A múltkor HÉV-eztünk egyet, de csak Pesten, úgyhogy most nézzünk rá az egyetlen (megmaradt) budai oldali vonalra, a szentendreire is! Ma talán ez a HÉV vonal hasonlít legjobban egy modern elővárosi gyorsvasútra, de 1967-ben még itt is kis kéttengelyes kocsikból álló szerelvények közlekedtek:

Ráadásul a végállomás ekkor még a Margit hídnál volt, a felszínen, valahol ott, ahol ma egy parkoló van! A képen egy csupa kéttengelyes járműből összeállított szerelvényt láthatunk Szentendre felől érkezni, az élén egy debreceni kasztnis M.II-es motorkocsival, mögötte egy szintén debreceni kasztnis P.III-as pótkocsival (aztán még eggyel, aztán egy motorkocsival, aztán egy pótkocsival, aztán egy motorkocsival). A "debreceni" jelző itt arra utal, hogy az adott jármű új, fa- helyett acélvázas kocsiszekrényét annak idején a MÁV Debreceni Járműjavítója készítette - voltak ugyanis a típusnak példányai, melyeket a villamosvasút Füzesi főműhelyének szekrényeivel "karosszáltak", és melyek ennek köszönhetően eléggé másképp, némileg villamos-szerűen néztek ki. Szerintem a különböző gyártmányú kasztnik jótékony változatosságot vittek a HÉV üzem kinézetébe, de itt most speciel csupa "debreceni" kocsit láthatunk (hacsak be nem néztem valamit).

Ezen a fotón a másik irányból is megcsodálhatjuk az iménti összeállítást. Amennyire színtévesztőként meg tudom állapítani, itt se teljesen ugyanazt a zöld színt kapták a kocsik, de ez megszokott volt. Egyébiránt minél több ilyen képet látok, annál jobban szeretnék egy ilyesmi szerelvénnyel utazni. Stílszerűen indulhatna az utazás a felszínen árvizek és lezárások idejére meghagyott kihúzóból is :)

A szentendrei vonat mellett egy ilyen rövidebb motor+pót szerelvény várakozott, valószínűleg valamelyik betétjáraté, talán az óbudai vasútállomásra menő - sajnos nem bírom kibetűzni a feliratot a táblán. A távolban egy mozgóposta-/poggyászkocsit is kivehetünk ha akarunk.

A fotósok álma egy ilyen állomás, ahol semmi se zavarja a vonatokra rálátást, de utasként biztosan hiányoltam volna a perontetőt és talán még pár padot is... A fentebbi, 1963-as légifotón a villamosrajongók a HÉV végállomáson kívül számos elveszett sínt is felfedezhetnek, illetve azt, hogy a nagykörúti villamosok megállója akkor még középperonos volt.

És itt egy másik rövid vonat (amúgy ugyanaz a szerelvény, csak máskor, másik vágányon), aminek viszont el lehet olvasni a tábláját: Békásmegyer-Pünkösdfürdőre megy. Az a sok vezeték és tömlő már-már komikus a vezérlőpótkocsi végén, de így teljes a HÉV élmény.

Hogy némi átmenetet képezzünk a múlt és a jelen közt, itt egy 1972 márciusi felvétel Bernhard Studertől a császárfürdői végállomásról. 1970-ben kezdtek neki a HÉV Batthyány térre bevitelének; a munkálatok 1971-ben értek olyan fázisba, hogy a rámpa és az új állomás építése miatt el kellett bontani az 1967-es képeken látott, 1937-ben létesített Margit hídi végállomást (azelőtt a vonatok egészen a Bem térig bementek). Ekkor a Kavics utcánál létesítettek ideiglenes végpontot, amit a régi idők emlékére :) Császárfürdőnek neveztek el.

A városba tovább befelé a háztömb másik oldalán létesített - szintén ideiglenes - villamosvégállomásról lehetett utazni.

1972. december 23-tól aztán már a Batthyány térre jártak a szerelvények, amint azt Noah Caplin 1973 szeptemberében készült képén láthatjuk. Szép ez az M.IX szerelvény, nem? Bárcsak ma is lennének akkora beruházások a HÉV-en, mint ennek a földalatti hosszabbításnak a megépítése...

A régi fényképekért köszönetet szeretnék mondani a készítőknek: Joseph és Richard Braunnak, az Electric Railroaders' Association archívumának, Bernhard Studernek és Noah Caplinnek, valamint Joó Ferencnek. A fotók szerzői jogai a készítőket illetik, újraközlésük az ő engedélyükkel lehetséges.

Ha tetszenek a képek, ajánld ezt a bejegyzést ismerőseidnek!