of Musicban), ezért az jutott előbb eszembe. Eleinte egyébként nem értettem, a H&H miért nem a H&H-lel indul, mert akkora riff, mint ide Makó (még mindig nem mennek a hasonlatok), aztán rájöttem, hogy mert első hallgatásra akarták, hogy mindenki hallja, ez valami más, ez nem lassan lecsengő sötét akkordok világa, hanem megy, mint a gyorsvonat. Pont az, amiről a bejegyzés is szól :) Viszont akkor nem értem, hogy a Dehumanizer (amit amúgy imádok) miért nem a TV Crimesszal indul, miért a Computer Goddal.
@Hamster: Te kezdted :-) Vagy a Shine On You Crazy Diamond csak nálam egy lassú szám? Te 78-as fordulaton hallgatod? :-)
@Mesterséges Geci: Az ABBA szerintem rohadt jó, csak a legtöbb lemezükön voltak gumicukor ízű fagylalt számok, amik miatt rockzenék rajongóinak nem feltétlenül a legegyszerűbb végighallgatni a soralbumokat (nem véletlenül durrant akkorát a két Gold gyűjtemény). És a lemezindításaik se telitalálatok. Pl. ott az Arrival, amin a _második_ szám a Dancing Queen, a csodálatos névadó instrumentális meg az utolsó. De az "Album" se eteti magát elsőre, pedig a második szám a tékacsensztékacsensztékatékacsenszcsensz. Hatalmas klasszikusok, előttük-utánuk elég középszerű számokkal. A végére belejöttek, a Super Trouper rettentő erősen indít, és úgy is folytatja. Hatalmas zeneiség volt abban a zenekarban, irtó jó tudású zenészekkel körbevéve, csak valószínűleg nehéz volt elszakadniuk attól a rózsaszín folkpoptól, amiből jöttek.
@nyelv-ész: De az andalít, a dajng-dajng-dajng meg nem. Kicsit várom is mindig, amikor elkezdődik, hogy hátha bejönnek a gitárok, és a For Whom the Bell Tolls lesz belőle :)
@Hamster: A cikkben a legjobban induló lemezeket írtad, nem pedig a legzúzósabban indulókat. Vagy valahol félreértettem a koncepciót? Ha nem, akkor szerintem a Back in Black album egy gyarmatokon verbuválódott blues-zenekarhoz képest igencsak jól indul :-)
@nyelv-ész: Lehet ütősen indulni, elvarázslósan indulni, meglepően indulni, viccesen indulni, de ezek az _indítások_ nálam a "meh" kategória. Gyarmati blúzbandához képest is, tőlük valahogy energikusabbat várnék. Mondom, értem, hogy a Black in Backet fura lett volna a You shook me-val indítani... De a Back in Black szvsz találóbb lett volna.
@Hamster: Jó hírem van. Ha a B oldalával kezded a lejátszást, akkor pont a Back in Black a kezdő szám :-)
@nyelv-ész: hát én csak hallgatni szeret(t)em ezeket a bandákat, a történetükkel nem vagyok tisztában. Dio? Nem tudtam, hogy volt a Black Sabbath-tal is. A Holy divert hallottam tőle először pár évvel ezelőtt. Néhány hete vettem észre, hogy rég meghalt :(((
@Mesterséges Geci: Akkor az a lemez sincs meg, amin a Deep Purple-s Ian Gillan énekelt? Úgy hangzik, mintha vicc lenne, pedig tényleg létezik :)
süti beállítások módosítása