Budapest után valószínűleg Martonvásár az a magyar település, ahol a legtöbbet jártam életemben, mert ott laktak dédiék, akikhez gyakran lejártunk, de utána egészen biztosan Szeged következik a sorban. 30+ alkalommal jártam ott villamosozni, trolizni, buszozni, no meg túrós csuszát enni az azóta sajnos megszűnt Boci Tejivóban. Aztán miután befejeződött a nagyprojekt az új villamosvonal és az alacsonypadlósok elindulásával, ritkábban jártam le. Ezen a tram-train változtatott egy kicsit, de hamar elmúlt az újdonság varázsa.

Október elején aztán megint villamosozni jöttem, a helyi villamosközlekedés megindulásának 115. évfordulóján ugyanis két régi tuja járt a 2-es vonalon.

A 313+314 pályaszámú ikerkocsi fura szerzet: annak idején volt két 2500-as iker Pesten, melynek darabjai Debrecenbe és Szegedre kerültek. De nem párban, hanem az egyik iker egyik kocsija ide, a másik oda, a másiké pedig oda és ide. Ennek köszönhetően ma Debrecenben a 2568+2572 pár közlekedik nosztalgiaként, ez itt a képen pedig a 2569+2573 páros.

A nap másik sztárja a 813-as Böngáli, akarom mondani Bengáli volt. Ő kívülről meglehetősen szép, belül pedig pont olyan hangos és rázkódós, ahogy megszoktuk :) Remekül nézett ki a Széchenyi téri füvesített pályán!

Az oldtimereket, de főleg a Bengálit folyamatosan fotósok és rajongók hada kísérte, úgyhogy nem volt egyszerű lekapni, mert mindig állt valaki előtte fényképezőgéppel :)

Kis szerencsével (és futkosással) egyszerre is el lehetett kapni a kettőt. Amikor 2000-ben elkezdtem Szegedre járni, a közlekedési vállalat munkatársainak "közlekedésbarát-barát" hozzáállásának köszönetően többször különmeneteztünk az ikerkocsival, a forgalom nagy részét pedig még a Bengálik vitték, szóval voltak hasonló találkozásaink - igaz, az ikerkocsinak akkor még más festése volt.

Az ikerkocsi közlekedéstörténetileg ugyan nem teljesen hiteles, viszont pompásan néz ki! Mivel rendes forgalmi járatként közlekedett, volt rajta bankkártyával működő jegykiadó automata is, ami a hazai nosztalgiavillamosokon elég szokatlan látvány.

Teljesen kimaxoltam a retrózást: egész nap csak az ikerkocsival, a Bengálival, és T6-os Tatrával utaztam - nem volt KT4, se PESA vagy tramtrain az aznapi menümön! Volt viszont egy régi váci vízibusz, amivel sétahajóztam kicsit, de az talán egy másik bejegyzés témája lehet egyszer...