HamPLÓ

Így tolták el a Bartók Béla út feletti vasúti hidat szombatról vasárnapra virradóan, pontosabban ennyit sikerült levideóznom belőle négy és fél óra alatt. Amikor megérkeztem, épp mozgott a híd, de mire jó helyre álltam és elindult a felvétel, megálltak. Legalább egy órán át nem mozdultak, bár valaki azt mondta az elején, hogy remélhetőleg negyed óra múlva folytatják. Aztán mozogtak egy sort, egy-egy nekifutásra másfél-két métert, majd megint megálltak. Két és fél órát vártam, hogy folytassák, végül éjfél előtt hazamentem, mert másnap megint a Balatonon volt dolgom. Reggel derült ki, hogy éjfélkor rákapcsoltak, és hajnali háromig gyakorlatilag áttolták a másik végéig a hidat - valószínűleg végig arra vártak, hogy végre hazamenjek :)

A technológia egyébként az volt, hogy a híd nyugati végét egy óriási lánctalpas daru tartotta a levegőben (pár tíz centi magasan), a keletit pedig egy százkerekű önjáró masinára (önjáró moduláris szállító - SPMT) polcolták fel, ami lépésben nyugat felé mozgott. Persze körítése is volt a dolognak, például a hidat a mozgás előtt kicsit oldalra is eltolták, hogy ne legyen túl közel a művelet idején végig használt új hídhoz, illetve a százkerekű cucc alá földből emeltek védőréteget, hogy ne tapossa szét az úttestet és a síneket, szóval elég komplex folyamat volt. A közúti forgalmat leállították, a szünetekben csak a buszokat és gyalogosokat engedték át, amíg a keleti részen nem lett elég hely a hídfő és a híd közt, aztán oda tereltek át, akit csak lehetett. A kellemes nyáresti időnek köszönhetően a kerítésen kívülről elég sokan figyelték a történéseket.

A Bartók Béla/Karolina/Tétényi úti régi vasúti hidat* most hétvégén (2026. július 4-5.) elbontják, vagy legalábbis elmozgatják a helyéről - a művelet pontos mibenlétét nem ismerem. A bontásra felkészülés miatt már hetek óta nincs rajta vasúti forgalom, de én még az utolsó teljes napján videózgattam egy kicsit, igaz, akkor már csak egyetlen sínpáron futottak a vonatok, hol ebből, hol abból az irányból. Másnap délutántól a mögötte jelenleg még ideiglenes helyén levő új híd vette át a feladatát. A híd összképéhez természetesen az alatta átmenő villamosok is hozzátartoznak, úgyhogy ők is felbukkannak a videón. A régi híd a XI. kerület egyik leglátványosabb műszaki létesítménye volt, vélhetően a helyére kerülő új építmény is az lesz a már ott levő másik új híddal együtt.

*Kellene neki valami rövid név! Egy betűszó, pl. BBKT-híd, vagy még inkább egy valódi név. De lehetőleg ne politikusé, királyé, hadvezéré vagy költőé - inkább keresni kellene egy méltó mérnököt. Ott van például Jendrassik György, Feketeházy János,  esetleg Pfaff Ferenc.

Az 1891-ben még gőzösként gyártott "Kelén" nosztalgiahajónak nincs olyan kifinomult hajtásrendszere, mint a balatoni katamaránoknak vagy kompoknak, de azért a nem túl távoli múltban kapott egy orrsugárkormányt, amivel az orrát egyik vagy másik irányba tudja tolni. Ez az a csúnya zörgő-csörömpölő hang, amit más hajókon is hallani manőverezéskor. Aztán 1 perc 5 másodperc körül már jó irányba áll a hajó, az orrsugárkormány leáll, és a kellemesen mormogó főgéppel siklik előre a fehér szépség...

A Közlekedési Múzeum gyerekkorom egyik stabil pontja volt, évente néhányszor el KELLETT mennünk oda, gőzöst látni, régi villamost látni, maketteket látni. Egész generációk voltak ezzel így, aztán eltűnt a városligeti épület. Fontos tudni, hogy a múzeum nem volt egyenlő azzal az egy épülettel, de az átlagemberek főleg ennyit láthattak belőle. A dolog politikai aspektusát, hogy miért bontották le, miért nem lett új helyette, mikor lesz új, hol lesz új, miért kellett a járműjavítót bezárni, stb... inkább kihagynám (azt kérném, hogy a kommentelők is tegyenek ugyanígy!), de úgy éreztem, hogy egy oldal erejéig meg kell emlékeznem arról az "interregnumról", amikor már nincs régi múzeum, de még nincs új:

Múzeumpótló járat
Az Északi Járműjavító 2008-ban és 2021/22-ben

Majd lesz egy hosszabb videó is, de most kicsit pörgősebben inkább csak a lényeget emelném ki: eltűnt a régi töltésről a pálya, eltűnt a Budafoki út fölötti híd, véletlenül épp arrajárt az MDmot mozdony a permetezővonattal, a forgalom pedig az északi oldali új vágányon zajlott, közvetlenül a Duna előtt áttérve az Összekötő vasúti híd középső hídszerkezetére. Azóta az ott látható kitérő másik ágára rákötötték a déli hídszerkezetet, és azt is használják, de azt még nem videóztam. Némi feliratozás is van hozzá, hogy az is sejtse, mit lát, aki rég nem járt arra:

A kék német vasak még mindig a kedvenceim. A videóhoz magyarázó feliratok is tartoznak, a "CC" gombbal lehet bekapcsolni őket - már ha nincsenek eleve bekapcsolva:

Az osztrák eredetű 431.032-es gőzös (Lokomotivfabrik der StEG, 1927) indul nosztalgiavonatával a pozsonyi Nové Mesto állomásról 2026 májusának utolsó szombatján. A szerelvény végén a szépséges kék festésű 477.013 "Papagáj" (1951, ČKD) dolgozik:

A szokásos nosztalgiavonat-találkozó a pozsonyi vasúti múzeumban, többek közt a MÁV egyik 424-esének részvételével. A videóhoz magyarázó feliratok is tartoznak, a "CC" gombbal lehet bekapcsolni őket:

Május elseje bolondokháza Fonyód és Badacsony közt. Érdekes módon magában Badacsonyban sétálva még sose tűnt fel, hogy jelentősen többen lennének, hiszen ott délben mindig sor áll a büfék előtt, a hajójáratokon viszont nehéz nem észrevenni a tömeget, hiszen vonattal a déli parton át a legegyszerűbb eljutni oda, a kétóránként induló, nagyrészt elővárosi kocsikból álló északi parti gyorsvonatoknak legalábbis nem túl nagy a szexepilje.

A fonyódi móló felújításával még nem végeztek, úgyhogy csak a hajóállomástól tudtam az érkező hajókat figyelni. Még sose maradtam estig, hogy megfigyeljem az utasáramlás változását, de a nap nagy részében az északi partról a délire utazva kényelmesen el lehet férni a hajókon, ...

... a déliről az északira menet viszont komoly tolongás van fel- és leszálláskor. Ezen a két fotón (stíluszerűen) a Badacsonyt láthattuk, de kint volt mind a három régi katamarán, félóránként indulva pörögtek. Elég ritka, hogy mindhárom gép ugyanott dolgozik, úgyhogy ez eleve fotótéma volt!

Ez itt a legfiatalabb, egyben legnagyobb régi katamarán, a Füred. Jól látható, hogy senki sem utazott rajta :) És ne képzeljük, hogy mindenki kint állt a szabadban, míg a lenti (légkondicionált!) rész üres volt, mert az is tele volt, főleg biciklisekkel. 

Ez megint a gyengébbik irány: a papíron legöregebb, de tizenpár éve teljesen átépített Siófok Badacsonyból Fonyódra tartva.

Ez meg újra a Fonyód -> Badacsony irány. Itt szeretném megjegyezni, hogy többek közt azért is állt kint az utasok nagy része a napozófedélzeten, mert erről a hajóról ki lehet látni előre, ellentétben a két új borzalommal. Az egyre közeledő Badacsony az egyik legszebb dolog, amit tömegközlekedésről látni lehet itthon, az új katamaránokon ehhez képest a vezetőfülke hátsó falát lehet panoráma helyett bámulni. Odalent meg monitorokat.

A múltkori elővárosi szürkeséges bejegyzés kicsit depresszívre sikerült, úgyhogy most lássunk valami szépet és színeset!

Amikor a 2010-es évek vége felé a MÁV elkezdett retró hétvégéket rendezni, a fő attrakció a balatoni északi partja volt, minden nyáron kétszer. Néhány éve viszont már csak egyetlen hétvége erejéig lesz a régi vonatoké a magyar tenger környéke, cserébe máshol is rendeznek ilyen komplex programokat. Például az Alföldön, a Szentes környéki vonalakon, mint most május végén.

Rögtön kétféle Púpost is láthattunk: egy eredeti kivitelűt és egy remotorizáltat! Ezeket a nem túl strapabíró, viszont rendkívül szerethető mozdonyokat sose fogom megunni!

Az 1928-ból érkezett BCmot, és a hozzá képest szinte új Ikarus "kocka faros" igazi csemege volt a finoman szólva nem sinkanszen állapotú Szentes - Orosháza vonalon, melynek bizonyos szakaszain cérnavékony síneken bukdácsolt a "frigyláda". A két jármű együttállása egyébként kedvesnek tűnhet a szívünknek, de ne felejtsük el, hogy a motorkocsikkal kiszolgált félreeső mellékvonalak halálát részben a hirtelen nagy számban rendelkezésre álló Ikarusok hozták el, melyek gyorsabb, kényelmesebb, és az állam számára gazdaságosabb mobilitást biztosítottak!

A síncukiság Justhmajor megállóhely közelében. Kicsit mókás, hogy az asztallap simaságúnak tűnő végtelen tájon mennyit kanyarog ez a vonal.

Az én kedvencem ez a vonat volt. A felújított verzió a Bzmotok rendelkezésre nem állása miatt gyakran felbukkan az ország bizonyos helyein, de eredeti kivitelű Kisdácsia nem sokszor látható személyszállító vonallal. Külön hangulata volt, hogy errefelé nem csak megmaradtak a sínek menti távírópóznák, de még drót is volt rajtuk. Igazi régi idők vasútja hangulat!