Mint azt talán már itt is említettem, szeptemberben csináltunk egy újabb portyát a felső-sziléziai villamoshálózaton IC-vel és Jazzcoollal. Most pár akkor érintett várost szeretnék bemutatni, hogy a villamosos oldalakon majd elég legyen egy-egy ide mutató linket elhelyezni ahhoz, hogy körülbelül el lehessen képzelni, milyen települések közt járnak azok a bizonyos tuják.

A kétszázezres Gliwice a felső-sziléziai villamoshálózat legnyugatibb pontja, és SZVSZ a legcsinosabb város az egész iparvidéken. Egy igazi német középváros, mely 1945-ig Gleiwitz névre hallgatott. Az első világháború után, Felső-Szilézia több ország közt való felosztásakor vált határvárossá, és később eme adottság tette hírhedtté: 1939 augusztus 31-én magukat lengyel felkelőnek kiadó SS-katonák elfoglalták a város rádióadóját, és németellenes harcra buzdító üzenetet küldtek onnan a breslaui rádió hullámhosszán. Másnap erre hivatkozva Hitler elindította az "ellentámadást" - a folytatást úgy hívták, hogy második világháború.

Szerencsére a város sorsát a jelek szerint nem ez az esemény határozta meg, így a történelmi mag elég jó állapotban megmaradt. Sőt, a legtöbb felső-sziléziai várossal ellentétben itt a közelmúltban komoly felújítások lehettek. Persze a legtöbb utca nem néz ki olyan jól, mint a fentebb látható Ulica Zwycięstwa, de a szándékot mindenképpen lehet látni a belvárosban.

Persze egy olyan várostól, melyről már 1276-ból vannak írásos feljegyzések, el lehet várni, hogy jó értelemben városias legyen - de ahhoz, hogy érthető legyen, miért fotóztam itt ilyen sokat, valószínűleg mindenkinek látnia kellene, hogy néz ki a környék többi települése. Hát, nem így.

Persze még mindig csak a belvárosról beszélünk, de akkor is.

Ezeket az ufókat Mestska barátomnak fotóztam, ő szereti az egymással nem harmonizáló építészeti megoldások egymásra tolását ;) Bár azt kell mondjam, ezek a kerek izék voltaképp nem is lógtak ki a középkori főtér képéből!

Kicsit úgy éreztem magam, mint 1987-ben Rostockban vagy Schwerinben: építészetileg azok is hasonlóak voltak, és ott is volt némi nyoma a nem annyira szép időknek.

Persze azért el kell mondani, hogy a belváros nem túl nagy, én pedig abból is kimondottan csak a szép részeket emeltem ki ebben a bejegyzésben. A belvároson kívül elég nehéz szépet látni, hiszen alapvetően egy iparvidékről beszélünk. Mégis, ha valaki esetleg a környéken járna, szerintem nézzen el ide :)

Folytatás: Bytom, a másik véglet