Már többször tanúbizonyságát adtam annak, hogy a hazai villamosüzemek közül (Budapest után) a szegedi a kedvencem. Az idén huszonöt éves közlekedési oldalam ünneplése végett most megint beletúrok a képeim közé, megmutatni, hogy mekkora utat tett meg a szegedi villamos 2000 óta.

2001 szeptemberében egy különösen kedves emlékű kiránduláson vettem részt egy internetes társasággal. "Csárterjáratunkkal" (azóta se tudom, ki követte el ezt a feliratot) mindent bejártunk, amit csak tudtunk. Itt épp a Kálvária téri kitérőben várjuk, hogy elmenjen a menetrend szerint szembejövő kocsi, mi pedig behaladhassunk az akkor még egyvágányú szakaszra.

Budapestről már 1983-ban eltűntek a Bengálik (csak nosztalgiaként tértek vissza sokkal később), a három vidéki üzemben viszont még bőszen dolgoztak a kétezres évek elején. Szeged volt a legszínesebb élőhelyük, hiszen itt nem csak egyetlen vonalon lehetett fotózgatni őket, hanem hármon is. Ráadásul voltak izgalmas üzemi részek, például a 3-as és a 4-es vonalak közti összeköttetés a Dugonics térnél. Az "ipszilonozás" jellegű fordulásnál használt csonkavágány olykor-olykor rövidnek bizonyult, ilyenkor néha kitolták a kocsik végét az aszfaltra.

Az érdekesség kedvéért el lehet mondani, hogy régen itt továbbment a villamos a Tisza irányába, szóval aki továbbfutott a sín végénél, az igazából csak nosztalgiázott :)

A Széchenyi téren járunk 2004-ben; balra az ikerkocsi - aminek csak az oldalát látjuk - már rég nosztalgia, a Bengáli viszont még aktívan dolgozott akkor.

2003 márciusában egyedül jártam be a vonalakat, többek közt a 3-ast. A villamos itt 1977-ig továbbment egészen Kiskundorozsmára, ekkor viszont már a képen látható hely után száz méterrel végződött. Ugyanezen év szeptember elsején aztán még rövidebb lett, akkor felhagyták ezt az utolsó ficakot, és a lekanyarodás előtt elvágták a síneket.

Szegedi különlegesség volt az SZ5-ös munkakocsi, mely 1938-ban az "ezerötszázas" sorozat prototípusaként épült Budapesten egy régebbi kocsiból. 1984-ben került ide, és saját tapasztalataim szerint az ország legjobb futású régi villamosa volt. 2005-ben a Magyar Villamostörténeti Egyesület szervezett különmenetet vele.

A Bengálik leváltásához a meglevőnél több Tatrára volt szükség, úgyhogy bevezették a KT4-es típust. Potsdamból, Cottbusból és Gerából is érkeztek ilyen kocsik, no meg Berlinből. A jövevények közül nem mindegyik jutott el a szegedi vonalakra, némelyiküket alkatrészbányaként hasznosították, például a berlini kocsikat.

A berlini járgányok belülről még elég "NDK-san" néztek ki.

És még mindig 2005-ben járunk: a "Kockatatrák" mellett néhány gömbölyű is érkezett Drezdából. Ezek aztán végképp nem jutottak az utasforgalom közelébe, viszont elég megdöbbentően néztek ki ezen a helyen. Érdekes egyébként, hogy Drezdában nem a nálunk megszokott 1435 mm-es normál nyomtávot használja a villamos, hanem 1450 mm-t. Ez persze nem gond, a forgóvázak tengelyeit át lehet szerelni. A Tatrák úgy általában elég jól legózhatók, ennek köszönhetően egyre több Bengálit nyugdíjba tudtak küldeni.