HamPLÓ

Idén rendesen meg akartam magamnak nézni a Kékszalagot, úgyhogy szabadságot vettem ki. A csütörtök reggeli indulást karnyújtásnyi távolságból néztük édesapámmal a Jókai nosztalgiahajó fedélzetéről. Ezután autóval eredtünk a tókerülő verseny nyomába, és hamar kiderült, hogy az ember vagy az első 7-8 hajót követi, vagy a mezőny maradékát, mert ezek már az elején se nagyon férnek rá egy képre, aztán pedig szó szerint egy-másfél napnyi távolságba kerülnek egymástól. A természetesen feliratozott videó Füreden, a starttal kezdődik, az első 5 helyezett kapásból látszik is, ahogy elhúz, aztán legközelebb Tihanyréven láttuk őket, ami az egyetlen hely, ahol szárazföldről is közelről lehet figyelni őket. Ezután egy közel egynapos Balaton-kerülő túra következett sok fagylaltozással és egyéb hidratálással, mert a szél elállt, és nem tudtunk elég lassan menni ahhoz, hogy ne fussunk túlságosan előre. Mindezt érzésre hatszáz fokos hőségben, nagyon nem irigyeltem a hajósokat! Délután három órát ültünk a fonyódi Szaplonczay sétányon, és alig láttunk olyan hajót onnan, amit nem láttunk már a rajtnál - igaz, egy részük már visszafele jött Keszthely felől, míg a többség még csak oda tartott. Másnap megint lementem a tóhoz, reggel tíz körül Tihanynál még csak az első 40 helyezett ment át, tehát több mint 24 óra alatt összesen ennyi hajónak sikerült megtennie a majdnem teljes távot! Ennél megdöbbentőbb volt, hogy délután hatkor Keszthelynél még mindig láttunk versenyzőket, igaz, épp visszafordultak Füred felé. Csak hogy el tudjuk időben helyezni a két végletet: az első befutó az első nap, azaz csütörtök este tíz után futott be a célba 13 óra 27 perces idővel, az utolsó pedig szombat reggel kilenc előtt 8 másodperccel! Nem vagyok elég képzett a statisztikához, de ha jól számolom, a versenyre nevezők 45%-a nem ért be a 48 órás szintidőn belül, vagy adta fel valami miatt a harcot. Elég kemény verseny volt!

Május végi, június eleji pillanatok a peronról nézve. A videóhoz kiadós magyarázó felirat tartozik, amit a "CC" gombbal lehet bekapcsolni - már ha nincs eleve bekapcsolva:

Őszintén szólva amikor júniusban megvettem a Sárospatak - Tokaj jegyet, nem tudtam, hogy ilyen komoly hajós élet van a Bodrogon: indulás előtt Sárospatakon láttunk egy szlovák vízibuszt, útközben láttunk egy ex-német sétahajót, Tokaj előtt pedig ott állt egy rakás jégtörő. Azt hittem, hogy egymagunkban fogunk pöfögni a végtelen ártéri erdők közt, ehhez képest hajómániásként is volt mit néznem!

Mi vele mentünk: a Sellőt 1960-ban Mohácson építették, a nyolcvanas évekig Iluska néven közlekedett, többek közt Budapesten is. Elképzelhető, hogy utaztam is vele a BKV színeiben.

A nagyjából háromórás Sárospatak - Tokaj út sokkal jobban tetszett, mint gondoltam volna: egyrészt a Bodrog komolyabb folyó, mint emlékeztem, másrészt folyamatosan kanyarog, úgyhogy mindig változott a táj: mindig máshonnan sütött a nap, mindig kicsit mások voltak a színek. Ráadásul az ártéri erdőkön és vízimadarakon kívül még olyan közlekedésbarát bónuszok is szembejöttek, mint az 1980-ban megszűnt Hegyközi Kisvasút 1913-ban épült hídja!

Olaszliszkánál hajtűkanyart dob a folyó, az utána levő egyenesben működik (?) ez a komp, melytől jó rálátás esik a Nagyboldogasszony-templomra. Sajnos nem sokat tudok az épületről, az interneten található összes leírás mintha ugyanannak a szövegnek a másolata lenne, de ha hinni lehet nekik, a tornya eredetileg katonai őrtoronynak épült, bár jelenlegi bástyaszerű kinézetét csak a XIX. században kapta. 

Gyerekkoromban Balatonboglár és Balatonlelle egy település volt, ma újra külön vannak. Persze ettől még nem kerültek távolabb egymástól, mint akkor voltak, a Badacsony katamarán kényelmes tempóban megteszi az utat a két hajóállomás közt 25 perc alatt. Még akkor is, ha kicsit göröngyös az út:

2026-ban mindenki megtanulhatta, hogy a nulla centis vízállás nem azt jelenti, hogy nincs víz a mederben, csak azt, hogy a mért érték pont megegyezik a százakárhány éve kijelölt nullaponttal. Véletlenül esett úgy, hogy a folyónál jártam, amikor a vizugy.hu szerint elérte ezt a szó szerinti mélypontot a budapesti mérce, ha tudtam volna róla, alaposabban megpróbáltam volna megörökíteni. A videóhoz kiadós magyarázó felirat tartozik, amit a "CC" gombbal lehet bekapcsolni - már ha nincs eleve bekapcsolva:

Én imádom, és a bécsi 4077-es nosztalgia motorkocsi abszolút kimaxolta ezt a hangzást! Aznap utaztam egy másik ugyanilyen típusú motorkocsival, és az is szépen búgott, de ez a példány teljesen elbűvölt. Kár, hogy le kellett szállni róla, el bírtam volna még hallgatni egy ideig!

Egy hideg januári szombaton Szántódon kezdtük a napot, hogy megnézzük az éjszaka befagyott jeget feltörő első kompot. Utána nem akartunk azonnal visszamenni Pestre, úgyhogy elkezdtük az északi parti vonatokat üldözni. Tavaly ilyenkor még nem lelkesített volna fel ez a program, idén viszont már nem a megszokott Csörgők szaladgáltak Füred és Tapolca közt, hanem a Henschelek, melyek irtó gyorsan kedvenc magyarországi dízelmozdonyaim lettek a normál forgalomban részt vevők közül. Nem olyan szépek, mint a Nohabok, de lenyűgöző méretűek, és amerikai motor dübörög bennük! Ha jól számoltam, a döbbenetesen sovány téli menetrendben (kétóránként ment egy-egy vonat a két irányba) összesen három szerelvény dolgozott, viszont mivel ezek a vonatok körülbelül minden fánál megállnak, kocsival viszonylag egyszerűen el lehet kapni őket többször is - már úgy értve, hogy szabályosan közlekedve is :) A nap végén aztán egy kicsit a déli partra is lenéztünk megfagyott hullámokban gyönyörködni:

Jeges Henschelek
... és egy kis befagyott Balaton a bélatelepi Railroad Beachen

Az idei balatoni hajózási szezon újdonsága volt, hogy a Jókai nosztalgiahajó minden délután csinált egy Füred - Tihany - Füred kört sima járatként, tehát normál tarifával, nem sétahajóssal. Az öreg hajót az első naptól kezdve le akartam fotózni fentről, a tihanyi apátság mellől, de végül csak a nyárutói menetrend utolsó előtti napján bírtam rászánni magam, hogy felmenjek oda. Naná, hogy az lett az év legbarátságtalanabb napja:

Sose jártam még egyedül Tihanyban: költőknek való volt a hangulat, én viszont fotózni szerettem volna. A vicc az volt, hogy amikor a Visszhang-dombnál jártam, még csak borús volt az ég, amikor félúton voltam az apátsághoz, akkor kezdett csepegni, amikor viszont odaértem a kilátóhelyhez, már full bőrig áztatós zápor volt. De nem igazi nyári zápor, mert nem hagyta abba, kitartott. Igaz, voltam már itt rosszabb időben!

Na mindegy, helyhez és időhöz voltam kötve, úgyhogy maradnom kellett, és legalább a korlátnál nem kellett tülekedni a helyért! Hamarosan feltűnt Füred irányából a Badacsony katamarán, ami csak a kora őszi átmeneti menetrendben jött át ide a tó nyugati medencéjéből, legalább erről is lett képem. Ellenkező irányba tartva ment el mellette a Csobánc nosztalgiahajó. A barátságtalan összképet pár vitorlás pettyezte, hogy ne legyen olyan kietlen.

Meglepően nagy volt a pörgés, "mentrendi pók" zajlott a tihanyi hajóállomáson: a különböző irányokból (Földvár, Füred, Siófok) érkező hajókról át lehetett szállni másik irányokra, aztán mindenki ment útjára (Füredre, Siófokra, Almádiba, Szemesre). A Jókai is részt vett ebben: megjött, utast cserélt, és visszament Füredre. Klassz volt, de alapvetően szebb képek készítésében reménykedtem, amikor elindultam ide...

A Jókai érkezését és indulását elsősorban fotózni akartam, az azt körülvevő időben viszont videózással szórakoztattam magam, hogy kicsit kevésbé érezzem hülyének magam, hogy ott állok az esőben, ahelyett, hogy fedett helyre mennék. A videóhoz kiadós magyarázó felirat tartozik, hogy érthető legyen, mit is látunk, mert a legtöbben szerintem csak sötétszürke foltokat látnak világosabb szürke háttér előtt :) Érdekes mintákat rajzolt a vízre a szél és az eső!

Korábbi években zavart, hogy a nyári tihanyi látogatásokkor nem bírtunk semmit csinálni, mert 50 fok volt a napon. Hát, most nem volt kánikula, igaz, csinálni most se nagyon bírtam mit! Ezen a képen a sasszeműek egyébként felfedezhetik a füredi kikötőből kifele hajózó Szántód kompot is. Értelemszerűen nem eltévedt, hanem diszkózott. Rajta kívül a Balaton katamarán is a keleti medencében különjáratozott, szóval meglehetősen tele volt a víz ahhoz képest, hogy már szeptember volt.

Ahogy elmentek a hajók, én is elindultam, és egy pillanatig se lepett meg, hogy az eső azonnal elállt, a felhők pedig elkezdtek felszakadozni. Naná, hogy csak arra a 30-40 percre lett özönvíz, amíg fotózni akartam! Pedig ha már esett, igazán eshetett volna tovább is, a természet örült volna neki!

A buszmegállóban találkoztam ezzel az e-papíros kijelzővel, ezek most kezdtek nagyobb számban megjelenni; ha minden igaz, Pesten is vannak már. Marha jók! A második sorban a 19:34-nél a fura 1-es szám nem kijelzőhiba, csak pont úgy esett egy vízcsepp a fedőlapra, hogy így törte meg a fényt az én irányomba. Ez az esős háromnegyed óra szerintem elég jól bizonyította, hogy a készülék vízhatlan :)

Múlt héten feltöltöttem néhány Déli Körvasút építkezéses videót, most itt egy újabb! Már mutattam, amikor még megvolt a régi híd, amikor eltolták azt, illetve amikor már átadták az új hidat, de még ott volt a régi, kell hát néhány snitt arról is, amikor a régi híd már nincs a helyén, csak az új! Eléggé megváltozott a kereszteződés a légiesebb új híd miatt, és mindez tovább fog változni, hiszen a régi híd helyére nemsokára megépül az új híd tesója.

Tokajnál a Bodrog utolsó pár kilométerén van kikötve a Vízügyi Főigazgatóság jó pár hajója és úszóműve. A videóhoz magyarázó feliratozás tartozik, amit a "CC" gombbal lehet bekapcsolni - már ha nincs eleve bekapcsolva: