Az "Ezerötszázas" egy legenda. És most nem a Ladáról beszélek, bár érdekes (jellemző?) módon a bejegyzés tárgyául szolgáló villamostípusnak is van egy kicsi szovjet vonatkozása: a járművek beceneve "Rata" volt, az ország légterében akkoriban megjelenő szovjet vadászgépek (melyek közt valódi "Rata" egyébként nem volt) után.
Róla van szó: az F1A típusról. Pontosabban ez itt a képen az F1A típus egyik inkarnációja: egy variáció arra, ahogyan egy 1500-as kinézhetett. A sorozat életútja ugyanis meglehetősen kalandos - bár ez minden második budapesti villamosra igaz -, a kocsik számtalan átalakításon átestek. De kezdjük az elején: 1938-ban a BSzKRt budai főműhelye kísérletképp átalakított egy F1 típusú villamost, amit még a Budapesti Közúti Vaspálya Társaság vásárolt 1897-ben. A kocsi eredetileg körülbelül így nézett ki, majd a Beszkártnál (hadd írjam így!) besárgult, valahogy így. Az átépítés után viszont már így nézett ki:
Bár letagadhatatlan, hogy ez a forma a későbbi FVV acélvázasok őse, ez a kocsi - a későbbi 1500-asokkal ellentétben - még favázas volt. Viszont modernebb, erősebb lett, a dupla szélességű teleszkópos tolóajtó pedig komoly pozitívum volt az addigi kocsikhoz képest, hiszen gyorsabb utascserét tett lehetővé. Erős a gyanúm (bár csak gyanú), hogy külföldi példák lebegtek a tervezők szemei előtt, például bécsiek. Az 1506-os után még két átalakítást végeztek: az 1504-est és az 1516-ost, de ezek valójában teljesen újonnan épültek, a további kocsik pedig már papíron is újnak számítottak. A második világháború alatt a gyártást széttelepítették: volt 1500-as, amit a budai főműhelyben építettek, volt, amit a Miskolci úti Beszkárt buszműhelyben, és volt, amit a győri Magyar Waggon- és Gépgyárban. Egy részüket nem is tudták befejezni, így a motorok és menetkapcsolók nélküli motorkocsik pótkocsiként üzemeltek, saját testvéreik mögött:
Szerény nyomott véleményem szerint ezek voltak talán a legharmónikusabb kinézetű kéttengelyes szerelvények; sajnos a villamosberendezések beszerelése után eltűntek a forgalomból, minden motorkocsi szólóban vagy "rendes" pótkocsival járt. A képen (vajon hányan ismerik fel, hol járunk?) elöl haladó 1520-as egyébként az 1506-os "prototípus", csak átszámozták; érdemes még megnézni, hogy a tolóajtót is lecserélték a pótkocsikon használt dupla lecsapható rácsra, amik mögé a téli ajtók is felkerültek. A hatvanas évekig így néztek ki az F1A kocsik, avagy - pályaszámuk alapján - az "ezerötszázasok" (az eredeti 1500-asokat - az F1 sorozatot - 1949-ben 1600-ra számozták át, tehát a két típust már nem lehetett összekeverni szám alapján).
És most jön Ab van Donselaar a képbe, ugyanis - mivel ezeket a kocsikat '84-ig selejtezték -, ő elég sok fotót készített róluk, amelyekkel bemutathatom a jellemzőbb átépítéseket. A képekhez direkt nem írok helymeghatározást: bár egy részük szerintem elég egyszerű feladvány, ezek kitalálása az Olvasóra vár!
Ezen a képen az 1551-est látjuk 1977-ben, majdnem abban az állapotban, ahogy 1943-ban kijött a győri vagongyárból. De csak majdnem, mert például a kalapos lámpás viszonylattábla helyett már zárt doboz trónol a szélvédő felett. Érdekes látvány, hogy a rácsos ajtajú, szellőzőablakos motorkocsi egy teleszkópajtós, szellőzőablak nélküli pótkocsit vontat, és hogy az indításjelző lámpák se "passzolnak" egymáshoz.
Ugyanaz a kocsi kicsit később: ő volt az utoljára átépített 1500-as: 1977 decemberében gördült ki a főműhelyből új, már tolóajtós kasztnijával. Míg némelyik 1500-as kétirányú volt, ez megmaradt egyirányúnak, ugyanakkor pneumatikus ajtómozgatást kapott, és indexlámpákat az ablakok fölé. Érdemes még megnézni a pantográf áramszedőt is. Vagy a zárlámpa hiányát (csak előre mehet, minek rá?). Vagy hogy nincsen indításjelző lámpa az ajtóknál. Ez gyakorlatilag a típus "de luxe" kivitele volt :)
Az 1538-as egy korábbi újradobozolás eredménye: a napellenző a homlokfal teljes szélességét lefedi, nincs index, az indításjelző parázslámpa pedig az oldalfalba van süllyesztve. Maradt a líraszedő és a kézi ajtómozgatás, valamint ez a kocsi kétirányú: az iránytábla alatt a pótkocsik fékét tápláló szolenoid csatlása látható, illetve van rajta zárlámpája.
Az 1527-esen keskeny a napellenző, de még feltűnőbb az iránytábla helye: egy időben teljesen meg akarták szüntetni ezeket, aztán rájöttek, hogy ez nem fog menni, ekkor az ütközőlécre szerelték fel az őket tartó tüskéket. Ez a kocsi kétirányú, líra áramszedős, kézi ajtómozgatású, és érdemes megnézni azt a kis hengert az első ajtó előtt: az volt az indításjelző lámpa (ugyanilyenek voltak az eredeti kivitelű kocsiszekrényeken is).
1536: tessék megnézni ezt a homlokfalat: kis napellenző, tábla a szélvédő alatt, alatta pályacsengő, azalatt csatlás, azalatt zárlámpa, azalatt fényszóró. Ezen felül a szoknyalemez is mélyebbre lóg, mint a lépcső, és nem bírok szabadulni a gyanútól, hogy nem csak a fényképezőgép lencséje torzít, hanem a szélvédő oldalsó ablaktáblái tényleg magasabbak, mint normál esetben. Az ajtók távvezérelhetőek, van index, és nincs indításjelző lámpa. Vajon milyen lehetett egy ennyire színes állományt üzemeltetni: nem bolondultak meg a szerelők, vagy akár a járművezetők, hogy mindig minden másutt volt?
Nem feltétlenül akarom végigzongorázni az összes motorkocsit, úgyhogy foglalkozzunk kicsit a pótkocsikkal! Az igazi "régivillamos" kinézetű 1523-as (amit '81-ben ebben a formájában selejteztek) mögötti pót még rácsos dupla feljárós, de az oldalablakok fölötti szellőzöket már befedték. Pedig ha nem tették volna, a pót úgy nézne ki, mintha a motorkocsi kicsinye lenne :)
És itt egy hasonló kinézetű másik pót, de modernizált kasztnijú motorkocsi által vontatva. Persze ez a kép elsősorban azért került ide, mert tele van olyan apró emlékekkel, mint a fekete-fehér csíkos oszlop, a régi megállótábla, a szemetes, a Keleti homlokzatán levő, neon mutatós és rovátkás óra.
A bejegyzés utolsó képén pedig a valaha volt talán lecsúnyább budapesti villamos látható, a hatvanas évek elején elkezdett teleszkópajtósítás prototípusa, mellyel a Füzesi főműhely megint túl nagyot akart mutatni. Szerencsétlen kocsinak nem csak a kasztniját dolgozták át (lásd az eredeti Bengáliéhoz hasonló befele nyitható ablaktáblák), de eredetileg még a festése is eltért a Budapesten szokásostól. Másrészről viszont voltak benne újítások, amiket megtartottak a sorozatban, például a vezetőülés - az 1500-asokat ugyanis eredetileg állva vezették. Igaz, Szántó Feri barátom azt mesélte, hogy ez nem volt baj, mert hidegben legalább lehetett helyben tornázni/futni, nem fagyott le a járművezető lába. Mi meg manapság már akkor is panaszkodunk, ha nem teljesen jó szögben áll a monitor az asztalon :) Persze nem mindegyik kocsit alakítottak át ülve vezethetővé, de az eddigi képek után ezen vélhetően senki nem lepődik meg.
A bejegyzés elkészítése közben puskáztam a villamosok.hu vonatkozó oldaláról, ahol NZA barátom részletesen leírta, hányféle kivitelben jártak az 1500-asok. Persze szerintem én is tudnám folytatni a képmutogatást, kommentben lehet jelezni, ha van rá igény!
A fényképekért köszönetet szeretnék mondani Ab van Donselaarnak, illetve Tim Castricumnak, aki bescannelte őket!
Ha tetszenek a képek, ajánld a blogot/bejegyzést ismerőseidnek - ha csak egy-egy képet mutatnál meg másoknak, akkor is kérlek, írd oda mellé a készítő nevét, és hogy hol találtad (mondjuk link formájában)! Köszönöm!
Ez megy most