HamPLÓ

Az év egyik legkülönlegesebb hangulatú estéje volt, amikor a Bartók Béla út feletti régi vasúti hidat kitolták a helyéről. Sajnos a balatoni retró szombatról érkeztem oda, pár órával később pedig indultam vissza a balatoni retró vasárnapra, ezért nem tudtam végignézni az egészet, viszont a tolások szünetében annyi buszt videóztam, mint addig soha egyetlen este alatt. A híd mozgatását végző SPMT (önjáró moduláris szállító) számára jó félméteres földréteget hordtak az úttestre, a tetején acéllemezekkel, amin a villamos nyilván nem tudott volna átmászni :) de a buszok meg tudtak küzdeni az akadállyal:

Tanulságos volt, például így tudtam meg, hogy járnak csuklós BYD villanybuszok a városban, mert amúgy soha nem figyeltem volna fel rájuk...

Nem tudom, miért, de ezt a Railjetet másfél hete a megszokott közepesen új nyugati villanymozdony (ÖBB Taurus) helyett egy jóval idősebb nyugati villamozdony (MÁV 431 165, leánykori nevén V43 1165) vontatta. Tudom, utóbbit  a Ganz-Mávag és a Ganz Villamossági Művek gyártotta, de a "50-Hz-Arbeitsgemeinschaft / Groupement d’Étude d’Électrification Monophasé 50 Hz" csoport licensze alapján, tehát tulajdonképpen annyira magyar, mint az osztrák licensz alapján gyártott Traubisoda :)

Az elmúlt hetekben munka után többször kimentem megnézni az ideiglenesen városunkban állomásozó dunai szigeteket, de persze a vízi közlekedést is figyeltem. A szállodahajók szinte teljesen eltűntek, csak néhány ragadt a pesti oldalon, teherhajókat is ritkán lehetett látni (fel-felbukkantak, de alig voltak megpakolva), a városnézők viszont úgy pörögtek-forogtak, mintha minden rendben lett volna, legfeljebb nem kötöttek ki mindenütt, ahol szoktak.

Ilyen volt a "Margithíd-sziget" a BKV hajójáratról nézve. Ahogy az előtérben látható, elkezdett a normál pillérek alapja is kilátszani a vízből.

A Kisfaludy műgőzös szorgalmasan járkált fel-alá. Tavaly szerintem nem használták a kéményébe épített füstölőt, most viszont igen. Nem tudom, hogy ez mit pöfög ki magából, de szerintem valami sűrűbbet, mint a valódi füst és gőz, mert szétoszlás helyett egyben marad, mi több, hátszélnél a hajó maga előtt tolja a csíkot, lásd a fentebbi ábrát :)

"Új" kedvencem, a nagy visszatérő Bakony ex-csavargőzös is egész délután mozgásban volt. A fedetlen fedélzet most sokkal kevésbé lehetett vonzó hely, mint tavasszal.

A Hullám érdekes szerzet: 1980-ban jött, de testvéreivel ellentétben őt nem a Mahart vásárolta, hanem a Országos Vízügyi Hivatal. Azóta persze már ő is rég az idegenforgalom szolgálatába állt.

Tavaly véletlenül botlottunk bele Balatonfüreden egy oldtimer találkozóba, melynek számomra az amerikai batárok voltak a legemlékezetesebb résztvevői. Idén direkt mentünk oda, és bár most nem az "amcsi verdák" tetszettek a legjobban, azért pár kockát rájuk is kattintottam.

A történelmi és egyéb részleteket majd a kommentszekció elmondja, de szerintem ez az egyik legamerikaiabb autó ever: a Chervrolet Bel Air. Nem a legszebb (mert az a Mustang), nem is a legjobb, de ha egy filmben mutatnak egy ilyet, amint beállnak vele egy autósmoziba, azonnal el tudod helyezni, hogy hol és mikor járunk térben és időben.

Belülről is pont olyan visszafogott, mint kívülről :) 

Érdekes módon oldalról nem erőszakos, valószínűleg itt az aerodinamikával is foglalkoztak, nem csak a díszítéssel. Tudom, van, aki már azért kikergetne a világból, mert ezzel azt mondom, hogy más szögből erőszakos kinézetű autó, de szerintem tényleg az. Erőből, méretből, díszítésből akar lenyűgözni, nem kifinomultságból. Nincs ezzel semmi baj, csak rám ilyen hatással van.

A Bel Airre azt írtam az előbb, hogy a legamerikaiabb autó ever, és ez itt egy másik legamerikaiabb autó ever :) Elvileg ez egy Buick Super 1946-ból. Ha valaki esetleg nem tudta addig, ki nyerte meg a háborút, itt volt a válasz: egyrészt az az ország, amelyik ekkora autókat gyártott, de főleg az az ország, ahol az ekkora autókat meg is tudta venni valaki.

A "Buick Eight" felirat arra utal, hogy a gépsárkányt...

Az Ínség-szikla XI. kerületiként számomra mindig csak egy nem különösebben érdekes természeti jelenség volt. Túlzásnak tűnt a neve, hisz nem sziklának nézett ki, csak néhány vízből kilógó kőnek, már, amikor épp látszott belőle valami. Hát, ez most megváltozott: majdnem akkora félsziget van a helyén, mint a Margit-híd középső pillérjénél levő!

Ma nagyon meg akartam nézni a múltkori videó óta még tovább apadt Dunát, de rohadt lusta voltam nem jött össze, úgyhogy itt van még egy videó a hét közepéről. Feliratozással, meg minden:

Tudom, hogy azóta tovább apadt a víz, de nekem nem volt időm kinézni, mindenesetre 2026. július 28-án a Duna vízállása megdöntötte az addig mért legalacsonyabb értéket. A szállodahajók nem jutottak el Pestre, a kirándulóhajók nem tudtak Szentendére és a Duna-kanyarba feljutni, a Margit híd középső pillérje körül viszont hatalmas volt az élet. A videóhoz kiadós magyarázó felirat tartozik, amit a "CC" gombbal lehet bekapcsolni - már ha nincs eleve bekapcsolva.

A cím fake news, mert nem hatszáz, illetve nem mind Ikarus és nem mind régi, de azért tényleg sok. A két évvel korábbi tapolcai Ikarus találkozó valamiért nem jött be, ezt viszont most kimondottan élveztem! Az egyes gépek korának, sőt, néha típusának beazonosítása még mindig sokszor gondot okoz, de azért megpróbáltam értelmesebbeket írni a képek alá annál, hogy "ez itt egy busz", "ez itt egy másik" :) Sokan persze csak feldobják a képet, aztán mindenki találja ki, minek kell örülni, ez viszont nekem kevés, pláne, hogy egyik-másik járműről azért lehet mit írni. Ha valahol tévedtem, vagy valakinek eszébe jut valami kiegészítés, kommentben tessék jelezni! Itt a beszámoló rengeteg képpel, illetve egy rövid és egy hosszú videóval:

A 2026-os tapolcai Ikarus találkozó
Roburral nyit az oldal, de aztán jönnek a buszok!

A Siófok katamarán tolat (hátrázik) ki a szigligeti kikötőből július közepén, folyamatos felkavart iszapot hagyva maga után a vízben. Laikusként nem nagyon tudtam megítélni, hogy ez csak kellemetlennek néz ki, vagy tényleg neccesen alacsony a víz, aztán az élet megadta a választ: egy héttel később már nem állt meg itt a katamarán, csak a kisebb hajók...

Az elmúlt pár évben a balatoni retróhétvégéken általában az első napra hagytam a fel-alá rohangászást, a másodikon inkább csak fotózgattam-videózgattam, majd más program után néztem. Idén is így volt: szombaton Badacsony és Örvényes közt ingáztunk több részletben, vasárnap viszont csak lementem, Nohaboztam egy kicsit, fotóztam még egy kicsit, aztán családoztam.

A Balatonfüredről induló Nohabig lejutáshoz a nyolcadik V43-as szolgáltatta a vonóerőt az intercity elején. Az első gépen kívül ez a példány is régi festést visel, mert ez volt az első a sorozatból, amit már Budapesten raktak össze - az első hét gépet ugyanis még Essenben legózta össze a típust tervező nyugat-európai konzorcium. Hozzá kell tenni, hogy még ebben a nyolcadik gépben is sok nyugati cucc volt, a fő alkatrészek hazai gyártásának felfutásához idő kellett. Az alaphangulatot mindenesetre szépen megadta a nosztalgiagép, igaz, én sokat nem éreztem belőle, mert a vonat végén a nyárra bérelt egyik osztrák kocsiban utaztam, mert azokban működni szokott a klíma.

Szóval Nohaboztam, aztán valahogy úgy esett, hogy megint Révfülöpön fotóztam le több résztvevő szerelvényt is, itt fent például az első Nohabot és a különvonatként közlekedő 424-es nosztalgiaszerelvényt.