Ahogy a múltkor írtam, még pont sikerült néhány régi járműtípus üzemidejének végét elcsípnem, mielőtt a nyugati oldalon átvették volna a hatalmat az alacsonypadlósok, a keleti oldalon meg a használt nyugati villamosok. Most néhány további eltűnt kedvencemet szeretném megmutatni:

2009-ben zárták be a Temesvár Freidorf nevű negyedén át Abator végállomás felé haladó villamosvonalat. 2007-ben még sikerült üzemben látnom, ma viszont már csak itt-ott látni elveszett síneket. A képről szerintem sejthető, hogy volt egyfajta hangulata! Egyébként mielőtt valaki még megjegyezné, nem ez a villamos hasonlít a Bengálikra, hanem a Bengálik ezekre, a brémai Hansa GT4 rövidcsuklósok prototípusát ugyanis 1959-ben mutattak be :)

Varsó villamoshálózata szerencsére jól van, sőt, egyre bővül (a metróval - meg nagyjából minden mással - együtt), a képen látható Konstal 13N típus viszont eltűnt. 

Igazi régimódi "kelet-európai" - kicsit puritán, kicsit hangos, de mindent kibíró - jószágok voltak, a csehszlovák Tatrák licensz nélkül gyártott másolatai. Szerencsére 2008-ban még minden tele volt velük a lengyel fővárosban!

A felső-sziléziai városközi villamoshálózat mérete és jellege hazai ésszel egyszerűen felfoghatatlan, ahogy sokszázezres városok közt mezőkön-erdőkön át robognak a tuják. Jártam itt 2008 tavaszán, 2008 őszén, 2012-ben és 2019-ben is, úgyhogy volt lehetőségem néhány később bezárt vonalon utazni. Persze a hálózat még a visszavágások után is hatalmas maradt, de a nyugati végen fekvő Gliwice elvesztése mindenképpen fájó pont. A fentebbi képen még közlekedett a második világháború kirobbantásának indokául szolgáló város központján áthaladó vonal, 2009-ben viszont bezárták. A fentebbi képen látható hely ma így néz ki. Itt szerencsére kicsit videóztam is, 2:53-tól 4:46-ig a bezárt szakaszon robogunk.

Zágráb villamosüzeme köszöni, jól van, de Európa egyik legkedvesebb kinézetű típusa, a képen látható 101-es sorozat már nem közlekedik. Első pillantásra a mi UV-inkra hasonlít a jármű, de igazából régebbi technika van alatta: kéttengelyes. Ennek ellenére nagyon szépen futott a nem épp sima pályákon!

2005-ös látogatásunk során nem csak az utcán láttuk őket, hanem a kocsiszínbe is eljutottunk. A leváltásukat egyébként német alapokon nyugvó, de hazai gyártású alacsonypadlósok tették lehetővé.

A müncheni "P-kocsik" rendkívül érdekes járműszerkezettel épültek a hatvanas években, távolról a mi nagykörúti Combinóink rokonai, közvetlenül pedig az első képen látott brémai GT4-esé. Bár a kétezres évektől kezdve folyamatosan szó volt a selejtezésükről, mindig volt valami, ami miatt vissza kellett térniük. Végül 2022-ben ment el az utolsó.

A zürichi "Mirage" a müncheni P-kocsikhoz hasonlóan nem a Ganz- vagy épp DÜWAG csuklósokon megszokott Jacobs-csuklós megoldást használta, bár más utat választottak technikailag, mint a németek. A hatvanas években beszerzett típus a becenevét onnan kapta, hogy egy időben vásárolták a légierő Mirage vadász- és felderítőgépeivel. Az a repülőgép-beszerzés nagyon fontos pont lehetett az ország életében, mert vasúti motorkocsik is megkapták ugyanezt a becenevet, igaz, állítólag a gyorsulásuk miatt. Mirage villamosokkal 2004-ben, 2006-ban, 2008-ban és 2009-ben is utazgattam, bár ahogy teltek az évek, egyre kevesebb volt belőlük.

Külön érdekesség, hogy vezetőfülke nélküli verzió is készült belőle, ezeket "szembekötős" motorkocsiknak hívták. A formatervezéssel nem sokat vacakoltak :)

Az eddigiekkel ellentétben ez itt egy konkrét kocsi - pontosabban szerelvény -, ami eltűnt: Drezdában éveken át egy gothai motor+pót egység üzemelt gyerekvillamosként, "Lottchen" becenéven. Ez később (elvileg) a pirnai NDK múzeumba került, feladát egy Tatra vette át. 2010-es drezdai látogatásom során szerintem az egyik utolsó utján sikerült lefotóznom az öreg szerelvényt, mert két héttel később kivonták a forgalomból.

És ha már Drezda: 2001 és 2020 közt tehervillamos járt a Volkswagen logisztikai központja és belvárosi autógyára közt. De nem ám mozdonyvontatású teherkocsikkal, hanem a fentebbi képen látható "tehermotorvonatokkal". A CarGoTram ma már nem közlekedik, úgyhogy örülök, hogy le tudtam fotózni legalább ezt az egyet. És a fagyi visszanyalt, mert a járművezető meg kis csapatunkat fotózta le a vezetőülésből :)

Innsbruck a világ egyik legszebb fekvésű villamosos városa, és a jelek szerint utálja a trolikat. Először 1944 és 74, majd 1988 és 2007 közt közlekedtek csáposbuszok a tiroli nagyvárosban, de nem bizonyultak tartósnak. Igaz, a második alkalommal azért választották a megszüntetést, mert dönteniük kellett, hogy őket fejlesztik, vagy a jóval nagyobb kapacitású villamost. A villamosok győztek. A történetet kicsit jobban kifejtettem egyszer ebben a blogbejegyzésben.

Bázel trolijainak története még cifrább: 1941-től 2008-ig bírták, aztán az utolsó vonalat is bezárták. Hozzáteszem, hogy nem pusztán politikusok játszadozásának eredménye volt ez: amikor komolyabban be kellett volna ruházni az üzembe, lelkes helyi polgárok népszavazást indítottak a megtartásáért, de a szavazók 53%-a nemet mondott. A 2006-os látogatásom során látott járművek egyébként elég különlegesek voltak: energiatároló lendkerekekkel szerelték fel őket, a hajtásról pedig kerékagymotorok gondoskodtak.

Az egyik legjópofább tömegközlekedési eszköz, amivel valaha utaztam, a Lausanne-i Métro Lausanne – Ouchy volt. Ez 1877-ben részben föld alá épített siklóként kezdte pályafutását, aztán 1879-ben két sikló lett belőle. Pontosabban másfél: a legforgalmasabb szakaszon a már meglévő vágány mellé építettek még egyet, amin a másiktól függetlenül ingázott egy kocsi. 1954 és 1958 közt mindkettőt alakították, a kétezres évek második felében pedig teljesen átépítették az egészet: egy vezető nélküli, gumikerekű metróvonal része lett. Én 2006 elején jártam itt, még pont elcsípve a fogaskerekű utolsó napjait. Nemrég egy teljes blogbejegyzést szenteltem neki, szerintem érdemes megnézni azt is!

Ez annyira különleges üzem volt, hogy iderakok róla egy videót, ami ugyan már szerepelt a blogban, de aki még nem látta, nézze meg, mert különben nem fogja elhinni, hogy ilyen létezett :)