A Potsdamer Platz Berlin egyik központi tere, az újraegyesített német főváros modern szíve. Ennek ellenére furcsán foghíjas, nincs egységes jellege - bár este azért elég világvárosiasan tud kinézni már most is:

A spontánnak ható szerveződés történelmi távlatokban is igaz: a későbbi Potsdamer Platz nem tervezett városi térség volt, hanem a - kerítés jellegű - városfal Potsdami Kapuja előtti kiszélesedés, ahol összefutottak az országutak:

A fal belső oldalán a XVIII. században építették ki a jellegzetes, nyolcszög alakú teret, melyet 1814-ben a lipcsei Népek Csatája emlékére neveztek el - ekkoriban a kaput is inkább Lipcsei Kapu néven emlegették. A városfal külső oldala a Potsdami pályaudvar 1838-as felépítésével vált csak fontossá - idővel még fontosabbá is, mint a Leipziger Platz. A fentebbi rajzon látható vámszedő pavilonok a vámfal lebontása után is megmaradtak, a látkép jellegzetes részévé váltak - a lentebbi képeslap jobb szélén is kivehető egyikük:

A XX. század elejére a kapu előtt összefutó utak köré szállodák sora épült, és a lovaskocsik, társaskocsik és villamosok után 1902-ben a metró is megérkezett. Ez volt a tér aranykorszakának kezdete.

A tér látképe dél felé nézve. A középen látható forgalomirányító torony - mely 1924 és 1936 közt állt ott - mögött jobbra a Potsdami pályaudvar második, 1872-ben felépült épülete látszik, balra pedig az 1912-ben még Potsdami Ház néven megnyitott Haus Vaterland, mely tulajdonképpen a mai plázák elődjének is tekinthető: eredetileg irodák, éttermek és egy mozi volt benne, később a Kempinski család vezetése alatt kulináris és kulturális élményközponttá vált, különböző kínálatú és hangulatú bárokkal, éttermekkel, előadótermekkel (még magyar csárda is volt benne).

A régi és a mai utcaszerkezet egymásra fektetve - térképész kerestetik egy jobb minőségű rajzhoz! 

A tér régi és mai állapota közt elég laza a kapcsolat, ezért megpróbáltam egy 1910-es térképre rávetíteni a háztömbök és utcák mai körvonalait, talán így jobban érthető lesz, mikor mit látunk. Bár az általam berajzolt vonalak nem teljesen pontosak, az azért látható, hogy több helyen is új utcák nyíltak, és gyakorlatilag egy régi épület sem maradt fenn. Érdemes megfigyelni, ahogy a mai U2-es metróvonal bekúszik a Leipziger Platz alá (a megállója 13-as számmal van jelölve). A kép közepén északnyugat felé tartó Stresemannstrasse alatt 1939 óta jár az észak-déli S-Bahn (a négyvágányos állomás 10-es számmal jelölve), és a 2006-ban megnyitott földalatti régiós pályaudvart is bejelöltem (11-es). Jól látható, hogy az egykori Potsdami pályaudvar területe gyakorlatilag érintetlen, zöldterület van a helyén. A tér két mai legnagyobb látványossága, a BahnTower és a SONY Center 2-essel ás 3-assal van jelölve - aki járt a mai Potsdamer Platz-on, erre a két épületre biztosan emlékszik. De mit láthatott az, aki nyolcvan évvel ezelőtt járt itt?

A fentebbi "kockaépület" láttán biztosan sokan felsóhajtanak: "de csúnya az a hatvanas évekbeli valami, minek kellett odaépíteni?". Ha viszont az autókat és villamosokat is nézzük, furcsa érzésünk lesz - mintha évtizedek feszülnének a "kockaház" és minden más közt. Pedig nem: az 1932-ben megnyitott Colombushaus-t látjuk, mely nem csak homlokzatát tekintve hozta az évtizedekkel későbbi szintet: a belső falak variálhatóak voltak, a háznak gépesített szellőztetőrendszere volt. Olyan forradalmian modern volt az akkori Berlinben, hogy alig tudták kiadni a helyiségeit! Az érdekes épület a második világháborúban megsérült, majd az 1953-as felkelésben kiégett, úgyhogy végül 1957-ben elbontották. Akkor, amikor Európában még csak épp elkezdtek hasonló irodaházakat építeni...

Egy madárperspektívás kép a Leipziger Platz felé nézve. Villamosmániások figyelmébe ajánlom a középen látható csuklós villamost - valószínűleg erről a típusról van szó. Ami még érdekes: a korábban már említett forgalomirányító torony, melynek a tetején levő közlekedési lámpát az óra fölötti kuckóban csücsülő rendőr kapcsolta.

Ezt a tornyot a közelmúltban újra felépítették, ugyanoda. Mi több, ez a kép nagyjából ugyanabból a szögből készült, mint az előbbi képeslap, csak az utca szintjéről - mégis mekkora a különbség! Bár a figyelmes olvasó észreveheti az építkezés bizakodásra okot adó jeleit, ez a hely egy ideig még nem fogja ugyanazt az élményt nyújtani, mint a második világháború előtt. Hogy miért?

Forrás: Deutsche Fotothek/Wikimedia Deutschland

Természetesen a második világháborúnak nagy szerepe volt abban, hogy a tér képe alapvetően megváltozott. Ennek ellenére, bár az épületek jelentős károkat szenvedtek, az utcák, a beépítési vonalak megmaradtak - az igazi ok a Berlini Fal felépítése volt, több mint másfél évtizeddel a háború vége után.

Forrás: Bundesarchiv, Bild 102-13681 / CC-BY-SA

A változást legjobban a Stresemannstrasse és a Haus Vaterland sorsán lehet bemutatni. Ezen a képen a 30-as évek esti Berlinjét látjuk: fények, csillogás...

A háború után a tér a szovjet, az amerikai és az angol szektor határára került, bár területe szinte teljesen az elsőhöz tartozott. A szektorok közti átjárás megmaradt, ahogy az a fentebbi, 1960-as fotón is látható. Amit a képen látunk, az szinte mind a keleti zóna -  kocsik azért nyugatiak, mert ez az utca alapvetően a nyugati szektorok közti teremtett kapcsolatot. Bal szélen a Leipziger Platz sarka már hiányzik, jobboldalt pedig a Potsdami pályaudvar hűlt helye szomorkodik, a Haus Vaterland romos épülete a legnagyobb álló tömb. De megvan még az S- és az U-Bahn lejárója, és villamossíneket is látunk, bár 1953-ban kettészakadt a keleti és nyugati hálózat: akkortól csak a Leipziger Platz-ig jött el a keleti villamos, az emberek leszálltak, átsétáltak a szektorhatár túloldalára (természetesen a keleti szervek éber tekintete által figyelve), és ott felszálltak a nyugati villamosra. Egyébként a képen látható síneken - mely nem volt azonos az előbb említett "átmenő" iránnyal - ekkor már nem volt forgalom, talán üzemi célra hagyhatták meg.

Ez a kép csak két évvel az előző után készült, 40-50 méterrel nyugatabbról - ugyanonnan fotózni akkoriban már lehetetlen lett volna, mert felépült a Berlini Fal. A Potsdamer Platz teljesen ki van ürítve, a Fal bemegy a Potsdami pályaudvar helyére, egészen a Landwehrkanalig, majd a Haus Vaterland mögött jön vissza, villamossínek helyett pedig tankcsapdák sorakoznak a Stresemannstrasse közepén.

A régi utcaszerkezet és a Berlini Fal különböző változtatásai 1961 és 89 közt

Megpróbáltam berajzolni a korábban már látott régi térképre a Falat. Ez több dolog miatt sem triviális. Az egyik, hogy a Fal nem teljesen követte a szektorhatárt: a Colombushaus  helye és annak környéke - az ún. Lenné-háromszög - például  egészen 1988-ig kelethez tartozott, de a Fal nyugati oldalán feküdt, a nyugat-berlini bűnözők, anarchisták, és a keleti titkosszolgálatok őszinte örömére. Ezen túl létezett egy belső, ún. hátországi fal is, mely a keleti oldali emberek számára jelentette a Falat: ők csak azt láthatták, odáig juthattak el (illetve tulajdonképpen még oda se akárki). A két fal közt volt a halálsáv. 1972-ig a Potsdami pályaudvar területe és a Haus Vaterland is kelethez tartozott, akkor elcserélték/elboltolták a nyugatiakkal. Mindez azt jelentette, hogy az erődítések vonala időnként változott, az általam fellelt források pedig közel sem méteres pontosságúak. A fentebbi rajzon (mégegyszer elnézést a minőségéért) a két piros vonal a külső és a belső fal, a barna a tulajdonképpeni határ, a fekete vonalak pedig határmódosítások, a '72-es és a '88-as területcserék után.

Ezen az 1975-ös fotón a határt már átrendezték: a Fal a Haus Vaterland előtt húzódik, és a Potsdami pályaudvar egykori területére is immár Nyugat-Berlin. Az előtérben levő S-Bahn lejáró nem vezet sehova: a földalatti állomás ugyan megvolt, mi több, üzemelt is, de a - "nyugatról nyugatra" tartó - vonatok nem álltak meg rajta, ha pedig valaki le is feszegette volna a rácsokat, betontáblákat, az aluljáróban akkor is a keleti határőrök karjaiba futott volna.

Ezen az 1982-es képen a Leipziger Platz romjait látjuk a Potsdamer Platz hűlt helyén át. Érdemes megfigyelni a senki földjén otthagyott villamossíneket. Az 1971-ig ide járó viszonylat először egy egyszerű vágánykapcsolaton fogott vissza, majd fordulóhurkot építettek a tér szélére. Ide utasnak nem volt szabad bejönnie, és még a megbízható járművezetőknek sem volt szabad megállni járművükkel: behajtottak, körbementek, és gyorsan elhagyták a határsávot. Ami nem látszik: a mai U2-es metró se járt be idáig, hanem a Mohrenstrasse állomásnál végződött. Az alagút megmaradt (természetesen a  végén elfalazva), szerelvények tárolására használták is, de szintén megválogatták, hogy kit engedtek odáig.

1985: a kép közepén a Potsdamer Platz és a Leipziger Strasse torkolatának helye jól kivehető, akárcsak mögötte a Leipziger Platz nyolcszögletű alaprajzának egy-egy cikkelye. Eddigre gyakorlatilag egy kétszáz méter széles semmi maradt az egykor nyüzsgő környék helyén, és még vaskapu se nyílt ide a Leipziger Strasse felől.

1989 végén aztán végre leomlott a Fal, és kisvártatva elkezdték rehabilitálni a halálsávot. A háttérben a kerítés mögött folyik a kármentesítés, elől pedig az aluljáró egyik lejáratát látjuk, a fedő betonlapok nélkül, de még mindig zárva.

A halálsáv felszámolása egy másik szögből - a távolban a Reichstag még kupola nélküli épülete látszik. Ezt a területet gyakorlatilag nulláról kellett elkezdeni beépíteni...

Forrás: Ziko (Eigenes Werk), via Wikimedia Commons

... amit természetesen el is kezdtek - és ki tudja, egyszer talán még be is fogják fejezni. A képen az építkezés előterében egyébként az a metrólejáró látható, amit már többször láthattunk a Haus Vaterland előterében.

Hát így történt, hogy a régi Potsdamer Platz környékén az S-Bahn és az U-Bahn állomásán kívül gyakorlatilag két dolog maradt fenn a régi időkből: az egyik az egykori Hotel Esplanade homlokzatának egy darabja és bálterme, illetve a Huth borház épülete, mely ma egy modern házsor közepén lepi meg a gyanútlan arrajárót - lásd fent.

A sorozat korábbi részei:

• Berlin - téboly föld alatt és felett
• A kettévágott Berlin - téboly föld alatt és felett
• Friedrichstrasse: olcsó pia és a Könnyek Palotája
• Berlin-Friedrichstrasse - határral és anélkül

Források: Wikipedia, http://www.potsdamer-platz.org/, internetes fórumok, szóbeli közlések