Még 2014 novemberében bohóckodtam egy sort a bevízszintezhetetlen, a legkisebb széltől is beremegő, de legalább a hátizsákban elférő műanyag állványocskámmal, meg a zsebkamerám fél centis, hideg kézzel működtetve állandóan csúszó zoom-gombjával. Alapvetően persze a városban gombolygó ködöt fotózni mentem ki az éjszakába, a képek közül párat meg is mutattam akkoriban itt, itt, itt, és itt; a videózás csak kísérlet volt, hogy tudok-e úgy zoomolni és svenkelni, hogy nem remeg be a kép. Hát... nem. Ezzel együtt hangulatosak lettek a felvételek, félretettem őket, hátha egyszer még jók lesznek valamire. Ma, 2016 második napján aztán rendet készültem vágni a vincseszteren, és egyszerűen nem volt szívem letörölni a felvételeket, valamit csinálni kellett velük! Hogy ne a zúgást, illetve valami arrajáró suhancok ghettoblasterjéből áradó hiphipot (tényleg az volt - teljesen szürreális hangulata lett tőle a ködben és díszkivilágításban ázó Szentlélek térnek, csak az ízlésemhez képest nem a jó irányba), illetve egy utcazenész hamis hegedűjét kelljen hallgatni, rávágtam egy 2015 utolsó előtti előtti napján valós időben írt (benyomtam egy hangszínt, aztán nyomkodtam a billentyűket, az egész meg ment egy az egyben wav-ba) zenémet, ezáltal teljesedett ki a címben említett több évesség :)  Mondjuk ezzel meg az volt a baj, hogy emiatt újra kellett vágni az egészet, hogy legalább kicsit illeszkedjen a vágások ritmusa a zene váltásaihoz, de sebaj, úgyse mentem volna ki megnézni a 4-esen a Fényvillamost ma este, mert túl hideg van odakint...

Mostantól sokkal jobban tisztelem azokat, akik zenére vágott látképes videókat csinálnak, nekem egyszerűen nincs ehhez türelmem, ebbe is majd belekékültem, pedig az egész összesen csak egy perc. Azért titokban remélem, hogy lesz, akinek bejön, mert szeretettel csináltam :)