Pozsony 2025-ben is megtartotta a "Város Napjai" című rendezvényt, mely kapcsán április utolsó hétvégéjén régi tömegközlekedési járművek járták a szlovák főváros utcáit. Ebben a blogban ha tömegközlekedésről van szó, általában a vaskerekűeknél kötök ki, de most inkább azt a négy trolit mutatnám be, amivel találkoztam:

A Škoda trolibuszos "üzletágának" egyik slágerterméke volt a 9Tr, melynek 1958-ban még az anyacégnél készült a prototípusa, de a gyártás már a Škoda Ostrovnál kezdődött 1961-ben. Nem épp kisszériás típusról van szó, mert 1981-ig több mint 7000 példány épült belőle. Számomra kicsit furcsa, hogy a nyolcvanas évek elején még ilyen formával épültek járművek, de a KGST, és főleg a Szovjetunió nem fektetett túl nagy figyelmet a járműszerkezeti részletekre (vagy az utasok kényelmére) - a nálunk oly sokáig közlekedő ZiU-9-esek se voltak éppen state-of-the-art gépek. A csehek viszont időnként fejlesztettek a típuson, így az elektromechanikus vezérlés helyét egy idő után szaggató vette át. Ez a masina a képen 1981-től 92-ig szolgált, ennek megfelelően kontaktorok csattogása helyett a szaggató sivítása kíséri menet közben.

Az előbb látott 9Tr sikere után megpróbáltak a jellegzetes arcú Karosa 11-es típusból trolit építeni, de az eredmény nem volt az igazi, ráadásul ebben az időben a fejlesztéseket is leállították, mondván, hogy a villamos hajtás a múlté, a jövő a dízeleké. Ezt az olajválságok után újra kellett gondolni, így az 1972-ben elkészült prototípus után 1981-ben (!) megindult a 14Tr típus sorozatgyártása. Ez a konkrét gép 1991-től 2020-ig szolgált.

Ahogy az előbb említettem, a hetvenes években leálltak a fejlesztések, így amikor szembenéztek a ténnyel, hogy a szóló trolik kapacitása nem fedi le az igényeket, nem tudtak hirtelen csuklós verzióval előállni. Szó volt arról, hogy az Ikarustól szerzik be a kocsiszekrényeket, de drágának találták a magyar ajánlatot, úgyhogy más forrás után néztek. A nyertes a szkopjei FAS "11 Oktomvri" volt, mely egy régi Mercedes VÖV busz licenszét módosítva gyártotta le a kasztnikat, amikbe már Ostrovban raktak villamosberendezést. Ez lett a Škoda-Sanos S200-as típus, amit 1982 és 87 közt gyártottak. A képen látható példány 1984-től 1998-ig dolgozott, felújítását 2019-ben fejezték be, de akkor még csak álló helyzetben láttam.

Az utastér legzseniálisabb része a csuklóharmonika, mely a mindenfelé használt fekete gumi helyett valami áttetsző anyagból készült, emiatt a "forgó" körüli rész sokkal világosabb - és ezáltal kellemesebb -, mint az Ikarusainkon.

A Sanosok gyártása közben Ostrovban ezerrel dolgoztak a teljesen saját csuklóson, melynek a protója 1983-ban készült el. Nem tudom, hogy miért, de itt is hatalmas spéttel, 1988-ban indult a sorozatgyártás. Ahogy az ránézésre is sejthető, a 15Tr a már látott 14Tr továbbfejlesztése volt. Érdekes, hogy a csehszlovák ipar mennyire lemaradt a csuklósításban, hisz az első sorozatgyártott csuklós Karosa is a nyolcvanas évektől épült (a prototípusok és kísérleti szériák nem számítanak). Valószínűleg a 280-as Ikarusok elég jól lefedték a dízeles "piacot" a KGST-n belül, emiatt nem érezték szükségét a saját fejlesztésnek.

Mivel a trolik alapvetően nem a szívem csücskei, nem akartam túl sok időt a filmezésükkel tölteni, de utazni így is sikerült mind a néggyel. Igazából csak a Sanos volt újdonság számomra, hisz a 9Tr-rel már utaztam itt korábban, a 14Tr és 15Tr típusokat pedig Szegedről ismerem.