2000. július 14-én, az 50. vasutasnapon nyitotta meg kapuit a Magyar Vasúttörténeti Park, ismertebb nevén a Füsti. Azért emlékszem a dátumra, mert aznap fedeztem fel, hogy még mindig érdekel a vasút: munka után az Index közlekedésbarát topicjainak tagjaival ott voltam a megnyitó utáni járműparádén... aztán szombaton is kimentem, majd vasárnap is! Pörgős hétvége volt, mert úgy rémlik, hogy valamelyik nap még a szolnoki repülőmúzeumban is jártam, este pedig koncerten a PeCsában - és a kettő közt volt a VEKE alapitó közgyűlése is a BME-n... hiába, akkoriban még volt erőm nem unatkozni!

De visszatérve a Füstire: teljesen laikusként csodálkoztam rá, hogy ilyesmi létezhet itthon. Nem nagyon tudtam, melyik mozdony micsoda, hiszen csak azt ismertem, amivel gyerekkoromban találkoztam, és azok közt gőzös csak egy fajta volt (424-es a Keleti hátsó fertályán - meg mindenkinek a sztorijaiban), Ganz motorkocsiból pedig csak az Árpádot ismertem, mert az pöfögött el '88-ban a balatonboglári SZOT tábor előtt, amikor épp kapuőrségben voltunk. Fellelkesedtem hát, és persze kattogtattam rendesen a szappantartómmal - mindenféle lejárt szavatosságú filmekre, amik halomban álltak otthon. Emiatt persze nagy értéket nem képviselnek ezek a képek, én mégis közreadom őket, hátha valaki örül nekik. A lexikális tudásom az elmúlt 12 évben nem fejlődött túl sokat a vasút terén, úgyhogy kommentben el lehet mondani, hol mit látunk, és miért nem azt látjuk, amit írok, de azért remélem, ennél pozitívabb hozzászólás is érkezik ;)

Kezdjük mondjuk az 1900-as gyártású 204-essel, azaz a 220,194-gyel!

A mellékvonalak királya, a 375-ös szintén a XX. század elejéről származik, de láthatóan modernebb jószág -  egészen '59-ig gyártották, és a meglevő példányokat is folyamatosan korszerűsítették. Az előző gőzöstől eltérően ő szertartályos, azaz magával hordja a tüzelőanyagát. Szoborként minden harmadik vasútállomáson van belőle, befűtve viszont nem is tudom, mikor láttam utoljára.

És ő az, akit mindenki ismer, vagy ismerni vél, vagy legalábbis tudja a számát. A megnyitón egy másik (befűtött) példány is volt, de csak ezt a képet rakom be, mert jól látszik rajta, hogy a gyalogosfelüljárón állók milyen extra élményekkel lettek gazdagabbak :)

A Déli Vasút 109,109-ese is itt volt, és talán érdemes megemlíteni, hogy perpillanat tudtommal ő az egyetlen működőképes "nagygőzös" itthon. Igen, nincs működőképes 424-es, a 411-es is leállt, a 242-est se használják. A gőzmozdonyok üzemeltetése drága dolog, és ha lejár a kazánvizsga, akkor durván a zsebbe kell nyúlnia valakinek. Pontosabban kellene.

Ezt a 328-ast 1922-ben építette a MÁVAG. Sajnos csak "szobor" volt - de annak elég impozáns.

Műfajváltás következik: a BCmot az 1920-as, 30-as évek mellékvonali motorkocsija volt, az utolsókat a nyolcvanas években selejtezték - szerencsére jó pár működőképes maradt belőle, nosztalgiaként és szolgálati járműként is. Általában "Frigyládának" nevezik a tetőn levő hűtő miatt, de hallottam már "Páncélvonatként" is emlegetni.

Ez pedig egy ABnymot, ahol a betűsorban az "n" a nagy befogadóképességet, az "y" pedig a (középső) harmadik tengelyt jelöli. Őszintén szólva addig a napig nem is tudtam, hogy ilyen kocsi létezik, szóval örültem neki. Pedig elég komor, koporsószerű látvány :)

Itt az örök klasszikus, az Árpád sínautóbusz, "aki" igazából a Tas volt, csak átnevezték, mert az eredeti Árpád megsemmisült a világháborúban. És hogy neki is legyen betűjele, hivatalosan Aamot-nak hívták. 1935-ben építették, '87-ben újították fel, és egy CSODA. Jópár éve egy kétnapos túrán megjártam vele a Felvidék felét, és azt kell mondjam, nem csak hangulata van, de kényelmes is!

Ő egy másik kor szüleménye, de vasúti jármű mivoltában szintén tetszik: a Kádár-vonat előfutója. Maga a háromkocsis különvonat híresebb ugyan, de nem fért volna fel a fordítókorongra, ezért a szóló verzió mutatta meg magát. Ez a kocsi mindig a "nagy" vonat előtt ment pár perccel, és bevallom, nekem ez is elég lenne saját vonatnak :)

Az M40-essel, azaz a Púpossal bár ritkán, de még ma is találkozni, csak sajnos egyik se néz ki olyan szépen, mint ez (nézett ki, akkor). Gyerekkoromban kevés zöld festésű volt belőle, a nagy részüket már átfestették pirosra, úgyhogy "piros spenótnak" hívtam őket (amiket én láttam, nem ennyire híg sóska színűek voltak).

Az M63-as annak idején annyira idegennek tűnt a martonvásári állomáson a megszokott mozdonyokhoz képest, hogy "Idegennek" neveztem el. Pedig Ganz-MÁVAG gyártmány volt ő is, még ha nem is sikerült túl jól: a hetvenes évek első felében épültek, de '87-ben már el is kezdték kiselejtezni őket (igaz, részben azért, mert nem volt szükség a teljesítményükre).

Őt viszont imádom: az M44-es valószínűleg a Ganz-MÁVAG egyik legjobban sikerült gépe: az aranyos kinézetű tolatómozdonyból 1954 és 71 közt kilencszázvalahány darab készült, a MÁV-on kívül iparvasutaknak és külföldi üzemeltetőknek is. Az itthoniak nem elhanyagolható része ma is működik.

Ezt a fotót csak érzékeltetésképpen rakom ide: azt látjuk, ahogy a fordítókorongos-elvonulós parádé után a résztvevők elkezdenek visszaszállingózni. A felvonulás után mindenre fel lehetett mászni, mindent meg lehetett nézni, és minden gépen volt valaki, aki tudott a kérdésekre válaszolni. Fantasztikusan jó volt!

Gyerekkorom kedvenc nagydízelei: a Púpos, a Nohab és a Szergej, békésen, a körfűtőház állásaiban. Értelemszerűen nem volt olyan pillanat, hogy ne lettek volna emberek a képben, nem is próbáltam kivárni.

A "fűtőház" manapság kicsit archaikus kifejezésnek tűnik, de ezeken a napokon egy kis ízelítőt kaptam arról, milyen lehetett az, amikor nagyüzem volt itt: az eddig látott gőzösökön túl be volt még fűtve három másik is (az 1870-es gyártású 269-es, a 411-es és a másik 424-es, a terelőlemez nélküli 009-es), plusz jelen volt egy rakás dízel is. Minden egyes hazamenetel után zuhanyozni, hajat mosni és átöltözni kellett a beivódott füst/korom/olaj/pakuraszag miatt, de simán megérte :)

Jó lenne megint ilyen kavalkádot látni itt!