Nem vagyok az a típus, aki csak úgy hasraesik a plázák és irodaépületek üveggyöngy-építészetétől, de ez a berlini Potsdamer Platz-on álló komplexum legutóbb annyira megtetszett, hogy idén is visszamentem egy kicsit nézelődni. Persze a fotókon csak mérsékelten sikerült megörökíteni a látványt, de azt talán így is sikerül érzékeltetnem, hogy elég lenyűgöző épületről van szó:

Tulajdonképpen "csak" arról van szó, hogy egy tizenpár emeletes irodaház/szálloda/étterem/mozi-komplexum ovális belső udvara fölé jókora sátortetőt húztak. Nem bonyolult ötlet, de ez az udvar egy (jó értelemben vett:) "kinn is vagyok, benn is vagyok" érzetet kelt az emberben, amit még érdekesebbé tesz a rálátás a Potsdamer Strasse túloldalán levő BahnTower-re (a felhőkarcolóra a kép közepén). Érdekes ez: ha csak simán kint állunk a szabadban, nem foglalkozunk a fejünk felett tornyosuló Világegyetemmel, de ha egy épületben vagyunk, akkor egy ilyen belső udvar olyan térérzetet ad, hogy nem győzzük nem észrevenni, milyen kicsik is vagyunk :)

És persze, hogy még érdekesebb legyen a dolog, a térérzetet nyakon öntötték folyamatosan változó díszkivilágítással, és egy számítógép vezérelte szökőkúttal. Az ember csak áll a hatalmas tető alatt, és bár tudja, hogy ilyen szökőkutat, illetve változó színű világítást bárki építtethet magának, összességében mégis le van nyűgözve. Ez a "pláza" tehát saját jogán turistalátványosság, és forgalmának egy részét valószínűleg pont az adja, hogy aki a fotózgatás-videózgatás közben megéhezik-megszomjazik, itt ül be valamelyik sörözőbe vagy étterembe. Mint mondjuk én. Hozzáteszem, hogy kilenc euróért degeszre vacsoráztam magam (májgombócleves + valami tészta édesség + almafröccs) a legelső sörözőben, ahol találtam egy üres asztalt, tehát nem is drága hely. Konkrétan szerintem ennyiért a jóval kevésbé élményszámba menő Ma...sztodonban se laktam volna jól... ami eléggé röhej, ha jobban meggondolom.

Ez itt a mozi ki-bejárati része az udvarban - talán az emeletek nagyságából lehet sejteni, mekkora lehet a tető. Nagy - sokkal nagyobb, mint amit a gépem objektívje be tudna fogni :)

A csúcsos tető állítólag a szent hegyet, a Fudzsi-t (Fudzsiszan, Fudzsijáma) jelképezi, ahol a sintó vallás szerint a segítő szellemek laknak.

Ezen a képen távolról, takarásból látjuk a Potsdamer Platz környékét, a Sony Center sátorteteje jobbfelé középen fehérlik. Összehasonlításként itt egy kép a Fudzsiról is, a Wikimedia Commons gyűjteményéből:

Egyébként az utca felől nem is nagyon látni, mi van odabent, hiszen kívülről csak egy a környék számtalan új épületéből. A Potsdamer Platz maradványait ugyanis a Berlini Fal kapcsán gyakorlatilag teljesen ledózerolták, emiatt 1990-ben egy üres grundon kezdték el Berlin új központját felépíteni - többek közt '96-ban eme bejegyzés témáját is. A lenti kép a Postdamer Strasse felől készült, ahol jelenleg a Sztárok Bulvárja látható: a járdán látcsőszerű izékbe lehet bekukucskálni, melyeken keresztül egy-egy sztár alakját láthatjuk a vörös szőnyegre hajazó burkolaton állni. Amivel csak az a gond, hogy ez az attrakció tavaly nyílt meg, miközben pár év múlva itt elvileg villamos fog közlekedni. Kíváncsi vagyok, mi lesz erősebb: a városüzemeltetési vagy az idegenforgalmi lobbi... 

Még érdekesebb az, amit sajnos elfelejtettem megkeresni, amikor ott voltam, és amit emiatt csak Andreas Steinhoff képein tudok megmutatni. Mint említettem, a Potsdamer Platz-ot a Berlini Fal kialakításakor szinte teljesen ledózerolták, és mivel a tér már előtte is szektorhatár volt, a második világháború pusztításait soha nem is próbálták eltüntetni. Pár épületrész itt-ott mégis megmaradt, például az 1907/08-ban épült Hotel Esplanade egy darabka homlokzata:

Szintén megmaradt a "Császári terem" (Kaisersaal), melyben egy időben színházi előadásokat tartottak, illetve filmeket forgattak (többek közt a Kabaré egyes jeleneteit). A Sony Center felépítése előtt ezt le akarták bontani, de a műemlékvédelem közbelépett. Hogy mindenki jól járjon, a termet levágták alapjairól, és hetven méterrel arrébb tolták, mai helyére a komplexumon belül:

Ezen felül a reggeliző egy része is megmaradt, furcsán kifordulva-kifordítva a szabadba:

Hát így kerültek egy tető - mit tető: a Fudzsi csúcsa! - alá a sintóista szellemek, egy előkelő szálloda maradványai, és a XXI. század vivmányai. Nem semmi keverék!